Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

Ô41 A nemzetgyűlés 18. ülése 1946. .dett a csecsemőhalandóság. Tej volt a legkülönbözőbb célokra, de nem volt a terhes, a szoptatós anyák és a csecsemők számára. Ezek részére csak a teljesen zsírtalanított, jórészt cukortól és fehérjetői mentesített fehér víz, az úgynevezett fölözött tej jutott Az eredmény az voit, hogy 1943-ra, 1944-re a csecsemőhalandóság újra elérte a 18 százalékút. Az 1945. évre nincsenek hiteles statisztikai adataink. Az országos statisztikai felvétel nem történt meg. A népjóléti minisztérium saját szakközegei útján adatgyűjtést hajtott végre. Ez valamivel többre» mint az ország lakosságának a felére terjedt ki. Az eredmény eszerint az, hogy 1945 első felében a csecsemőhalandóság 14.9 százalék volt. -Ez a szám nem tekinthető helyesnek. Fel kell tennünk, hogy a csecsemőhalandóság újból elérte a 18—20 százalékot- Ennek a számnak a nagyságában tulajdonképpen nem volna semmi rendkívüli. Az első világháború alatt Magyarországon a csecsemőhalandóság 22.4 százalék volt, és Németországban az első világháború előtt hétévi átlagban 19 százalék. Sokkal súlyosabbnak mutatkozik azonban a helyzet, ha ezt a nyers átlagot felbontjuk. Ekkor ugyanis kiderül, hogy vannak vidékek, amelyeken a halálozási arányszám a 20, sőt még a 30 százalékot is meghaladja. A következő területekről van szó: Baranya, Borsod, Komárom. Esztergom, Nógrád, Fejér és Pest megyék. Nyomban szembetűnik, hogy itt négy olyan megye szerepel, ahol bányavidékek vannak. A népjóléti kormányzat szakközegei megállapították, hogy a bányászlakosság ellátása még az országosan mutatkozó élelmezési színvonal mögött is messze elmaradt. A hétszázlíelkes Dorogon például a nyilas rablások miatt 1945 tavaszán mindössze egy tehén maradt vissza. Júniusra ezt a létszámot — ha lehet ezt létszámnak nevezni — felemelték ötre. Ugyanakkor az Országos Magyar Tejközpont 400 litert bocsátott a dorogi gyermekek rendelkezésére, amit azonban húsz kilóméter távolságról kellett volna beszállítani, s ezt a dorogi bánya vezetősége* megtagadta. Megkeresésemre az iparügyi minisztérium vizsgálatot indított az ügyben. A vizsgálat során a bányavezetőség azzal védekezett, hogy a tehéntartó gazdák nem voltak hajlandók ' a megszabott áron átadni a tejet, csak természetbeni szénkompenzáció ellenében. Ha most azt vizsgáljuk, hogy ennek a kimagasló halálozási arányszámnak mi az oka, akkor ezt először az anyák hiányos táplálkozásában kell megtalálnunk, aminek következtében a gyermek fejlődése már az anyaméhben gátolva van. Sajnos, arról kell beszámolnom, hogy az újszülöttek születési súlya lecsökkent a normális 3200—3500 grammról 2800 —3000 grammra- Ez nagyon komoly és nagyon fájdalmáé dolog, amihez^ hozzá kell fűznöm, hogy az első világháború után ilyen csökkenés nem következett be. Ez a szám tehát azt mutatja, mennyire rendkívül súlyos viszonyok között élnek áz anyák. A másik tényező, amely szerepet játszik, az, hogy a háborús körülmények miatt az újszülötteket nem lehetett kellőkép gondozni. Itt vízre» a szappanra és az ezzel kapcsolatos. fürdés'és mosdás következményeire gondolok. Nönivvolt az anyáknak tejük, amiből a csecsemőket megfelelően táplálni tudnák, sőt tehéntej és csecsemőtápszer sem akadt. A következmény: táplálkozási