Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-19
595 A nemzetgyűlés 19. ülése 1946.. évi február tyó 14-én, csütörtökön. 596 juk köztársasági államformánkat, amelynek 1918-ban Károlyi volt az elnöke, de egyúttal előttünk áll, mint előbb említettem is, 1918 történelmi tanulsága. Tehát történelmi tanulságokkal meggazdagodva, szeretettel és nagyrabecsüléssel tekintünk Károlyi Mihály felé. Szeretnénk vele elfeledtetni azt a szenvedést, amelyet átélt eszméiért való küzdelmében azért, mert soha. egy pillanatra sem tagadta meg 1918-at s ezért fogadjuk el örömmel a rehabilitálásáról iszóló törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és taps a nemzetgyűlés minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Erdei Ferenc képviselő iir! Erdei Ferenc (pp): Igen t. Nemzetgyűlés! Az utóbbi századok magyar történelme .a sikertelen vagy elbukott forradalmi kísérletek sorozata azért, mert a mi történelmünk során úgy megöröködött és megerősödött a feudalizmus rendje s olyan kevés utat és lehetőséget engedett a dolgozó nép polgári fejlődésének, hogy azt a szilárd, erős falat, amelyet a feudalizmus felépített, csak megkísérelte, de nagyon sokáig nem tudta áttörni a nép. Ezeknek a szép és nagy kísérleteknek egyike az 1918-as októberi forradalom, amely nagyon reménytkeltően és kecsegtetően indult^Amikor a háború elvesztése lesújtotta az országot és a reménytelenség terjedt szét, akkor az 1918-9 s foradalom fellángoltatta azt az érzést az országban, hogy van jövő, van feilődés és a forradalom kapuiát nyitotta ki, ezen át kapott friss levegőt az ország. TTgy lélek zett fel a magyar nép, hogy végre vége van a feudalizmusnak, vésre van annak a rendszernek, amely erőtelenné és tehetetlenné tette a népet. Nagyon szépen indult ez a foradalom és nagyon sok lelkesedés, reménység csapott fel, hogy végre egyszer ez a forradalom elvégzi azt, amit elődei nem tudtak elvégezni és amit elvégezni akkor is olyan nehéznek látszott. Ennek a forradalomnak volt a hőse Káró-. Iyi Mihály, az a férfi, aki gvökere*o n tudott szakítani osztálya előítéleteivel, felfogásával, és derekasan, a végső konzekvenciákig vállalva a sorsot, oda tudott állni a do ] gozó nép ügye me 1 lé és vitte előre ezt a forradalmat egészen or) Ai & "míg a felgyülemlett forradalmi erők engedték. Sajnos, ez a kísérlet is kísérlet maíadt, illetve ez a forradalom is elbukott. Hoerv miért bukott el, azt ma már nagvon jól, látjuk és nagyon sokat tanultunk belőle. Nem szándékom ezeket az okokat, motívumokat felsorakoztatni, csak arra akarok rámutatni, hoey ee'vformán volt belső és küVső oka annak, hogy elbukott, hogy nem sikerült, de azt az emléket és tanulságot mindenesetre meghagyta, hogy mi módon lehet és kell a dolgozó nép fel^z^ba^ítási harcát vinni és mi módon nem szabad, ilMve mi módon ke 1 1 elkerülni azokat az útvesztőket, amelyek meghiúsítják a felszabadítási harcot. Mi most már értékelni tudjuk ennek a forradalomnak az eredményét és tanulságait s nieg tudjuk becsülni, tiszteletben tudjuk tartani ezt a forradalmat. De mert akkor elbukott és Utána az újjáépítkező feudalizmus tökéletesen helyreállította a récri rendet, tökéletesen restaurálta a háború előtti Magyarországot, ennek a forradalomnak az emlékét is bemocskolta. Mi, akik azokban az iskolákban