Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-19
587 A nemzetgyűlés 19. ülése 1946. évi február hó 14-én t csütörtökön. 588 dulásokat mindenkor nyomon követte az a törvényalkotás, amely gúzsbakötötte az ipari munkásságot, de gúzsbakötötte a mezőgazdasági proletárságot is. Az 1898:11. te, amelyről ebben a parlamentben, de az előző parlamentekben is, olyan sok szó esett, éppen azt célozta, hogy a mezőgazdasági munkásság soha ne próbálja felemeüni fejét és ne próbáljon. magának egészséges, becsületes, emberi életviszonyokat teremteni, mert ha megpróbálta, akkor ott suhogott feje felett a korbács, az 1898 • évi II. te. büntető rendelkezései, amely törvény enyhített formája az 1514 utáni törvényalkotásoknak. (Ügy van! Ügy van!) Igen! Politikai jogokat-és gazdasági jobb létet követelt magának a dolgozó tömeg, de ezeket a megmozdulásokat, amint tapasztaltuk, a hatalom, minden erőszakos eszközével elnyomták. Ilyen volt körülbelül a légkör Magyarországon, tele keserűséggel és feszültséggel, amikor 1914-ben megjelentek a mozgósítási plakátok: »mindent meggondoltam és mindent megfontoltam«. 328 Ez az uralkodó osztály tehát; amely itt benn kérlelhetetlen és kegyetlen volt a magyar dolgozó tömegekkel szemben, amikor választójogot, maguknak jobb, emberibb életlehetőséget követeltek, — ami magyar nemzeti érdek lett volna — (Ügy van! Úgy van!) ebeket a törekvéseket mezőhegyesi telepítésekkel, a kínai kulik behozatalának gondolatával és az erőszak minden eszközével elfojtotta, bátran és lelkiismeretlenül vitte 1914-től kezdve a vágóhídra Magyarország dolgozó népének jelentékeny részét és sodorta az országot a pusztulás felé. Ez az uralkodóosztály, amely, amikor a választójogról esett szó,, azt mondotta: nem lehet me.gcs ; námi a választójogot, mert akkor a nemzetiségeknek is lesz választójogiig, 1914-ben a Tisza-féle választójogot léptette életbe.és .amikor már dörögtek az ágyúk vizs r gáztajttuk a magyar munkásokat, tudnak-e írni és olvasni magyarul, mert a városokra kikerekítetten 'akkor már a magyarul írni- és olvasni tudáshoz kötötték a választójogot. Ez az uralkodó osztály volt tehát az, amely a háborúba vitte, a háborúba sodorta az országot, amely — ismételten hangsúlyozom — érzéketlen volt a nép gazdasági és politikai törekvéseivel szemben és sohasem akart engedményt tépni. Emlékszünk még a háboríí alatt folyt választójogi vitákra, amikor Tisza nagybüszkén jelentette ki, hogy a választójog nem a harctéren tanúsított hősiesség jutalmazása lehet, amikor a katonák választójogáról volt szó. Amikor tehát már benne voltunk a háborúban is, az uralkodó osztály érzéketlensége a dolgozó tömegek iránt éppen olyan merev volt,, mint a háború megkezdése előtt. Mi már akkor szívszorongva gondoltunk arra a pusztításra, amely feltétlenül bekövetkezhet a háború nyomán, de a magvar uralkodó osztálv lobogó lelkesedéssel küldte a dolgozó milliókat a vágóhídra. Ekkor tért haza Károlyi Mihály Amerikából, Magyarország egyik legnagyobb földesura, aki már ekkor is eljutott a felismerésnek arra a fokára, ahol mi, szociáldemokraták voltunk. Felismerte, hogy Magyarország súlyos problémáinak, szociális és politikai , problémáinak, nemzetiségi és egyéb kérdéseinek megoldása nem a háborún keresztül történhet, hanem úgy, ha széttörjük azokat a-béklyókat, bilincseket, amelyeket