Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-26
781 A nemzetgyűlés 26, ulêèe 1946. évi május hó 2-án, csütörtökön. 782 Természetesen itt is könnyű dolga van a reakciónak, amikor unos-untalan arra mutat rá, hogy ime a magyar demokrácia nem képes eleget tenni annak a feladatának, hogy kellőképpen gondoskodjék az ország gazdiasági ellátásáról. Ugyanaz a «ötét és ugyanaz a rágalmazó tendencia nyilvánul meg ebben, mint az előbb említett politikai beállításban, amikor egyszerűen el akarnál? vonatkozni attól, ami azelőtt volt és a magyar demokráciának az idejét kvázi légüres térbe vetítik. Valóban, ha tekintetbe vesszük azt az óriási pusztítást, amelyet az elmúlt öt évi háború és a, nyilas és német garázdálkodás végzett Magyarországon, akkor emberfelettinek kell tekintenünk azt az eredményt, amelyet â magyar demokrácia gazdasági téren elért és én is kénytelen vagyok hivatkozni arra, amire a miniszterelnök úr hivatkozott, hogy az a külföldi, aki itt jár Magyarországon, ha olyan ember, f akinek alkalma volt arra, hogy összehasonlítást tegyen a szomszéd államokkai, meglepetéssel állapítja meg azt a relatíve hatalmas munkát, amelyet a demokrácia • eddig "végzett és meglepetéssel láthatja azt a fejlődést, amelyen az ország demokráciája átesett. Abból a leromlásból, pusztaságból, amelybe bennünket ez a szörnyű háború vitt, Magyarországon egy virágzó országot felépíteni tökéletesen lehetetlen. Nem szeretném azonban, ha ebből a fejtegetésből az a benyomás keletkeznék a t. Nemzetgyűlésben, mintha ,azt akaruáni mondani ezzel, hogy mi mindent jól csináltunk, hogy a magyar demokrácia e téren hibát^nem követett el és hogy a legnagyobb bölcsességgel •és céltudatossággal irányítottuk gazdasági életünket. (Egy hang a kisgazdapárt oldalún: Igaza van!) Nem! Folyik azonban ez több okból. Az első az, hogy a fiatal magyar demokráciának nem állottak azok az instrumentumok rendelkezésére, amelyekkel a kezdet kezdetén irányítani lehetett volna a gazdasági életet. Később — azt kell mondanom -- nem állottak kellő mértékben rendelkezésére a magyar demokráciának a magyar közgazdaság szakemberei. Azzal is legyünk tökéletesen tisztában, hogy a magyar közgazdasági élet azelőtti vezérférfiai közül, de másodrangú féríiai közül is csak igen kevesen» voltak, akik valóban demokratikus érzést hordtak magukban.. Nem lehetett ezektől"azt kívánni, hogy márólholnapra' átálljanak a demokrácia frontjára, szolgálatába. Különben is van ,egy njagyon .érdekes pszichológiai jelenség, amelyet humorosan szoktak említeni, de va : n benne mely igazság is és ez az, hogy konjunktúra idején minden bankvezér, .minden gyárigazgató zseniális, amikor pedig itt van a dekonjunktúra, csődbe jut. Egy kissé ez a helyzet állott be nálunk is. De ettől eltekintve, gazdasági vezető politika nik is követett el hibákat, amelyeket nyugodtan ismerhetünk el. Eévaí József igen t képviselőtársam már a múltkor, a Forumban 300 ' tartott egyik előadásában azt említette meg, hogy a magyar közgazdasági élet demokratikus vezetői nem állnak olyan magasliatton, mint amilyen magaslaton állnak a politikai vezetők. Eat a kritikát nagyon nehéz nekem megcáfolnom, akit a demokrácia állított meglehetősen ntagy közgazdasági posztra, mégis talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy ebben a formulázásban Révai kritikáin egyáltalában nem állja meg helyét, mert volt időszak, mikor