Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

539 A nemzetgyűlés 18. ülése 19M táplálkozásra van szükségre és követelnünk kell azt, hogy a terhes anyáknak a nehéz testi munkásoknak kijáró élelmiszer juttatásokat adják meg. {Helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Cseh-Szoni bathy László államtitkár: Többet isi) A íeisaaibadítás óta óriási erőfeszítések történtek a tejfelhozatal érdekében. Márciusban 1677 liter volt a napi .felhozatali átlag. Ez szépen is emelkedett. Áprilisban 2520, májusban 3052, júniusban 4344, júliusban 10.250, augusztusban 15.616, szeptemberben 17.136 liter. Egészen eddig emelkedést mutat a tejfelhozatal, hogy ettől kezdve megint egy katasztrofális zuhanás következzék be. Október< ben 12,639, {Egy hang a kisgazdapárt oldaláról: A rendőrségnek is kellett belőle!) novemberben 7700,, decemberben 8263. (Kováts László (kg): Borjazási'időszak van ilyenkor! — Felkiáltások a kommunistapárt oldaláról: Feketén lehet venni!) Januárban megint valami emelkedés állt be: 10.186 liter volt a felhozatal; Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy Budapesten a csecsemők két deciliter tejet kapnak naponta, akkor megállapíthatjuk, hogy éhbalálra vannak ítélve. Hogy jobban megértse a t Nemzetgyűlés, hogy élettanilag^ miről van szó, lehet egy házat építeni jól kiégetett téglából, de lehet egy házat építeni rossz vályogból is. Ugyanez a helyzet a szervezet felépítésénél. Lehet betont keverni úgy, hogy r megfelelő mennyiségű cementet adunk bete és lehet úgy is, hogy keveset adunk bele és akkor silány lesz a beton. Nem lehet az emberi szervezetet fehérje nélkül felépíteni. Ezt egyszersmindenkorra tudomásul kell venni. A csecsemőnek legalább fél liter tejre van szüksége. Ha most hozzáveszem azt a megdöbbentő adatot, hogy Budapest környékén a csecsemők egyáltalán nem részesülnek hatósági tejellátásban, akkor elképzelhető az, hogy milyen^katasztrofális jövőre van kilátás a csecsemő- és kisdedhalandóság terén. (Szalay András (kg): Kapuvárt levágták a teheneket és a rendőrök otthagyták, amikor feljelentették őket. — Zaj.) Elnök: Kérem képviselőtársunkat, szíveskedjék beszédét befejezni. Tizenöt perccel túlléptük a beszédidőt. (Juhász István (szd): öt perccel léptük túl!) Hajdu Ernőné í-szd) : Egy kis nyugalmat ké, rek! (Hplljuk! Halljuk!) Nem arról van csak szó, hogy a csecsemők^ egyéves koron alul meghalnak, hanem arról is van szó, hogy a morbilitás, a betegségre való hajlam fogja végső pusztulását jelenteni ennek a nemzedéknek. Későbbi korban fognak ezek a rettenetes hiányok valójában és igazán kiütközni. Igaz, hogy ebbe az időbe esik a borjadzás ideje, igaz, hogy kevesebb a tej. (Felkiáltások a kommunistapárton: Feketén van tejl) Ezt mind el is hiszem, azonban intézményesen el kell tiltani azt, hogy milimárik a piacon árulják a tejet horribilis áron, (Élénk helyeslés és tapsi — Juhász IstváJa {szd)

