Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-3

55 A nemzetgyűlés 3. ülése 19á5. évi december hó 1-én, szombaton. 56 kozása, Tildy Zoltán miniszterelnök ajkairól a a koalieió Programm ja. (Éljenzés és taps.) A magyar nép levizsgázott. Most itt, e parlamentben, a magyar demokrácia templomában reánk, a nép választottaira vár a vizsga. Ma a parlamentáris demokrácia értelmében megtesszük az első kapavágásokat annak talaján. Vitát rendezünk a kormány prógrammja felett, amely ezúttal az egész parlamentnek is prógrammja. A nép által választott vezetők találkoznak itt a törvényhozó testületben és ezzel megteremtjük a parlamentáris demokráciát, amely az erőszak és a diktatúra tagadása. Lényege a diszkusszió, a vitatkozás, a meggyőzés és nem az elnyomás; eredménye ennek mindig a kompromisszum, a magyar törvényÉttől függ életünk, fejlődésünk, tehát biztosítani kell állandó és zavartalan működését a nyilvánosság legteljesebb ellenőrzésiével. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Tulajdonképpen mi itt most, mint a koalíciónak a tagjai, nem egy pártnak vagyunk a képviselői, hanem az egész nemzetnek. Valóban nemzetgyűlés vagyunk. Amilyen lesz ennek a parlamentnek • a szelleme, nívója, egész élete, olyanná változik tőle a nemzet, formálódik majd az ország. Itt dől el a nagy kiválasztás is, hogy mindig tudjunk embereket, mégpedig egész embereket, a legnagyobb válságok közepette is, a magyar gátra állítani. Ha a régi álparlameritre emlékszem vissza, akkor sötét, rossz emlékként nehezedik rám itt a többség elnyomó, szinte megsemmisítő ereje és a kisebbség reménytelen sorsa. Kísért a durva hang, az erőszak, a gyűlölség, amely megfertőzte ennek a Háznak a levegőjét. A független kisgazdapárt, ^ mint többségi wárt, most ezeknél az első lépéseknél, az első kapavágásoknál a jó testvéri békességet ajánlja mindenkinek, hogy az új magyar parlamentáris demokrácia századokra^ hirdesse hangjában-, minden megnyilvánulásában ennek az első demokratikus parlamentnek és minden egyes tlagjánajki lelki emelkedettséget. (Taps a kisgazdapárt öldaMn.) Mert ne felejtsük eil és ne tévesszük egy pillanatra sem szem elől, t. Nemzetgyűlés, hogy itt úgy fognak beszélni, vitatkozni, gondolkozni, törvényt hozni hosszú évtizedeken, talán századokon keresztül, ahogy mi azt az első hónapokban most bevezetjük. Aki nem fékezi önmagát, az vét a demokrácia emberséges, tiszta, szelíd szelleme ellen, az beszegődik a reakció szolgálatába. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt oldalán.) A reakció éber szemmel figyel ide, hogy hogyan fog levizsgázni a demokrácia és azt gondolja, hogy mi, a népnek a gyermekei nem tudjuk felemelni a demokráciát, nem tudjuk ennek a Háznak a nívóját olyan magasra emelni, amint azt joggal elvárja tőlünk a világ. Amikor a nép előttt a parlamentet pellengérre akarták állítani, akkor itt interpellációs vihiaíT-'okat rendeztek a, régi wi5irlamentben