az uralkodó osztály osztályönzésétől vezettetve rakott a dolgozó népre. Mi^ azt a politikai hitvallást vallottuk, hogy a népet politikailag és gazdaságilag fel kell szabadítani. Általános, egyenlő és titkos választójog kell, hogy a do|gozó jaép alkotmányos úton intézhesse saját sorsát. Bevittük a köztudatba, hogy addig ne,m lesz nyugalom Magyarországon, amíg az általános, egyenlő és titkos választójogot törvénybe nem iktatják. Amikor a nyugateurópai államokban az egyesülési és gyülekezési jog már többékevésbbé biztosított joga volt a dolgozó tömegeknek, akkor Magyarországon, ha akarta a közigazgatás, —*csak hitvány s ágától függött — három ember összejövetele már tiltott gyűlés volt. (Ügy van! Ügy van!) Sajtószabadság, közteherviselés, szociálpolitikai védelem, milyen elhanyagolt valami. Szociálpolitikai ve ; delme az ipari munkásságnak is csak annyi volt, amennyit szervezett erejével ki tudott verekedni. De ha a szervezett ipari munkásság csak keserves és nehéz körülmények között tudta szervezeteit felépíteni, mennyivel nehezebb volt a mezőgazdásági munkások helyzete. Emlékszem arra, hogy amikor Kristóffy ideje alatt a Földmunkások Országos Szövetsége alapszabályait jóváhagyták, akkor is csak királyi jóváb a avassal hagyhatták jóvá, amint ezt Kristóffy történelmi munka jajban maga is m Piciri* * 329 De az üldözésnek és hajszolásnak az •a hihetetlen foka, amelynek ki volt téve a mezőgazdasági munkásság, ha szervezkedni akart, nem csoda, hoery megakadályozta a legmagyarabb mezőgazdasáeri proletár sá g szervezkedését és visszataszította a leírkétségbeejtőbb hplv7etbp. mert n^m bírták elviselni sem az And^aissyak k^ncsuká^t, sem a többit, egészen a KeTesztes-Fisober-f«!*» kanpsuk^ig, a^ely — é« m^st nvil+an beszélhe+ünk róla. hiszen annakidején is beszédünk róla, — ütöttp-verte, a legkegyetlenebb mó^on bánt azokkal a mezőg^z^fisáfi mu^Vá «okkal, akik megpróbáltak a s7"rvezVed á s nt^ra lenni. Sőt prm^k a hős ; Toi^eV^^pk, amelvet a •mfzŐT^z^a^^p'i munkássá" folvtftott sv&Tt, bogy a fejét felPTTip^e. a** útiat soHüzpk je^ik, és r°m e^y-két halálos á^do^ta i 6 * volt ennek -> lHí7delemno 1j ". C^odn-e. ha i^ven Vörülm-énvek k«'Ötí 3 Tnozo^^zdia^a""! műnk' 5 =!«á"- szociálpolit\kai t°kinte + bpn telítsen védte 1 * 1 " nr^adt. •mésr qz ipmH munkások sovánv «zo^ialno^'fiVai •vé^rfrriM toVînfvp isi Csoda-e. ha ilven körűimén vpk között ebbpTi a teremben az n-wniVo^ó osztálv t^nsolt, amikor itt q k'pnvíselőbáTiViu f»7 ö+ppn^ős T) í >rasztnvuí r díiat megszavazták'? Csn^n-p. na jiyen kö^ülménvek között szociálpolitikai szempontból már azt is nagy vívmánynak tekin+ették. bo^y aki fi5 évet eltölt robotos munka iával, 65 éves életkora után ötpengős nvusrdíjat karnoní Az erőteljes földbirtokreform ia mezőgazdasági proletárság millióit, tehát azt a hárommillió koldust, amelyről olyan sokat szavaltak az urak ebben a képviselőházban, földhöz juttatta, hogy hazát találjon saját országábanMi láttuk és figyelemmel kísértük, sőt részesei is voltunk azoknak a küzdelmeknek, amelyeket Károlyi Mihály folytatott Tisza István-, nal é« mamelukhadával, akik a legkérlelhetetlenebbül ragaszkodtak a fennálló gazdasági és politikai^ viszonyokhoz, és nem voltak hajlandók ebből egy jottányit se engedni. Ma is csak csodálattal tekintünk ezekre a
