Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-22
66S A nemzetgyűlés 22. ülése 1946: évi február hó 27-én, szerdán. 664 léí^^'^^^Kr^ém^^i^űi^ meg nem álla pit ja a sajátmaga és tagjai számára azokat az igen szigorú erkölcsi -r politikaerkölcsi — törvényeket, amelyek kötelezők. (ügy van! Cgy van! — Taps.) Lehet vagyont szerezni, lehet nagy- jövedelemre szert tenni, (Közbekiáltások a szociáldemokrata párton: Nem lehet!) — méltóztassék várni, hogy befejezzem a mondatomat — (Marosá:í György ' (szd) :-Csiak a munkás verejtékéiből lehet!) mert a szerzés ösztöne állítólag emberi alapösztön, de képviselői mandátumot vállalni nem szükséges. Ez nem karrier, ez nem vagyonszerzés, — ez hivatás, ez népszeretet kérdésé és az kell, hogy legyen a magyar demokráciában. (Taps. — Közbeszólás a parasztpárt oldaláról: Meglátjuk- a bányák államosításánál!) Igen t. Nemzetgyűlés! Nem azt kívánom, hogy ezt az üsszeférhetetlenségi törvényt úgy alkossuk meg, hogy ennek a Házríak csupa trappista szerzetes vagy apáca legyen a> tagja. De igenis meg lehet kívánni, hogy a képviselői mandátum ne legyen Önálló vagyonszerzési alkalom (Nagy taps.) és vigyázzunk arra, hogy ha egyszer már a két szomszédvárat, a reakciónak ezt a két bagolyfészkét, az Országos Kaszinót és a Nemzeti Kaszinót kifüstöltük, ne teremtsünk monopol helyzetet a GyOSz és a TEBE urainak! (Élénk helyeslés és taps. — Közbeszólás a parasztpárt oldaláról: Meglátjuk a bányák államosításánál!) T. Nemzetgyűlés! Az elmondottak alapján, azt hiszem, az egész nemzetgyűlés előtt világos és érthető, hogy miért tartom elsőrendű fontosságúnak az összeférhetetlenségi törvény mielőbbi megvalósítását. Ezért azzal a kéréssel fordulok a magyar kormányhoz, illetve t az ö politikáját irányító miniszterelnök úrhoz, hajlandó-e a magyar kormány sürgősen olyan törvényjavaslatot beterjeszteni & nemzetgyűlés elé, amely f i gyedembe véve az egykamará s rendszert is, mégis szétválasztja a törvényhozói és és végrehajtói funkciókat, másfelől a legfélreérthetctlei lebb pontossággal meghatározza azokat a közérdekű és csakis közérdekű. tehát altruista gazdasági vállalkozásokat, ame; í y éknek munkájában a nemzetgyűlés tagjai rész.tvehetnek. (Élénk taps. — A szónokát üdvözlik. •— Közbeszólás a szociáldemokratapárIon: Ennek nemigen fog örülni a magyar tőke! — Egy hang a kisgazdapárt ,.soraiban: Ne is örüljön!) • •',.,., Elnök: A képviselő úr interpellációját a nemzetgyűlés kiadja az összkormánynak. Következnék Lén árt Iván képviselő úr interpellációja. A képviselő úr az interpelláció elmondására halasztást kért. Méltóztatnak, ezt megadni'? (Igen!) A Ház a halasztást megadja- ., Jaczkó Pál képviselő úr interpellációja következik. . ' Malasits Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügy- és igazságügyminiszter urakhoz a bírói és végrehajtó hatalom hatáskörének elválasztása tárgyában. Van-e tudomása az igazságügyminiszter úrnak arról, hogy a rend őrséig intézményesen gyakorolja az igazságszolgáltatás hatáskörébe eső jogokat, büntető- és magánjogi vonatkozásban egyaránt? Hajlandó-e a belügyminiszter ur, mint a rendőrség legfelsőbb felügyeleti hatósága, és az'igazságügyminiszter úr, mint a Jogrend legfőbb őre, rendeleti úton szabályozni ezt ß kérdést addig is, amíg a törvényhozás munkarendjébe beilleszthető lesz?