Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-19
599 A nemzetgyűlés 19. ülése 1946. évi február hó 14-én, csütörtökön. 600 Elnök: Reök Iván képviselő urat illeti a j szó. Reök Iván (kg): T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat részletes tárgyalásánál arra szeretném felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy Károlyi Mihály nemcsak a magyar népköztársaságnak volt elnötoe; nemcsak kimagasló áMamférfi volt, hanem a magyar képviselőház ellenzékének vezére is volt. Ezt azért tartom fontosnak, mert a magyar képviselőház ellenzéke harcolt és küzdött az ellen a szelllem ellen, amely szellem az országot ebbe a katasztrófába sodorta. Az az ellenzék vállalta az obstrukeió ódiumát, vállalta azt, hogy karhatalommal vezessék ki ennek a parlamentnek padsoraiból, (Uay van! TJay van! a kisgazdapárt oldalán.) vállalta a hatalom : gyűlöletét és szétmorzsoló ereiét, mert érezte és tudta, ihogy ezen az úton az országot katasztrófába viszik. Károlyi Mihály tehát nemcsak köztársasági elnök, nemcsak álamférfiú, hanem az ellenzék vezére, a magyar nép gondolatainak, érzéseinek, szívevágyának letéteményese volt; nemcsak szimbólum, nemcsak tragikus hős, hanem a magyar nemzet legnemesebb és legszentebb érzéseinek szószólója volt. A magyar nemzet sorsa 1849-ben pecsételődött meg és amikor 1867-ben egy kicsit enyhtilt a fizikai nyomás az ország felett, semmit sein enyhült a gazdasági, az erkölcsi, a szellemi nyomás, mert a reánk súlyosodó Monarchia kizsákmányolt, elnyomott és tönkretett bennünket. Én nagyon jól emlékszem arra, hogy diákkoromban a padok alatt köröztük azokat a vicclanokat, azokat a sírva nevetésre késztető képeket, amelyek Magyarországot úgy ábrázoltaik, mint egy fejőstehenet, amelynek a szája itt volt Magyarországon, a magyar paraszt etette, ellenben a tőgye ott volt Ausztriában. A magyar nemzet dolgozott, kiuzsoráztak, kihasználták csak azért, hogy az osztrák monarchia nagyhatalmi politikájába beállítsák. Igaz, hogy a magyar ellenzék kisszámú volt, de ne felejtsük el, hogy ezt az ellenzéket nyilvános választással választották meg: osendőrszuronyokkal. gazdasági elnyomással és terrorral kellett dacolnia annak a magyar parasztnak vagy magyar értelmiségnek, aki nyilvános szavazás mellett mert ellenzéki képviselőre szavazni. Lehet, hogy a kormánypárt számszerűleg' többségben volt, de aZ egész magyar nemzet érzés- és gondolatvilágát az ellenzéki képviselők yoltak hivatva kifejezni és ennek az ellenzéki pártnak volt a vezére Károlyi Mihály. T. Nemzetgyűlés! Ez. amit én itt most elmondok, nem papírszagú olvasmányokból összesűrűsödött gondolat, hanem élet, az én fiatalságom ebben zajlott le, mert az én édesapám négy cikluson keresztül ellenzéki képviselő volt, aki fel mert szólalni ebben a parlamentben és tiltakozni inert az osztrák elnyomás ellen, aki követelte az önálló magyar nemzeti bankot, követelte az önálló vámterületet, követelte a magyar hadsereget és tiltakozott az ellen, hogy magyar fiúkat besoroztak a k. u. k. hadseregbe és német szóra kényszerítettek. Károlyi Mihály vezére volt annak az ellenzéknek, amely a Kossuth-párt nevét viselte magán. A Kossuth-név szimbólum volt a magyar nép előtt, a szabadság, az önállóság, a függetlenség szimbóluma; az emberi sorshoz való