ieenis javasoltak éppen^ pártunkból kiindulólag olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak lettek volna az inflációnak bizonyos fékezésére és ezt alklkor egészen más irányú meggondolások alapján nem csinálták meg. Rosszul gomboltuk be a kiaihátott Nagyon bölcsen újból nekilátunk most a ka-' bát begombolásának, de szabad legyen azért rámutatnom arra, hogy talán nem ártott volna, ha annakidején mindjárt helyesen gomboltuk volnia be. A magyar gazdasági és pénzügyi politika jelenleg szinte kizárólag az adópengőre van felépítve, Ne méltóztassanak szerénytelenségnek^ venni, ha megemlítem, hogy az adópengőt az én miniszterségem (alatt dolgoztuk ki; utc-„ dorn valósította . meg? mert én nem tudtam olyan gyors tempóban megcsinálni. Az én miniszterségem alatt tiltakoztunk a legerélyesebben bizonyos hiteleknek korlátok és ellenőrzés nélkül való folyósítása ellen. Akkor nem tudtuk ezt az akaratunkat keresztülvinni. Mtai nagyon bölcsen úgy látja a Gazdasági Főtanács, hogy elérkezett az idő, amikor ezeknek a szempontoknak a legszigorúbban kell érvényesülni ök. Azt^ jelenti-e laizonban ez. hogy ezefekel a. részletintézkedésekkel gyonSan egészségessé ' tudjuk tenni gazdasági életünket és ezáltal meg tudjuk erősíteni demokráciánkat, és t jelenti-e ez azt, hogy az inflációnak rövid időn belül véget tudunk vetni? Nem tartozoni a derűlátók közé, sosem is tartoztam közéjük, mégis, ha tekintetbe veszem azt az óriási erőfeszítést, amelyet la magyar gazdasági élet jelenleg kifejt s ha elemzem azokat az eredményeket, amelyeikeit a miniszterelnök úr és " a kormáinyküidöttség Moszkvából-most hozott, akkor azt kell mondanom, hogy ta moszkvai út óta mindenesetre lényegesen remény teljesebbnek látom gazdasági helyzetünket mint azelőtt. Messze vezetne, ha analizálni próbálnám az egyes eredmények gazdasásri kihatásait, de erre talán itt, m t. Nemzetgyűlésben', nincs is szükség. Olvan világosak, könnyen érthetőek és (kézzelfoghatóak az eredmények, hogy a következtetések észszerű levonása nem nagy munka, senki számára. Nem szeretném azonban azt, ha viszont ezeket a kijelentéseimet túlzott optimizmussal ítélné meg a t. Nemzetgyűlés, mert annak __ a segítségnek ellenére, (atmelyet most kaptunk, a továbbiakban is elsősorban • önmagunkra vagyunk utalva, továbbra is elsősorban saját magunknak kell előteremtenünk mindaat, amivel termelésünket fokozhatjuk és aminek révem eleget tehetünk vállalt kötelezettségeink^ i!>ek. Ügy fest a dolog eddig', mintha mi kizárólag a Szovjet Birodalomtól várnók a-segítséget. Ez semmiképpen nem felel meg a valóságnak és nem is ez a magyar kormány intenciója, de reálpolitikai szempontból .nézve megint a>z't kell mondanom, hogy legalábbis a béketárgyalások befejezéséig, a békekötésig más-, honnan nem remélhetünk jelentős segítséget. Azt a segítséget, amely más irányból jön, — akár az Egyesült Államok, akár Anglia, Dánia, az UNRRA 387 stb. részéről —a legnagyobb háláVal fogadjuk^ mindez igen hatalmas segítséget jelent, de nem olyan mértékű segítséget, amelyre építve átalakíthatnánk gazdasági rendszerünket, illetve megszüntethetnénk az inflációt és végre értékálló pénzt^ konstruálhatnánk. Ehhez a munkához szerény véleményem szerint csak a békeszerződés, a. békekötés után- kezdihetünk. Meg vagyok győződve arról, hogy a békekötést is sokkal reményteljesebben ntézhetjük a moszkvai út óta. Ebből