Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-22

653 A nemzetgyűlés 22. ülése 1946. . • lék, mert hiszen minden törekvésem az, hogy ez a demokratikus hadsereg valóban jól legyen elhelyezve és jól legyen élelmezve. Az élelmezés tekintetében azonban máris megnyugtathatom a t Nemzetgyűlést. Amikor a miniszteri széket elfoglaltam, a rendszeresített kenyéradag 200 gramm volt és a nehezebb munkások részére, az őrszolgálatban lévők részére 300 grtamm. Nemrégiben, pár hét óta sikerült ezt a mennyiséget annyira felemelni, hogy az alapadag megkétszereződött, vagyis 200 gramm kenyér helyett a legénységnek most 400 gramm kenyér az alapilletménye és a nehéz munkásoké még ezen félül 100 gramim, tehát összesen 500 gramm. Ezenfelül H

r közellátásügyi minisztérium szíves támogatásával eflértük azt is, hogy az eddigi 10 gramm — tényleg nevetségesen kevés — zsiradék helyett már most 20 grammot adunk, szóval^ a kétszeresét. Cukrot a legénység egyáltalában nem kapott. Azzal a javaslattal élteim, hogy 20 gramm cukor helyett a legénység kapjon 40 graanm melaszt. Az ígéretet megkaptam, remélem, hogy azóta már be is váltották. Az élelmezés kérdésében egészen különböznek a viszonyok. Az egyes hadosztályoknál igen részletes kivizsgálásokat tartottunk ' és megállapítottuk, hogy ott, ahol a parancsnokok helyükön vannak, az élelmezés sokkal jobb, mint az olyan helyen, ahol a parancsnok a legénység élelmezésével nem törődik. Ez különösen a faluhelyen elhelyezett csapatokra vonatkozik. Ennek következményeit termesze^tesen az illető parancsnokok, akik elhanyagolták a legénység élelmezését, részben már is viselték, részben még viselni fogják. Méltóztassék arról meggyőződve lenni, hogy ezt a kérdést az egész houvédigazgatásnál — beleszámítva azokat a tiszteket is, akikről sokan azt hiszik, hogy reakciósok — mondhatom, kivétel nélkül a legnagyobb lelkiismeretességgell és a legnagyobb gonddal vizsgálják meg és igyekeznek a felmerüliő bajokat orvosolni. Nem kell talán külön hangsúlyoznoim, hogy -magam igyekszem ebben a kérdésben elöljárni. Egy Dombóvári nevezetű nyomozóról méltóztatott beszélni, továbbá Varga Mihály őrmesterről. Ezeknek ügyét nem ismerem, de ki fogom vizsgálni. Schultheisz ezredest ismerem kisgyermek kora óta, az egykori ezredparancsnokomnak a fia. Egészen elsőrangú tiszt, ő rá azt mondani, hogy a horthysta szellemnek a megvalósítója volna, igen erős túlzás. Méltóztassék elgondolni, az ő M a data a szervezésnél az, hogy a honvédségben a létszámyiszonyokat helyes katonai mértékkel mérve méretezze. Világos, hogy azok az osztályok, amelyeknek az igényei nagyobbak és amelyeknek az igényeit az általános létszámviszonyok keretén belül nem képes teljesíteni, természetesen panaszkodnak rá. Ha már most ilyen eset fordult elő, —amelynek a részleteit nem ismerem — hogy Ő húsz polgári nyomozó helyett tiszteket akart elhelyezni, ez lehetett egy megbeszélés, egy vita, de azt ne méltóztassék soha semmi körülmények között egy tiszttől rossznéven venni, ha azokról a tisztekről, akik maholnap ezerszámra veszíftik el az állásukat és akik éppen Olyan tisztességes magyar emberek már most, vagy azokká lehetnek, amennyiben nem azok, gondoskodni igyekszik. Talán még azok is emberek. (Élénk heh/eslés a kisgazdapárt oldalán, r- Kováts László (kg) ; Kevesen vaévi február hő 27-én, szerdán. 