zavarok, betegségek, elhaévi február hó 13-án, szerdán. Mz lálozások. Végül tömegesen szedte áldozatait a csecsemők közül a bélhurut. Ez 1945 első felének az adatsora, amely — mondom — nem teljesen a statisztika pontosságával van megállapítva, de nagyjából a valódi helyzetet tükrözi. Interpelláló képviselőtársam elgondolásával, célkitűzésével, programmjával teljesen egyetértek. Valóban én is és az egész kormányzat is egy olyan demokratikus országot lat maga eiőtt és akar megvalósítani, amelyet a csecsemővédő intézetek, a bölcsődék, ambulanciák, szülőotthonok és szobák sűrű hálózata fon be. (Helyeslés.) A kormányzatnak is az az álláspontja, hogy szociálpolitikára kell pénznek lennie. Egy körülményre azonban mégis fel kell hívnom a figyelmet Arra, hogy meer kell különböztetni azt, amit meg tudunk valósítani ebben a pillanatban, attól, ami egy távoli jövő Programm jaVégeredményben egy szociális intézményekkel gazdagon ellátott országot csak akkor van módunkban megteremteni, ha az országnak szétrombolt termelőerőit nemcsak hogy helyreállítottuk, hanem azokat ki is fejlesztettük, A probléma itt alapjában véve előszűr az újjá» építés problémája és azontúl, ha legalább a régebbi termelési színvonalat elértük, a termelésnek minél erőteljesebb kifejlesztése. Számot kell vetnünk azzal, hogy egyik legfontosabb feladatunk ma az infláció leküzdése. Nem téveszthető szem elől az, hogy ma az állami kiadásoknak a bevételek csak egy töredékét képesek fedezni. Ilyen körülmények között is mindent e] kell követnünk és mindent elkövetünk, hogy az interpelláló képviselőtársunk által megjelölt irányban cselekedjünk én érjünk el» eredményeket. De eszközeinket, amelyek csak fogyatékosak, csak takarékosan, óvatosan lehet kihasználni. Beszámolok arról, ami eddig történt eze.u a téren. Először itt van a védőnők kérdése. A háború kitörése előtt az országban 678 ú. n. egészségvédelmi kör működött, amely az ország területének 70 százalékát fogta be. Ezek közül újból működésbe állítottunk 560-et, a többi 128 újjászervezése folyamatban van. Ezekben a körökben jelenleg 1040 védőnő működik. Csak elismeréssel lehet beszélni ezeknek a védőnőknek egy részéről, akik mindenféle közlekedési eszköz nélkül, lyukas cipőben ^ esőben-sárban végzik kötelességüket és járják a gondjaikra bízott két-három falu családjait, hogy ott a kellő felvilágosítással, tanáccsal szolgáljanak az anyáknak. (Egy hang a kisgazdapárton: Megérdemelnének jobb fizetést!) Ehhez hozzáfűzhetem azt, hogy a legutóbbi minisztertanácson javaslatomra a minisztertanács hozzájárult ahhoz, hogy 110 pár .cipőt bocsássunk ezeknek a védőnőknek rendelkezésére, hogy legalább mozgásképességüket biztosítsuk. (Helyeslés és taps mindén oldalon.) A védőnőknél valóban az volt a tényállás, hogy legnagyobb részük a Vörös Hadsereg elől elfutott, helyét elhagyta s otthagyta a rábízott népet. Ennek következménveit levontuk, A védőnőképzés már megindult, jelenleg is folyamatban van, az Országos Ápoló- és Védőnőképző Intézetben 80—<82 védőnő áll kiképzés alatt, ezeknek a többsége paraszt- és munkáscsaládokból származik. (Helyeslés.) Ezenkívül tavasszá! meg fog indulni a régi védőnők átképzése isAmi a további kérdéseket' illeti, ezeknek & védőnőknek feladata rendkívül lényeges a mai helyzetben. (Halljuk! H álljuk! a kisgazda-