Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-23

687 A nemzetgyűlés 23. üUse 19M. tása, a családi pótlékok igazságos rendezése, igazgatói pótlékok kiutalása, a tanítók természetbeni járandóságának rendezése, a tanyai iskolák hősi tanítóinak támogatása és az iskolai mellékmunkák — amelyekkel különösen fiatal tanáraink és pedagógusaink igen drága idejének nagy részét veszik el —valamilyen díjazása; a pedagógus-szö vetkezet hitelkerete kérdésélnek tárgyában ismét ai pénzügyminiszterhez írtam át február 4-én s kértem élelmiszerek és közszükségleti cikkek biztosítására 3.5 milliárd pengő hitelt, a vidéken megvásárolt élelmiszerek felszállítására pedig két teherautó költségére 2 milliárd pengőt. A pedagógusok anyagi ellátása tárgyában a közellátási miniszter úrhoz írtam át s a pedagógusok kívánságának megfelelően azt kértem, hogy az üzemig munkásokéval legalább egyenlő elbírá\ás

r alá essenek s hogy a kiépítendő központi ellátási szerv részére iparcikkeket, termeivényeket sót, cukrot, stb. adjanak olyan arányban, amilyen arányban az üzemi dolgozók részére adnak. A tanítók és tanárok fizetésének rendezése tárgyában újabb átiratot intéztem *a pénzügyminiszter úrhoz; ebben azok ,aj kíván" ságok voltak, amelyeket Losonezy képviselő úr mint külön kívánságokat felsorolt és amelyek megvalósítása, remélem, sikerülni fog. Javasoltam, hogy at tanítók kezdjék a X. fizetési osztály 3. fokozatában és a VII. fizetési osztály 1. fokozatáig juthassanak el, 10 százalékuk a VI. fizetési osztályba is eljuthasson; másodszor, hogy az egységes tanári státus minden főiskolát, egyetemet végzett tanára a IX. fizetési osztály 3. fokozatában kezdje és a VI. fizetési osztály 1. fokozatáig juthasson el, 10 százalékuk pedig az V. fizetési osztályba is kinevezhető legyen. Ezek természetesen csak keretintézkedéísek. A vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban sem nem pénzügyminiszter, sem nem közellátásügyi miniszter. Én a magam, területén töb" bet é«s mást nem csinálhatok, mint az intézkedések előkészítését, lebonyolítását, az érkezett segély vagy segítség igazságos, becsületes és méltányos elosztását. Hogy ezt megfelelő módon gyorsan és eredményesen intézhessük, a minisztériumban. a gaadasági osztályon egy külön osztályt szerveztem, amelynek feladata az, hogy ezeket a kérdéseket állandóan felszínen tartsa, a részletekben elérhető megoldásokat állandóan megoldáshoz is segítse. Egyebekben a minisztérium egész ügymenetét, amennyire ez a mai körülmények között megvalósítható, a lehető legerősebben meggyor/sítottam és bevezettem a minisztériumban azt az emberi hangot, amely azelőtt ott meglehetősen hiányzott, hogy azok a tanárok és tanítók, azok az emberek, akik ügyes-bajos dolgaikat elintézni jönnek a minisztériumba, legalább emberi hangot, legalább jó szót, szive3

v

fegíteni akarást lássanak és ne rideg elutasítást, ha már effektív pénzt, effektív élelmiszert nem is tudunk egyelőre adni. Ismételten kérem" a nemzetgyűlést, hasson oda i maga tekintélyével, hogy kéréseim, amelyeket a pedagógustársadalom, katasztrofális — nyugodtan mondhatom — szégyenteljes anyagi helyzetének (ügy van! XJgy van! a kisgazdapárton.) megjavítására előterjesztettem és intézkedéseim, amelyeket előkészítettem, pénz- és élelmiszersegít s éggel csakugyan valósággá válhassanak. Ez az, amit az interpelláció első kérdéscsoportjára válaszolhatok, évi máreius hó 11-én, hétfőn. 688 A^ másik kérdéscsoportra válaszolva, a köznevelésünk területén tapasztalható reakciós jelenségekkel kapcsolatban a kérdéseket szintén néhány alcsoportra szeretném osztani a világosság kedvéért. Először szeretnék beszélni a magyar kulturális élet legfőbb irányító szervéről, a kultuszminisztériumról, aizután szeretőnek beszélni az iskolákról és végül az iskolapolitika meglévő, illetve jövendő intézkedéseiről. Elengedhetetlenül szükséges, hogy az a demokratikus átalakulás, amelynek szükségességét elöljáróban már leszögeztem, amelynek megvalósításához minden egyéni erőfeszítésemet, presztizsemet, multaimat, becsületemet kötöm, valóban megtörténlek. Szükséges ez nemcsak azért, mert ez nekem és néhány írónak az ügye vagy néhány politikai pártnak az ügye, hanem azért is, mert meggyőződésem, hogy ,ai magyar nemzet ügye ez. A magyar nemzet nem fordulhat vissza és nem hőkölhet meg azon az úton, amelyen elindult Ha ismét megbukik a magyar forradalom, — nevezzük nyugodtan amnak, ha vértelen volt is, forradalom volt — ha ismét megbukik és elvetél a magyar forradalom, nem tudom mikor lesz megint lehetőségünk arra, hogy a magyar nép igazságát végre egyszer helyes megvilágításba helyezzük. Legyen szabad tehát ezen a kereten belül elmondanom azt, amit itt elmondandó vagyok. Mondom, mindennél fontosabbnak tartom azt, hogy a magyar közoktatás, illetőleg a magyar kultúrpolitika legfőbb irányító szerve, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, meg-, felelő demokratikus szellemben működ jók. Itt a következőket kell elmondanom. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium már átesett egy újjászervezésen. Már akkor eltávolítottak onnan nagyon sokat azokból a tisztviselőkből, akik a kultuszminisztérium régi, úgynevezett dzsentri és jogászszellemét képviselték. Ezeknek a tisztviselőknek nagyrészét annak ellenére, hogy igazolták őket, én sem engedtem vissza a kultuszminisztériumba, de a kultuszminisztériumban nem teljesít szolgálatot — ezt a legridegebben keresztülyittük — egyetlen olyan tisztviselő sem, igazolták légyen bár, aki Nyugatra távozott,

364 Ilyen módon a kultuszminisztériumban folyt le talán az öszszes minisztériumok között a legerősebb BZCmélyi kicserélődés. Statisztikai adatokkal is szolgálhatok: a minisztérium létszámának körülbelül fele új ember, aki az újjáépítés idején került a minisztériumba. Ezek az új emberek kivétel nélkül szakemberek. Amikor átvettem a tárcát, újabb ügyrendi átalakítást, átcsoportosítást, személyi felfrissítést végeztem, amelynek alapján joggal nevezhették már a kultuszminisztériumot a szakemberek minisztériumának. A minisztériumban — legyen szabad itt egy-két statisztikai adatot elmondanom — a vezetők megoszlása képesítés szerint a következő. Az államtitkárok közül kettő pedagógus ós egy lelkész, .a>z ügyosztályvezetők közül het pedagógus, köztük kettő tanító, három jogász kettő lelkész, egy orvos, egy művész és egy katona. Az ügyosztályvezető-helyettesek közül 14 pedagógus, köztük kettő tanító, — egy no és egy férfi, — 12 jogász, egy lelkész és egy gazda. Azt hiszem, ez is elég annak illusztrálására, hogy a minisztériumoj olyan értelemben