Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-26
783 A nemzetgyűlés 26. ülése 1916. (kifolyólag nem túlzott optimizmus, ha azt hisszük, hogy a végleges békekötés után az addig kapott ps> &z utána kapaadó segítséggel talán az év végéig — a (kormány ezt reméli — értékálló pénzt tudunk a közgazdaság rendelkezésére bocsátani. (Éljenzés a kisgazdapárton.) Ha ezt a ciélt el tudjuk érni, meggyőződésem szerint a magyar demokrácia megingathatatlan lesz. Alig hiszem, hogy ma már politikai oldalról tehető kísérlet a magyar de" mokrácia épületének rombadöntésére. Azzal a reakciós jeleneéggel, amely mutatkozik, a függetlenségig frontban egyesült pártok játszva fognak végezni, ha valóban továbbra is meg* marad bennünk az a feltett szándék, hogy egyesült erővel küzdünik aa ellenség ellen és hogy a koaliciót semmiképpen fel neon bont jak. Legnagyobb szükségünk van arra, hogy fokozzuk mi is hitünket a demokrácia megingathatatlanságában és ennek megfelelően olyan munkamorált állítsunk helyre ebben az országban, amely eleget tud tenni annak a feladatnak, amely reá hárul. Rajtunk kívülálló tényezők is változtatíhatnak ezen a képen, például a terméseredmény. Ne adja Isten, hogy rossz termés zúduljon reánk; ez természetese]! felboríthatná összes számításainkat. De ha oaem számolunk ezzel, ismételnem kell, mindazok az intézkedések, ^melyeket a magyar kormány most tenni szándékozik, alkalmasak arra, hogy ha nem- is egyszerre állítsák meg az inflációt, de fékezzék és ezzel a kormány mintegy átmenetet alkosson a végleges stabil gazdasági rendszerre. Ezt azonban — és itt kell visszanyúlnom kiinduló pontomhoz —- csak akkor tudjuk elérni, ha. annak a nagyhatalomnak, amely szomszédunk, teljes bizalmát bírjuk, ha bírjuk abban a mértékben, mint ahogy azt most a moszkvai tárgyalások alapján is megnyernünk sikerült. A Szovjetbirodalomnak sincs más érdeke és nem • lehet más érdeke, mint hogy ez a kis Magyarország, amely felé oly nagylelkűen baráti jobbot nyújtott, gazdaságilag, politikailag és társadalmilag is virágzó ország legyen. Ezt a. jóindulatot semmi körülmények között sem szabad eljátszanunk és érzésem szerint nem játszhatjuk el semmivel, csak azzal, ha megingatjuk a magyar demokráciát. Hangsúlyozom: nem kizárólagosságot jelent ez, bár én nem hiszek abbam a túlsókat hangoztatott tételben és képletben, hogy Magyarország híd a Kelet és a Nyugat között, mert ezzel a híddal valahogy úgy vagyunk, mint ahogyan voltunk évszázadokon keresztül azzal: Magyarország a kereszténység védőbástyája. ..Kétségtelen, hogy ebben van valami, igazság, de ha méltóztatik nézni a román, a szerb, a cseh vagy a lengyel történelmet, azt látjuk, hogy mindegyiknek a történelmi könyvében pontosan ugyanúgy van, hogy ők voltak a védőbástyák. Ugyanúgy most minden szomszédos ország azt hangoztatja, hogy^ híd óhajt lenni két világ között, a Kelet és a Nyugat között. En nem erre a híldi-szerepre szánom az országot és nem is vállalkozom ilyen híd-szerepre. Sokkal, nagyobb jelentősége van annak, ha a Szovjetbirodalom támogatásával megerősített, magyar demokrácia közgazdaságilag is megerősödik anélkül, hogy egyoldalúan kiszolgáltatná magát bármilyen érdeknek. Hangsúlyoznom kell: nem látom à miniszterelnök úr moszkvai tárgyalásai alapján azt, hogy egy ilyen érdek Oroszország részéről fennforog. Azok a vádak tehát, ameévi május hó 2-án, csütörtökön. 