Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-19

597 A nemzetgyűlés 19. ülése 1946. évi február hó li~én, csütörtökön. 598 ként kapcsolódik bele, ha nem is a forradalomba, hanem a forradalmi előrehaladásba és a demokratikus fejlődésbe, akkor ennek az új politikai tényezőnek, a dolgozó parasztságnak nevében is a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel emlékezünk meg Károlyi Mihályról és ezt a törvényjavaslatot ilyen érzésekkel szavazzuk meg. (Lelkes taps u Ház minden oldalán.) Elnök: Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Az előadó urat illeti a szó. Faragó László . (szd) előadó: T. Nemzetgyűlés! Az a törvényjavaslat, amely itt, a nemzetgyűlés előtt van, a pártok egyhangú helyeslésével találkozott. Nekem az az érzésem, hogy ez a helyeslés túlmegy a koalíciónak azon a praktikumán, amely előre vitatja meg a kérdéseket és a leszűrt kompromisszumot hozza a Ház színe elé; ez a helyeslés a magyar nép különböző rétegeinek, az ipari munkásnak, a parasztnak és az értelmiségnek helyeslése volt. (Ügy van! Ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) Ez a helyeslés nem politikai praktikum volt, hanem mélységes erkölcsi érzésből fakadt, abból, hogy nem lehet addig tovább politizálni, amíg nem teremtettük meg a folytonosságot azzal a történelemmel, amely a mi történelmünk, azokkal az előzményekkel, amelyek a mi előzményeink, azokkal a héroszokkal, akik a mi héroszaink. T. Nemzetgyűlés! Igen kevés embernek jut osztályrészéül az, hogy egy korszak üldöztetése után még életében ugyanaz a korszak igazságot' szolgáltasson neki. De talán egy kis tárgyi tévedés volt Andics Erzsébet igen t. képviselőtársam részéről az, hogy rehabilitációs törvényeket Magyarország nem hozott volna még. Hozott Eákóczi Ferenc es hozott Kossuth Lajos tekintetében is. (Felkiáltások a kommunistapárton: Életükben nem!) Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalát, mint kisgyermek néztem végig. Láttam Josipovics horvát bánt lilaszínű mentében és nem láttam sehol Esze Tamás mezítlábasainak utódait. En olvastam '—- ifjúsági olvasmány volt — Kossuth Lajos halála kapcsán a jeunesse doreenak megjelenéséről a Nemzeti Színház foyerjában, amikor az előadásra igyekvőket ezzel állították meg: uraságod, úgylátszik, idegen és nem tudja, hogy a nemzetnek gyásza van, hogy Kossuth Lajos meghalt. De nem láttam és nem olvastam arról, vájjon azt a Kossuth Lajost gyászolta volna-e a magyar nép, aki a Duna-konföderációt először tette programmjává és aki az emigrációban nőtt akkorává, amekkora magyar politikus még aem volt.

335 Hiányzott ezekből az ünneplésekből, ezekből a funerációkból, ezekből a jelképekből a lényeg, a haladásnak, a koreszmének az a lényege, amelyet ezek a szabadsághősök képviseltek. És ha, a történelem nagyobb gúnyjára az ellenforradalom 25 éve alatt, rehabilitálták* a szabadsághősöket törvény útján, akkor ennek az a háttere volt, hogy olyan erős, olyan mélységes és olyan eleven volt e szabadsághősök belső, erkölcsi rehabilitációja a magyar népben, hogy az a magyar bugris uralom, amely itt 25 éven át uralmon volt, indíttatva érezte magát arra, hogy legalább egy hamis történelmi klisén keresztül próbálja önmagát igazolni, legalább ezen keresztül próbáljon úgy tenni, mintha volna valami köze azokhoz az eszmékhez, amelyek a magyar népet mindenkor vezették. Igen, amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk és amikor azt mondjuk, hogy az októberi forradalom programmját kell most itt valóra váltani, mindenkinek a lelkében kimondva vagy ki nem mondva él egy ilyen analógiának a szörnyű képzete, él egy ilyén önmarcangoló kérdés, hogy vájjon merre visz a harmadik magyar köztársaság útja, vájjon azok a tragikus előzmények, amelyek nagyjából azonosak voltak a két forradalom, a két korszakforduló között, nem végződnek-e ugyanazokban a tragikus következményekben? / Én nagyon silány és nagyon szegény vígasznak találnám, ha csak a változott európai konstellációra tudnék utalni, mert csak az a nemzet méltó a szabadsásra, amely ezt a szabadságát maga is hajlandó megvédeni és megtartani. (Ugy van! Ugy van!) Azt hiszem, hogy nem az európai konstelláció az, amelyben nekünk elsősorban bizakodnunk kell, hanem bizakodnunk kell abban a magyar népi öntudatban, amely még egyszer nem engedi meg, hogy a, forradalom vívmánvait elalkudják, amely még egyszer nem engedi meg, hogy a forradalom ellenségei belopakodjanak a forradalomba, amely még.egyszer nem engedi meg, hogy éket verjenek azok közé, akik a haladás ügyét szolgálják, ame'ly még egyszer nem engedi meg, hogy a magyar szóld at eszka, a magyar feudalizmus, a magyar Merikalizmus levelek vagy akármilyen más formában itt a magvar forradalom eszmevi^sra ellen frontot csináljon. (Nngy taps a Fáz minden oldalán.) Ebben látom én annak zálogát és biztosítékát, hogy a párhuzam nem hegyes. De most, amikor ezt a javaslatot elfogadjuk, les-ven szabad még valamit mondanom, elismételnem azt, amit előadói beszedemben már bátor voltam kifejteni: egyét azonban vegyünk át és tartsunk meg maradéktalanul Ok^ób^r^ől ; p t^bbi mutais mutandis

336 veendő á+ a többi Mptt huszonbét év. alatt eliár az idő. Azt az idealÍ7must és azt az erkölcsi tisztaságot, a személyi helytállásnak és a szemé

1 vi v^lalko/ás-rMk azt a maximumát, amelvre Október tanított minket, vesrvük át valamenvnvien, mert csak íey tudjuk meo-tevemtenj és m^gtart°ni a barmadik maffvnr köztársaságot. (PJénk helyeslés és taps a Ház minden oldrlán.) Elnök: T. Nemzetsrvűlés! Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a Károlyi Mihály érdemeinek törvénybeiktatásáról szóM - törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) így tehát a nemzetgyűlés a törvénvjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. ;•*"•'. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Hegyesi János jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét, amelyet a nemzetgyűlés hozzászólás nélkül elfogad. — Felolvassa a törvényjavaslat 1. §-át.) •• EJuök: Kíván valaki a szakaszhoz hozzászólni? i Hegyesi János jegyző: Reök Iván! 38*