Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-19

589 A nemzetgyűlés 19. ülése 1946. • küzdelmekre, amelyeket Károlyi folytatott már ekkor is a demokratikus haladásért. De csodálatos volt különösen számunkra az, hogy Magyarország egyik legnagyobb birtokosa és mágnása eljutott a felismerésnek arra a fokára, ahová Károlyi eljutott (Justus Pál (szd) : Ritka eset!) Az emberek felfogását általában osztályhelyzetük determinálja, (ügy van! a kisgazdavárton.) Nagyon ritkán történik meg az, hogy az uralkodó osztály, tehát a hatalmon lévő osztály egyes tagjai, akik, mint Károlyi Mihály, hatalmas vagyonnal rendelkeznek, anyagi jólétben élnek, és akik egészen más körben nevelkedtek fel, mint mi, eljussanak a felismerésnek arra a fokára, ahová mi jutottunk el, hogy bátran és határozottan álljanak ki — ismétlem, egy magyar mágnásról van szó — a népmilliók, a koldusok és a mezítlábasok mellett. (T\aps a szociáldemokratapárt oldalán. — Egy hang a kisgazdapárt oldalán : Ezért volt bűn októbristának lenni!) A történelmi film gyorsan pereg. Kezd nyilvánvalóvá válni az egész ország józan közvéleménye előtt, hogy az antant ellen viselt háború, amelyet Németország oldalán folytattunk, elveszett. 1918-ban már köztudomásúvá vált ez, de az osztrák hadvezetőség még mindig továhb viszi a magyar nép újabb és újabb tízezreit a vágóhídra. A szociáldemokrata párt bátran kiáll a háború ellen, és maga mellett találja Károlyi Mihályt, sőt vele együtt csinálja ezeket az akciókat. Októberben megjelenik pártunk kiáltványa Magyarország népéhez, amely már érzékelteti, hogy a háborút elvesztettük, és ez a kiáltvány egyben már körvonalazza^ is pártunk békeoéljait. Ezek között a békecélok között ott szerepel már a földkérdés megoldása. Körülbelül ebben az időben Károlyi Mihály Bécsben a magyar delegáció külügyi albizottságánakí ülésén hatalmas beszédben követeli a teljesen független, szabad és önálló Magyarországot, és többé már nem akar tudni a delegációról. Egyúttal hatalmas vádbeszédet mond a háboriis uszítók ellen. Október 18-án törvényjavaslatot nyújt be a képviselőházban az önálló és független Magyarország megvalósítása érdekében. Ezt a törvényjavaslatot természetesen leszavazták. Hát hogyne szavazta volna le az a parlament, amely a 67-es alapon állott és amelynek egy töredéke volt az, amely a Károlyi-féle felfogást vallotta. Végre kimondta Tisza ez alkalommal a parlamentben azt, amit addig takargattak, és amit elhazudtak. a dolgozó nép előtt, hogy ezt a háborút elvesztettük. És valóban milyen tragédia: összeomlik a front, elveszítjük a háborút, és akkor jut szerep annap a hatalmas dolgozó tömegnek, amely — valljuk be — e,g^ • kis politikai iskolázatlansággal ment néki az ország újjáépítése nagy munkájának, annak a dolgozó tömegnek, amely addig hiába ostromolta az országgyűlés Házát. Huszonkettedikén megalakítják a Nemzeti Tanácsot. Ez elfogadja azt a 12 pontot, amely felöleli az i ország gazdasági és • politikai problémáit. Ez egyik pontjában már határozottan kimondja, hogy: »Nagyszabású, a népet földhözjuttató birtok- és szociálpolitikai reformokkal kell a nép helyzetét javítani.« "Ezekben a törekvésekben Károlyi velünk van, vagy mi vagyunk Károlyival, de együtt vagyunk. Együtt vagyunk akkor is, amikor Magyarország november, 16-án népköztársaság lesz. Látjuk azt a furcsa közvéleményt, ameévi február hó 14-én, csütörtökön. 590 • lyet itt mesterségesen alakítottak ki, akkor is * a szociáldemokraták ellen és látjuk, hogyan kel ebben a furcsán kialakult közvéleményben Károlyi a szociáldemokraták védelmére, éppen úgy, mint a későbbi időkben is. Azt mondták, hogy a szociáldemokraták hazafiatlanok, sőt hazátlan bitangoknak neveztek bennünket ebben a parlamentben. Sok ideig büszkén viseltük ezt és daloltuk rá, hogy hazafiak leszünk, nem hazátlan bitangok. Ezt a gondolatot plántálták bele a magyar közvéleménybe és attól kezdve, hogy azt mondták: a szocialista gondolat megáll majd a Lajtánál, mi mindig mint ilyen hazafiatlansággal megbélyegzettek és proskribáltak jártunk ebben ' az országban. Károlyi egyik beszédében védelmére kelt a szociáldemokratáknak ebben a proskripciós légkörben és azt mondta szerényen: tévesek azok a feltevések, mintha a szociáldemokraták hazátlanok volnának és nem viselnék szívükön a haza sorsát. Sőt tovább ment és kijelentette, hogy: »A szociáldemokraták szervezettsége nélkül nem tudtuk volna még a rendet sem fenntartani«. Azután 1918 novemberében kezd előtérbe nyomulni a politikai kérdések gyakorlati megoldása, amikor Magyarország felveszi a köztársasági államformát. Birtokpolitikái ankétok foglalkoznak a földbirtokpolitikai kérdésekkel és Károlyi itt is' határozottan leköti magát a legszélesebbkörű földbirtokreform mellett. Ekkor lesz tengelye egyszerre — nagyon groteszk történelmi távlatból — a magyar gazdasági és politikai, életnek' a földbirtokreform. Mintha az ember még most is » látná, hogy az OMGE képviseletében felkeresik a nagyurak, a nagybirtokosok a Károlyikormány földmívelésügyi miniszterét, Búza Barnát, hogy felajánlják földbirtokaikból a földbirtokreform céljaira óvatosan mindazt, amit nélkülözni tudnak. (Szenthe József (kg): De egy évre rá már elfelejtették!) Megjelennek a püspökök is és felajánlják a nép földhözjuttatásának céljaira összes püspöki földbirtokaikat, csak százholdnyi darabot kérnek minden püspök számára, hogy ne a piacról kelljen ellá+ni konyháikat. (Szenthe Jozsei (kg) : Búza Barna ötszáz holdat akart adni, de egy év múlva már nem is akartak róla hallani!) Amint tehát látjuk, a háború elvesztése felkavarta a lelkeket és valahogy úgy érezte az ember magát, hogy az adott kényszerű helyzet következtében egy kissé az osztályérdek szempontjai is kezdenek háttérbe szorultni. (Orbán László (kp): Nagy volt az ijedtség!) Téves volt természetesen ez a feltevés, mert később — amint ezt ebben a parlamentben nem egyszer és-nem kétszer megmondtuk — minél távolabb haladtunk ezektől a forradalmi időktől, annál inkább ragaszkodtak gor

: esősen és következetesen a régi un es re

™i Magyarországhoz, (Szenthe József (kg): J±a« ez kényelmes volt nekik nagyon!) minden, hatalmi és gazdasági attribútumával együtt es lassankint eljutottunk oda, hogy a történelem kerekét nemcsak 1914-ig, hanem egeszén 1848-ig szerették volna visszafordítani, egeszén addig az időpontig, amikor még a jobbágyság felszabadításáról nem esett szó. (Szenthe József (kg): 1926-ban már az 1848 előtti állapotokhoz jutottunk!) Mint mondtam, Károlyi, a Nemzeti Tanács