Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-24
721 A nemzetgyűlés ti. Ülése 1SÍ9. évi mdbreius hó ítén, kedden. 722 sítani tudta volna ebben az országban, hogy az a kétségtelenül indokolt elkeseredés, amely évtizedek alatt, vagy ha a parasztságot értjük alatta, évszázadok alatt alakult ki ebben* az országban, nem anarchikus forradalmi fellángolásban, hanem aránylag rendezetten, szinte veszély nélkül, mederbe szorítva, a nyugodt demokratikus fejlődés útjára lépve, kapjon utat. Ez igenis elsősorban éppen a kommunistapártnak, az én pártomnak az érdeme. Nekünk azonban nemcsak a múltban volt rendfenntartó és rendmegóvó szerepünk. Nemcsak-a múltban állítottuk oda a magunk befolyását és súlyát a demokrácia írott vagy iratkn törvényeinek a betartása mögé, hanem ma is ez a helyzet. Csak egy példát akarok erre mondani. Mindannyian emlékeznek a csütörtöki tömegfelvonulásra és tüntetésre. Elsőöorban a munkáspártok rendmegóvó magatartása és szerepe biztosította azt, hogy az óriási és kétségtelenül elkeseredett tömeg ilyen hibe* tétlenül fegyelmezett rendben csinálta vê?\^ a tüntetést és^ oszlott fel a tüntetés után anélkül, hogy akár egy ablaktábla betört volna a félmilliós tömegnek az utcán vonulása a^tt. Ezzel csak azt akarom illusztrálni^ hogy a múltban és a jelenben nem lehet biztosabb erőre számítani, ha a demokratikus törvényeknek, demokratikus érdekeknek a megvédéséről van szó, mint éppen a kommunistapártra-vagy mondjuk így: a munkáspártokra. De világos, azon van a hangsúly, hogy demokratikus törvények és demokratikus érdekek legyenek azok, melyeknek a védelmére kiállunk. Lehetnek olyanok, t. Nemzetgyűlés, akik úgy képzelik a demokratikus, államrendet. hogy itt az országban még helyetfoglaló minden elem számára legvpn szabadság. Az előttem szóló két képviselőtársam ^ i« hivatkozott a WPimari köztársaság példájára. TeHe^n egyetértek mindazzal, amH ők ezzel kapcsolatban elmondtak. Nem kétséges, ki akarom ezt hangsúVozni, hogy annak a köztársaságnak az összeomlását éprven a?; tette lehetővé elsősorban, ho*ry szabadságot adott az ellenségeinek. <=zahad«n°'nt adott azokrtnk, akik, a köztársaság ell<m törtek. Ilyen értelemben a demokrácia szabad=ágn, a demokrácia rendje nem vonatkozhatok az ellenségre, ii^m vonatkozna tik a^okr^ az elmekre, am°lvek veszélyforrást jelen^""fk a bhnn az értelemben, ahogy arról az előbb beszéltem. Ugyancsak teljesen egyet kell értenünk abban, hoe'v nem lehet munkás és paraszt, aki nem ért egyet azokkal a követelésekkel, amelyek igenis azt célozzák, hogy ezt az ellenséget megfosszuk a fegyvéreitől, ellenőrzés alá vonjuk a fegyvereit. Azokra a pontokra célzok, t. Nemzetgyűlés. amelyeket a demokratikus pártok és a szakszervezetek elfogadtak, mint olyan minimális követeléseket, amelyek feltétlenül szükségesek és ilyen vonatkozásban idetartoznak a magyar demokratikus államrend megerősítéséhez. Ha a rendről beszélek, szóvá kell tennem egy jelenséget, hogy teljesen Őszinte legyen a kép, amelyet adok. Nem kétséges, hogy előfordultak, különösen vidéken, most a legutólvSi hetfikb-n olyan kilengések, 377 amelyeket el kell ítélnünk, amelyeknek elítélésében azt hiszem, nem kevésbbé egységes PZ egész nemzetgyűlés, (Parragi György (kg): De mennyire!) mint az előbb felvetett rendvédelmi intézkedések kérdésében. De azt is meg kell mondanom ezzel { NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ L kapcsolatban, hogy ezek a nem egyszer sajnálatos kilengések éppen azért történnek meg, mert a széles néptömegek egészen mostanáig nem érezték azt, "hogy a kormányzat felülről elvégzi a demokrácia megvédésének, a demokrácia továbbfejlesztésének azt a feladatát, amelyet rendezett államban magától értetődően igenis felülről, igenis a kormányzati apparátusnak, igenis a kormányzatnak kellene elvégeznie; ezek a kilengések azért történtek meg, mert nem érezték ezt a széles néptömegek, mert «äzt látták, hogy az erélyes rendszabályok, az ellenségre való lesújtás kemény elhatározottsága helyett huzavona tapasztalható, olyan huzavona, amely — megint csak Weimart kell idéznem — a demokráciát például Weimarban valósággal bohózat-demokráciává torzította és ezzel teljesen védtelenné tette. Nem akarom azt mondani, hogy messze mentünk ennek a fejlődésnek útján, de kétségtelen, tagadhatatlan, hogy az ilyen je^nségek, az ilyen elemek kezdték elhomályosítani a tömegek előtt az új demokratikus kormányzat tekintélyét, és mert a tömegek ezt látták és közben tapasztalták az elmúlt emberöltő^ elnyomását, nyugtalanná váltak: bizonyos értelemben érthető és indokolt is volt ez a nvugtalansásr. Olyan áramlatok kerültek tehát felül, hogy ezek a tömegek saját kezükbe vescyék a demokrácia megvédését,* mert felülről nem tapasztalták a megfelelő erélyt. Ha tehát elítéljük az ezzel kapcsolatban felmerült kilengéseket, akkor egyúttal rá kell mutatnunk azokra az okokra is, amelyek ezt kiváltották (Ügy van! a kommiinistapárton.) és rá kell mutatnunk arra, hogy ennek kiváltó oka éppen ez az erélytelenség, éppen az, hogy azoknak a bizonyos ellenséges elemeknek és tényezőknek sikerü r t még demokratikus kormányzatunkon, belül is mep-eráto'ni ,a kormány egyirányú határozott fellépését, sikerült például mind a mai napig meggátolni ok, hogy a kormányzat egész szervezetét, a közigazgatást megfelelően demokratikusan megváltoztassuk, kicseréljük. Ha ilyen jelenséoreket 'tapasztalunk, akkor ezekért a k^engésekért a felelősség igenis azokat terheli, akik akadályoztak, akik értelmi szerzői, okozói voltak az erélvtelen '., huzavonának, amelv ilyen nyugtalanságot váltott ki a tömegekből. Ebből már világos az is, hogy mi az ilyen helytelen és elítélendő jelenségek megszüntetésének az útja. Ez az út nem e^-yéb, mint hogy felül, a demokratikus kormányzatban, a^ pártok együttműködésében, az e°:ész koalicióban szorosabb és erősebb összhangot kell teremteni. Ilyen vonatkozásban cs^k üdvözölni tudom előttem szólott képviselőtársam szavait, aki arró 1 beszélt, hogy a demokrácia erőinek nem szabad szétforgácsolódniok, mert ez gyengeséget jelent. Teljesen egyetértünk ezzel, de az is világos kell hosv lesryen. hogy valóban a demokrácia erői azok, amelveknek össze kell fogniok á munkásságot, az egész parasztságot, a haladó értelmiséget, a politika aréuáiában képviselt erőket. á n nem lehet helye az összefogásban, a koalícióban azoknak az elemeknek, amelyek demokráciaellenes erőket, tényezőket, érdekeket kér>viseln Q k, legyenek ' azok n\áv nagytőkés érdekek, akár a régi múlt különböző árnyalatait jelentő érdekek. Ha jlyen elemekkel összefognánk, akkor tulaidonképpen szétforgácsolnék a demokrácia erőit, gyengí : tençk ezeket és örökössé tennők azt az erély46