nevel-; kedtünk, amelyek ennek a forradalomnak fossz emlékét tanították, szinte nem is, juthattunk hozzá, hpgy felfogjuk, mi történt, megtanuljuk a közkézen forgó könyvekből, hogy mi volt az, ami 1918-ban végbement az országban. Nekünk is ú^y kellett titkon, à forradalom még élő veteránjaitól megtanulnunk, hogy mi volt akkor és valamit tanulnunk belőle, egyrészt reménységet, másrészt pedig felkészülést arra, hogy máskor majd ilyen hibák nélkül kell csinálni. A restaurált régi rendszer tehát úgy bemocskolta, befeketítette ennek a szép és reményekkel kecsegtető forradalomnak az emlékét, hogy a magyar nép nagy tömegében ma is még ezek a tévtanítások, ezek a hamis tanítások élnek. Nekünk tehát, amikor most rehabilitáljuk Károlyi Mihály személyét és az 1918-as forradalom emlékét, nyilvánvalóvá kell tennünk és ki kell fejeznünk, hogy a magyar demokrácia teljes elégtételt szolgáltat az 1918-as, forradalomnak, teljes megbecsülését és tiszteletét fejezi ki az előd, az előljáró iránt és ezt azzal fejezhetjük ki a legjobban, hogy a leginkább bemocskolt és befeketített férfi emlékét tisztítjuk meg és úgy visszük a demokratikus Magyarország népe elé ezt a férfit, mint aki méltő hőse és vezetője volt az 1918-as forradalomnak. Különösen a parasztságnak van oka ezt az emléket megfényesíteni és főleg a földhözjutott parasztságnak van oka arra, hogy nagyon megbecsülje az 1918-as forradalom emlékét és nagyon sokat tanuljon belőle. A parasztság volt az, amely nyomorult állapotánál, semmibevett társadalmi helyzeténél, ezerféle megterhelt állapotánál fogva nem volt tényező a forradalmi kísérletekben és megmozdulásokban. Az 1918-as forradalom azért nem tudott tovább felfelé ívelni, mert a parasztság nagy tömegét, a dolgozó parasztság millióit nem tudta megmozgatni. Nem tudta megmozgatni, mert a feudalizmus terhe, nevelése és minden más bilincse úgy kötötte, úgy nyomta, hogy nem tudott öntudatra ébredni és nem tudott aktív erővé lenni a politikai harcban; sőt eltévesztette a célt és olyan erőkhöz csatlakozott, ameTVek nem a nén és benne a >arasztság szabadulását szolgálták, hanem éppen azt a cut, hogy visszaiöüjék a már-már feltámadt népet oda, ahova a feudalizmus beépítette. (Ugy van! Ugy van! a kommunistaés a szociáldemokratapárt soraiban.) Nekünk tehát most különösen a dolgozó parasztság, a földhöz jutott parasztság nevében is ki kell fejeznünk tiszteletünket és nagyrabecsülésünket az 1918 as forradalom vezetőférfiai és elsősorban Károlyi Mihály felé, akik olyan körülmények között is, amikor a parasztság erői nem mozdultak meg egész tömegükben, előre tudták vinni a szabadság és a demokrácia ügyét és nem rajtuk, hanem a parasztságon is múlt, hogy azt nem sikerült győzelemre vinni. Most, felszabadulásunkkal nem forradalmi úton, nem a nép felkelésével értük el szabadságunkat, hanem olyan háborús földrengés adta kezünkbe a szabadságot, amely talpraállította a népet, kiegyenesítette gerincét es ennek következtében meg tudta ragadni a gyeplőt, hogy ,ezt a földrengésokozta helyzetet a nép szabadulására és a demokrácia építésére használja fel. Ebben már a parasztságnak is más szerepe van és más szerepe volt kezdettől fogva, mint 1918-ban és a korábbi forradalmi próbálkozásokban. ',-•'-•', - Amikor tehát a parasztság aktív tényező-