ragaszkodást, az emberi méltóság meg- , beesülésének kivánságát kifejező vágyakozás és szimbólum volt. Annak, hogy ez a vágyakozás nem tudott megtestesülni, megvalósulni, az volt az oka, hogy a nemzet lelkétől idegen arisztokrácia, :ai nemzet lelkétől sok tekintetben idegen bürokrácia és idegen hadsereg tisztikara uralkodott ezen a nemzeten. S amikor mi könnyes szemmel látjuk a romokat és temetjük halottainkat, akiket még magunk előtt láttunk, akkor nekünk kegyelettel kell visszagondolnunk azokra az országgyűlési képviselőkre, akik az ellenzék tragikus sorsát élték végig. Nincs ugyanis mélyebb, szomorúbb és megrendítőbb emberi tragédia, mint látni azt, hogy valami a pusztulásba megy; látni azt, hogy az az út szakadékba, kétségbeesésbe, "könnybe, nyomorba és vérbe torkollik és hiába szól, hiába beszél, senki nem hallgat oda. A magyar ellenzék képviselői itt ezekben a padsorokban tisztán és világosan látták ennek az útnak tragikus irányát. Szóltak és felrázták a nemzetet, szóltak és fel akarták ébreszteni a hatalom birtokosait a felelősség tudatára és amikor hiába volt »ész, erő s oly szent akarat«, 337 akkor nem tehettek mást, mint hogy az obstrukció fegyveréihez nyúltak, til-, takoztak, kiabáltak és lármáztak s nem szavazták meg azokat a törvényjavaslatokat, amelyekkel az Osztrák-Magyar Monarchia a^ maga gőgös, felfuvalkodott politikáját vitte* a magyar nép verítékén és vére árán. Rossz volt az a történelmi szemlélet, rossz volt az a nevelés, rossz volt az az oktatás, amely a magyart ellenséggé tette szomszédaival. Rossz volt az az irány, amely nem látta át, hogy nem élhet nemzet a népek országútján úgy, hogy minden szomszédjával haragban legyen. Nem lehet jó az a kultúrpolitika, amely gőgös és felfuvalkodott volt és ahelyett, hogy a szeretet, a megértés, a sorsközösség, az együttműködés politikáját szolgálta volna, egy tőlünk idegen lelkület hatása alatt ránkkényszerítette egy nagyhatalom gőgös és uralkodnivágyó politikáját. Ezellen a politika ellen harcolt a magyar ellenzék és mögötte a magyar nép színe-virága. Én a Duna*Tisza közén nőttem föl és tudom, hogy ez az egész vidék ellenzéki, Kossuth-párti volt. Nem volt ott jövője és lehetősége egyetlenegy kormánypárti képviselőnek sem s a magyar falvak lakói mindig ellene fordultak ennek a tiszaistváinL politikának. Szeretném, ha lehetséges lenne ebben a törvényjavaslatban kidomborítani, bogy Káf rolyi Mihály pártvezér is volt, az ellenzéki képviselők egy kicsiny, de lelkes és hűséges csoportjának volt vezére és emögÖtt az ellenzéki képviselőcsoport mögött az egész magyar nép szíve dobogott. Nem tudom, lehetséges-e ezt a megállapítást beiktatni ebbe a javaslatba, de ha technikai okokból nem lenne rá mód, nagyon szeretném, ha a t. Nemzetgyűlés talán más alkalommal időt szentelne a volt ellenzék heroikus küzdelmének és valamiképpen- megörökítené azoknak az emlékét is,- mert végeredményben — amint előttem szólott igen t. képviselőtársam is említette — az embernek nemcsak azért kell foglalkoznia a* múlttal, mert életének egy darabja, hanem azért is, mert tanulságokat hordoz magában. Amint egy híres nyugati bölcselő mondta: az ember előrefelé él. de hatrafelé ért. 338 Mi, akik a jövőnek feszülünk neki és egy olyan magyar jövjpt akarunk megteremteni.