Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-24

719 A nemzetgyűlés 24. ülése 1946. évi március hó 12-én, kedden. 720 évtizedek alatt és ezt a leckét meg kell most is jegyeznünk, hogy ezek a törvények annyit érnek, .amennyi erőt felvonultatunk a törvények mögött, különben üres* paragrafussá, papírronggyá válnak. Azt hiszem, az egész nemzetgyűlés" nézete az, hogy alig van törvény, amelynél döntőbb, fontosabb volna, hogy valóban súlya, tartalma, ereje, ható ereje legyen, mint ennél a törvénynél. De nemcsak azt jelenti, hogy erőt kell felvonultatnunk a törvény mellett, hogy hatékony legyen, hanem világosan kell látni azt is, hogy milyen irányban kell hatnia ennek a. törvénynek, mert a demokrácia megvédése nem jelenthet semmiesetre sem megállást. A demokrácia megvédése csak azt jelentheti, hogy megerősítsük ezt a demokráciát, hogy továbbfejlesztjük a demokráciát azokkal az ellenségekkel szemben, amelyek már kimutatták a foguk fehérét és amelyekre tudjuk, — a legfőbb ideje — hogy a törvény erejével és szigorával sokkal határozottabban csapjunk le. Hol vannak, t. Nemzetgyűlés, ezek az ellenségek? Vannak, akik egy dologban jelölik meg, vannak akik más dologban jelölik meg, de világosan kell látnunk, ha alkalmazni akarjuk ezt a törvényt, honnan várhatjuk azt, hogy meg akarják sérteni a törvény ti Ha végignézünk az ellenség táborán, mindenekelőtt azt kell tapasztalnunk, hogy a legerősebb pozíciói talán a gazdasági területen vannak. Azok az erők, amelyek annakidején az 1921:111. tc.-t megszavaztatták és gondoskodtak annak a teljes, szinte terrorisztikus hatékonyságáról, ma is szinte változatlanul ugyanott vannak, ahol akkor voltak: gazdasági életünk csúcsain. Ez az egyik ilyen veszélylehetőeég, ahonnan a demokrácia alapvető érdekei fenyegetve lehetnek. Tapasztaltuk azt, hogy egyes nagybankok és nagyvállalatok résziéről kifejezetten visszaélnek az ellenőrzés hiányával, hogy a termelés helyett spekulációra rendezkednek be és nem lehet olyan tagja ennek a nemzetgyűlésnek, aki ezt helyeselhetné. Igenis, ezek; kel a tényezőkkel, ezekkel a döntő gazdasági tényezőkkel szemben, amelyek így visszaélnek a törvénnyel, szinte úgy mondhatnám, a törvényenkívüliséggel, azzal, hogy még nincs megfelelően jogilag alábástyázva a demokráciánk, igen keményen és hatékonyan kell eljárni. Ebben nem lehet különbség munkás és munkás között, nem lehet különbség paraszt és paraszt között, nem lehet különbség öt-, ötven- vagy százholdas gazda között. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Van egy másik forrása is a veszélynek, ahonnan a demokrácia ellenségei mutatkoznak és felvonulnak. A nagybirtok gazdasági alapját, magát a nagybirtokot a magyar demokrácia szétzúzta ugyan, de nem zúzta szét azt a vágyat, azt a makacs ellenállást, amivel a nagybirtokosok osztálya, amennyiben még megmaradt, a nagybirtokosok fullajtárjai és kiszolgálói nem egy helyen, így a közigazgatásban a jegyzők, a szolgabírák, az ispánok, továbbra is azon dolgoznak, hogy visszaszerezzék, akárcsak részben is, a nagybirtok szá mára a régi, évszázados pozícióit. Megint csak ébernek kell lennie a magyar demokráciának és nem szabad lebecsülnie ezt a veszélylehetőséget, hanem fel keji sorakoznia, fel kell vonulnia ennek