g

: Ez az igazság!) intézményesen el kell tiltani, hogy eszpresszókban ma is tejeskávét igyanak (Ügy van! Úgy van! — Élénk helyeslés és taps. — Kováts László (kg): Ott van a gazj dasági rendőrség!) addig, amíg egy csecsemő ; is van, aki éhbaláíra van ítélve! A 3700-as rendelet a gazdák tejbeszolgáltatáei kötelezettségét tehenenkint két literben állapítja meg, de ugyanez a rendelet azt is elő» írja, hogy szabad tejüket is csak tejcaarnokok évi február hó 13-án, çserdén. ! 540 t útján hozhatják forgalomba» (Egy hang a kis1 gazaapárton: A renuőrség elveszi!) ennek ellenére mégis azt látjuk, hogy bő tejfelihozatál van. Elnök: Kérem képviselőtársamat, szíveskedjék beszédét befejezni, amire most már harmadszor szólítom fel. Hajdu Ernőné (sad) : Befejezem. Magyarország köztársaság lett. Trónja üresen maradt. Egyetlen jogos trónkövetelőjét és ennek a trónnak egyetlen várományosát kell erre a trónra felemelni: őfelségét, a gyermeket! (Hosszantartó lelkes éljenzés, helyeslés és taps a nemzetgyűlés minden oldalán. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván szólni. Molnár Erik népjóléti miniszter: T. Nemzetgyűlés! A csecsemőhalandóság arányszáma Magyarországon mindig sokkal magasabb volt, mint a nyugateurópai és a délkeleteurópai országokban, egyedül a balkáni országokban volt a helyzet kedvezőtlenebb, mint MagyarországonEnnek oka az ország társadalmi szerkezetében, társadalmi viszonyaiban gyökeredzett» A nagybirtok réseiben meghúzódó hárommillió magyar koldusnak (Egy hang a kisgazdapárton: Négy!) és az éhbéren élő munkásoknak gyermekei nem kaptak elegendő táplálékot. A gyermek már az anyaméhben elégtelenül fejlődött, születése után nép-* és gyermekbetegségek ragadták el- A gazdasági válság idejében 80 filléres napszámbér mellett 30 fillér volt a kenyér, 20 fillér volt a tej ára. Ilyen gazdasági, viszonyok mellett szükségszerű volt az egészen magas csecsemőhalandóság. Az 1930-as években az akkori egészségügyi kormányzat egészségvédelmi (politikát kezdeményezett, főleg a falun. A cél nem az volt, hogy a szociálpolitikát gyökeresen megváltoztassák. Ehhez az egész társadalmi rendszert kellett volna átalakítani. Az akkori kormányzat fasiszta célkitűzéseivel a háborúra való előkészületet tartotta szem előtt és ezért tartotta veszélyesnek .a> csecsemőhalandóságot^ ezért akarta korlátozni. Ez az egészségügyi politika ilyen körülmények között nagymértékben kirakatpolitika-.* volt és az is maradt. Tanácsokat «adtak a falu népének, hogyan kell helyesen r élelmezni a gyermeket akkor, amikor a kérdés lényege az volt, hogy egyáltalában nem volt miből élelmezni- Cukor- és tejakcióikat indítottak, de ezek olyan jelentéktelenek voltak, olyan csekély pénzügyi eszközöket vettek igénybe, oly kis mennyiségeket juttattak, hogy a tömegfogyasztás mértékét egyáltalában nem érintették. Az 1930-as évek során Magyarországon a cukorfogyasztás fejátlaga megmaradt azon az afrikai színvonalon, amelyen korábban állott. A gazdasági válság éveiben, 1929—1932 , között Magyarországon a csecsemő-halandóság arányszáma elérte a 18 százalékot- Ha ez a« 1930-as évek során 1937—1939-ig 13—14 százalékra csökkent, ez nem az egészségügyi politikának volt az eredménye, hanem annak, hogy a gazdasági válság végetért, hogy megindult egy bizonyos gazdasági javulás és ennek következtében a tömegek anyagi helyzete,, ha nem is lehet a szó szoros értelmében javulásról beszélni, de legalább abból a végtelen . nyomorból kibontakozott, amelyben a gazdasági válság éveiben volt. A háborús esztendőkben, á háborús élelmezési viszonyok között újból emelkedni késs-