« •;>;'" Elnök: Jaczkó képviselő urat illeti a szó. Jaczkó Pál (kg): T. Nemzetgyűlés! A francia forradalom halálra ítélte azt a sötét középkori feudális rendszert, amelyben mindenki ítélkezett: a földesúr, a, városi tisztviselő, á királyi hivatalnok. (Buchinger Manó .(szd) : Csak a nép nein! — Úgy van! — Kováts László (kg):; Most meg a rendőrség ítélkezik!) Az emberi jogokra^ és a demokráciára törő zsarnokság bástyáját, a félelem és elnyomatás redszeresr tését látták és érezték a saját bőrükön ebben. a rendszerben, ezért kivívták azt, hogy a törvényhozói, ,a végrehajtói és a bírói hatalom ma már mindenütt a legmerevebben el van választva egymástól. A francia forradalom eredménye, hogy ma minden nemzet, amely igényt tart a demokratikus jelzőre, minden állam, amely jogrendet kíván mutatni a külföld felé és biztonságot, személyi és vagyonbiztonságot kíván nyújtani polgárainak, (Kováts László .(kg); Az kellene nekünk is!) a leghatározottabban és legmerevebben elválasztja a közigazgatást, ezzel együtt a rendőrséget a bírói hatalomtól. Ezzel szemben nálunk az a helyzet, hogy a rendőrség. intézményesen, törvényesen gyakorolja a bírói hatalmat. ....•; \ «..,.. . ...,. Hosszú idővel ezelőtt született meg :az- első internálási törvény, a nagy- »demokrata«,-. Tisza István hozta még 1912-ben. (Révész Ferené (szd) : Az nagy demokrata volt?) Gúnyosan'Mondtam, ne értsék félre. (Ter nay István (kg) : Nem értik! Gúnyosan mondta') Kiterjesztette a külföldiek internálását „a belföldiekre . röviden azon az alapon, hogy az állam érdekeire vagy a közbiztonságra aggályos az illető magyar állampolgárok működése. Folytatólagosan 1914-ben, tehát demokráciánk csúcspontján következett a hadviselés szempontjából, az állam érdekeire vagy a közrendre és közbiztonságra aggályos személvek internálásának elrendelése. Azutáu a világháborút követő rövid demokratikus fejlődés eredményeképpen eltűnt az internálások rendszere. és csak a legközelebbi múltban. 1939-ben bukkant fel újra. Az 1939:11. te, a hornvédelmi törvény (Felkiáltások a, szociáldemokratápárt oldalán: 1919-ben és 1920-ban is volt internálás!) nyújtott újra módot arra. hogy megint internálótáborokat lehessen felállítani. Az 1939. évi törvény fontos állami érdekek szempontjából^ aggályos, vagv gazdasági okokbőlkáros egyénék rendőri őrizet Vagy felügyelet alá helyezéséről rendelkezett. ' Szintén 1939ben részletesen szabályozták az internálótáborok és az internálást intezkedések kérdését és szabályozták azt is. hogy mennyi, ideig lehet valakit internálótáborban őrizni; továbbá, hogy milyen módon lehet megszüntetni az internálást. 1939-ben rendszerré vált az internálás- A belügyminiszter a honvédelmi törvényre való' hivatkozással, a miniszterelnök pedig ugyanezen az. alapon, sőt még a földmívelésügyi miniszter is adott ki rendeleteket, amelyeknek alapján internálni •; lehetett olyan egyéneket, akik egészen tág. egészen labilis. jogászilag: megfoghatatlan fofiralmazással alkalmatlanok voltak az akkori államrend szempontjából a • szabadonélésre és veszélyeztették az. akkori államrendet. :• Ma a helyzet az, hogy ezeknek a törvényeknek és rén deleteknek alapjárá interna lùuk