2T és emlékszünk rá, t. Nemzetgyűlés, hogy szerdák délutánjain a legfontosabb magyar fórumra, a magyar demokráciának a templomába járt nevetni és mulatni Budapest közönsége. Egyes képviselők azért, hogy sikereket, tapsokat, olcsó sikereket érjenek el, hajlandók voltak és vállalkoztak arra, hogy a parlamentarizmust, még azi a régi álparlamentarizmust is, még jobban aláássák. Ugyanúgy voltunk itt a parlamentarizímussal, a parlamenttel, mint a földreformmal. AJ földreformnál mindig azt hirdették, hogy, nem lehet földreformot teremteni, nem lehet a földreformot keresztülvinni, mert nem lesz kenyér. Itt a parlamentben azit hirdették, hogy nem lehet szabadon választatni, nem lehet a választást a népre bízni, mert akkor a parlament munkája lehetetlenné válik. És éppen azok, akik nem akartak demokráciát, nem akartak parlamentáris demokráciát, tették a saját parlamentjüket képtelenné komoly törvények alkotására. A kisebbség sorsa pedig egyenesen elkeserítő volt. Meghallgatták néha, tudomásul azonban nem vették. Mi vizsgázni fogunk, és hiszem, hogy nem bukunk meg a nagy próbán. T. Nemzetgyűlés! Ebben az értelemben szólok én^ a miniszterelnök úr beszédéhez, amely a koalíció és az összkormánynak a programja. Ez a nemzet ilyen megpróbáltatásokat még soha nem élt át. Ha visszagondolunk a 6—7 hónappal ezelőtti időkre, akkor a mai szenvedés feloldódik azoknak az időknek, napoknak, hónapoknak a reménytelenségéiben. Amikor először bejöttünk ebbe a Házba, ez a Ház is csupa rom volt, és ma odaértünk, hogy itt a régi fényében tükröződik ez a Ház és mi itt tárgyalni tudunk. Tönkrementünk. Nem a nép hibájából, hanem vezetőinek a hibájából. Mérhetetlen nyomorúság szakadt erre az országra. S ha valaha, hát most kell igazán összefognia a magyar népnek. Egyedül senki sem vállalhaitja a felelősséget. Legyünk tisztában azzal, hogy ha bármelyik párt, ha a kisgazdapárt 70 százalékot vagy 80 százalékot kapott volna is a választáson, akkor sem vállalhatta volna egyedül a felelősséget azért, amit ma minden magyar embernek vállalnia kell, hogy a nemzetet felépíthessük. Ezért üdvözlöm én örömmel pártom nevében a koalíciót és üdvözlöm öröm° mel azt a szellemet, azt a lelkiséget, amely ezt a koalíciót megteremtette és hiszem, hogy ahogyan megszületett — bár nehezen, mert a magyar törvényhozásban, a magyar nép életében eddig ismeretlen valami volt

28 — ez, ia koialíci.ó, ugyanúgy el is fogja végezni a munkáját és be fogja teljesíteni azokat a reményeket, amelyeket joggal fűz hozzá a nemzet. Érdekes jelensége ma ennek a parlamentnek, hogy tulajdonképpen itt mi mindnyájan kormánypárt vagyunk. Eddig, akik itt voltunk, mindnyájan ellenzékiek voltunk. Kritikában éltük ki magunkat, azok is, akiknek föld alatt kellett dolgozniuk, mint a Magyar Kommunista Párt, azok is, akik néhányan itt a szociáldemokratapárt és a kisgazdapárt képviselőiként ebben a parlamentben megjelenhettünk.

29 Én úgy .érzelmi, hogy nekünk mindnyájunknak tulajdonképpen át kell most alakulnunk kormánypárttá. Meg kell szoknunk azt: a kritika jó, a kritika szükséges, önkritika is kell, magunkat; is meg kell kritizálnunk, de a legfontosabb feladata a parlamentuek most nem a kritika, hanem az alkotás. A kormányprogramul mindent felölel, min« den tennivalót meglátott, nem marad* ki belőle úgyszólván semmi, ami megoldásra vár a nemzet életében. S ahogyan meglátta a miniszterelnök úr azt, hogy mi a tennivaló, meglátta, hogy mit kell elvégezni, rendet teremteni minden vonalon, legyen meggyőződve a miniszterelnök úr arról, hogy ugyanúgy ott állunk mögötte, legalább is az a párt, amely-