654 1 gyünk magyarok! — Szobek András (kp): Ez a reakció! --Zaj és ellentmondásak a kisgazdapárt oldalán.) Egy szóval sem akarom megvédeni a reakciót Sőt ellenkezőleg! Aki ismeri a multaimat» az bizonyára meg van győ" ződve arról, hpgy ha én a reakció ellen harcot hirdetek, ez nemcsak szóbeszéd nálam, hanem teljesen őszinte, mély meggyőződés. Bármiféle vád hangzik is el Schultheisz ezredes ellen, — én több mint háromhó napos miniszteri működésiéin aJlatt újból megismertem őt — megnyugtathatok mindenkit, hogy egyáltalában nemcsak nem ellensége- hanem egyik leghűségesebb támogatója a demokráciának. Elejteni őt nem fogom. (Éljenzés és taps a kisgazSapárt oldalán.) Itt van azután Székely vezérőrnagy, akinek esetében az igazolóbizottság, ahogy méltóztatott mondani, öt szavazataránnyal az alkalmazása ellen foglalt állást, de nem azzal az indokolással, mintha nem lett volna demokratikus felfogású, hanem azért, mert annak a bizottságnak — bocsánatot kérek, hogy quasi egy minősítési táblázatot vagyok kénytelen itt bemutatni — az volt a véleménye, hogy ő az állásának nem tud megfelelni. Nem demokratikus okokból, . hanem egyéb okokból, ami, mondjuk, nem az ő képességeivel, hanem a természetével, határozatlanságával függ össze. (Egy hang a kommunistapárt oldaláról: Az igazolóbizottság véleménye szerint nem felel meg!) Nem úgy van, kérem. Nekem kellett, kiválasztanom azt, hogy a hadseregben kiket tartsanak meg és kiket nem. Ezért a parla* ment előtt és az egész ország előtt én vagyok a felelős. Én, hogy munkámat megkönnyítsem, anélkül, hogy erre nézve bármiféle kormányintézkedés történt volna, a magam támogatására életre* hívtam egy ilyen ötös bizottságot azzal a szándékkal, hogy azokról az urakról, beosztottakról, bajtársakról, akiket én személyesen nem ismerek, lehetőleg minden oldalról iövő objektív véleményt kapjak. Ebben a bizottságban a pártok is képviselve voltak. Külön kérdés az, hogy például a parasztpárt különböző okoknál fogva kimaradt belőle, aminek nem én vagyok az oka. Űgyszintén a demokratapárt képviselője sem volt benne. Ez nem is volt fontos, mert ez a bizottság — hogy úgy mondjam — nem egy közjogi intézmény volt. Ez az én saját elgondolásomból, saját akaratomból, a magam támogatására létrehívott kis gárdája veit a segítő munkatársaknak. . ' • r ' Hogy e bizottság tárgyalásainak eredményei ilyen részletességgel kijutottak^ a nyilvánosság elé. azt én a magam részéről nagyon sajnálom. Viszont, ami igás belőle, azt egy szóval sem v'tatom el. Igení« megtörtént, hogy először öten Székely Liszló ellen foglaltak állást. Ké>őbb revideálták az álláspontjukat és akkor az arány 3 :2 volt. Én három és fél hónapos együttműködés után úgy határoztam, hogy nekem arra az emberre igenis szükségem van. Ö egy elsőrangú, ídtűnő munkaerő, aki különösen a legmesszebbmenő éberséggel ügyel arra, hogy a fegyverszünetnek minden pontját, betűjét és szellemét betartsuk. Ö mindig . figyelmeztetett nrra is, amiben én még akkor kezdetben n^m Û ehettem tájékozva, hogy a sző ve 1-4égés ellenőrző bizottság utasításait milyci módon a legcélszerűbb kiviteleznünk. Azt méltóztatott moiwhni, hogy nem döntöttem. Igenis, én úgy Jontottem, hogy amenyjjyiben tőlem függ, amennyiben nem nálam