elhárítására, mert ha nincs is erejük már a volt nagybirtokosoknak ahhoz, hogy erőhataími szervekkel, csendőrséggel és szuronyokkal szerezzék vissza és védjék meg maguk számára a földet, de arra van erejük, hogy rémhírekkel, fiskálisokkal, visszaperlésekkel vagy a szegény parasztság félrevezetésével, bizonytalanságot teremtsenek és spekuláljanak arra, hogy ha ma nem, hát holnap fogják visszaszerezni a maguk elvesztett uralmát. Ez megint olyan kérdés, ahol nem lehet ellentét munkás és paraszt között, ahol nem lehet ellentét kisebb és nagyobb gazda között és éppen úgy, mint ahogyan magának a íöld* reformnak megvívása idején, most a megvédés érdekében is szintén egységesen fel kell sorakoznunk, mint ahogyan fel is sorakozunk a demokrácia ilyen értelmű megvédésére i^. Van más veszély is, van más veszélylehetőség is. Az elmúlt huszonöt év — de akkor sem túlzok, ha azt mondom, hogy az elmúlt századok — kitermelt egy olyan közigazgatási kasztot valósággal, amelynek egész élete, amelynek minden előjoga, egész neveltetése, egész beállítottsága népellenes jellegű és támasza, továbbra is támasza, ha egyébként nem, akkor szabotázzsal, hangtalan ellenállással, annak az ellenforradalmi rendszernek, amely alól most kihúztuk talaját jogilag is az 1921:111. te. megsemmisítésével és ennek a demokratikus, a demokrácia érdekét szolgáló törvénycikknek megteremtésével. Ezekkel a közigazgatási elemekkel szemben, amelyek nem voltak hajlandók tanulni, amelyek továbbra is éppen úgy, mint a nagybirtok, éppen úgy, mint a nagybankok és a nagyvállalatok, egyes pozíciókban továbbra is összeesküvést szőnek, továbbra is az ő jövőjük — tulajdonképpen múltjuk — visszatérésére spekulálnak, éppen ilyen egységnek kell megnyilvánulnia munkás és paraszt között és ez az egység meg is nyilvánul. Megvannak a múlt ellenséges maradványai, mint veszélyforrások, mint lehetőségek, más területen is. Nap-nap után tapasztaljuk, hogy a nyilas elemek, az ellenforradalom legtudatosabb képviselői, nem egyszer összeesküvésekkel-; hol csak röpiratterjesztéssel, hol pedig fegyveres összeesküvéssel is felütik fejüket, mozgolódnak és megpróbálják a maguk gyöngeségének megfelelően ilyen terrorose'ekményekkel befolyásolni a nyugalmat, befolyásolni a demokrácia nagy és szabad továbbfejlődésének lehetőségét. Mindezekkel az elemekkel szemben a leghatározottabb, a legerélyesebb fellépésre van szükség. Milyen erők sorakoznak fel a védelemre? Megvan a paragrafus, most születik ebben a nemzetgyűlésben, de éppenúgy, mint ahogyan az ellenség igen gyakran túlteszi magát a formális paragrafusokon és az erejére, az ügyességére, a gazdasági, a politikai befolyására," a közigazgatásra kialakult befolyására szárhítés épít, tehát erőre számít és épít, nekünk magunknak, a demokratikus államrend védelmezőinek is erőre kell építenünk. Mi a leghatározottabban a rend és demokrácia hívei vagyunk. {Tetszés a kisgazdapárton.) Aki ismeri a magyar demokrácia másféléves rövid tört Éneiét, az tudja, hogy ebben az országban senki sem tett annyit a rend megvédése érdekében, mint éppen a k'ommu: nistapárt olyan időben, amikor legjobban fenyegetett a zűrzavar. Az ellenforradalmi államszervezet összeomlásának a heteiben nem volt vagy alig volt más tényező, amely bizto-