784 lyek szerint a mostani kormány és a függetlenségi frontba egyesült pártok egyszerűen kiszolgáltatják az országot Oroszországnaik, vagy ahogyan ezt ma mondani szakás: éppen úgy eladják az Országot Oroszországnak, mint ahogyan a fasiszták eladták Németországnak, a ltggaládabb rágalmak. Óriási különbség van atekintetben, hogy milyen módon lépünk valamilyen országgal gazdasági összeköttetésbe. A politikai összeköttetés természetszerűlég adódott és ilyen természetszerű adottság a szomj szedi viszonyból kifolyólag az oroszolkkal való gazdasági összeköttetés is. De adottság az is, hogy bárhogyan fejlesszük gazdaságunkat és iparunkat, mi elsősorban exportálunk vagy importálunk a szomszédos államokba, illetőleg államokból és elsősorban abba a szovjet birodalomba, amelynek nyilvánvalóan komoly gazdasági érdekszférájába tartozik egész KözépEurópa, Ettől az érdekszférától szolktak megijedni az emberek. Ezt értelmezik úgy, mintha itt legott tagállamiság vagy proletárdiktatúra létesülne, holott az érdekszféra t nem jelent mást, mint annak kölcsönös belátását, hogy javainkat legjobban egymásnál tudjuk értékesíteni és leginkább egymástól tudunk gazdasági segítséget kapni. Felesleges mondanunk, hogy amiikor segítségről van szó, akkor ez azt jelenti, hogy elsősorban nekünk van szükségünk segítségre, nem pedig a szovjet birodalomnak. De ez nem azt jelenti, hogy mi quantïtié négligeable, elhanyagolható mennyiség lehetünk az orosz birodalom szempontjából. Az tehát a gazdasági barátság, amely megtestesíti magában a jó üzlet minden ismérvét, mert mindkét fél jól jár mellette. Vájjon kizárja ez azt, hogy egy harmadikjó ajánlattevővel is szóbaálljunkl Szó sincs róla. Ezt nem is kivan ja tőlünk az orosz birodalom sem és erre a magyar demokratikus politika, sem hajlandó. A magyar kormány már nem egyszer kijelentette azt a készségét, hogy ugyanazokat az előnyöket hajlandó biztosítani a másik két nagyhatalomnak, Angliának és Amerikának is, amelyeket Oroszországnak biztosít. Természetes, hogy elsősorban a szomszédállammal állunk szóba és természetes az is, hogy a szomszédállam az, amely elsősorban segíthet rajtunk. Befejezésül lsgyen szabad a sok tévképzot mellett, amelyre rámutattam, még egy tévképzetre rámutatnom, amely szintén ott kisért a magyar lelkek legnagyobb részében. Ez a téveszme, tévképzet az, hogy a szovjetbirodalom és az angolszász világ között olyan óriási nézeteltérések vannak, amelyek csak háborúval oldhatók meg. Ez az elképzelés világpolitikai járatlanságra és a viszonyok leméresének teljes tehetetlenségiére mutatj. Amint egy családon belül a férj és feleség, valamint a gyermekek között is természetes nézeteltérések, civódások mutatkoznak, éppen úgy előfon 1 , dúlnak ilyenek a nagy birodalmak között is, , ahol sokkal nagyobb érdekek ütköznek össze. Természetes, hogy a szovjetbirodalom, 'ovúbbá Anglia és Amerika között' ugyanígy van súrlódási felület, de legyen szabad rámutatnom arra is, hogy sokszor olyan a helyzet, hogy Anglia és Amerika között sokkal nagyobb a súrlódási- felület, mint tegyük fel, Amerika és a Szovjetunió között. (Ügy van!) Ebből az következik, hogy egy ilyen vMűgégés, egy ilyen óriási világháborús katasztrófa után azok a nagyhatalmak, amelyeknek kezébe lesz letéve a világ sorsának további irányítása * egy-