Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

525 A nemzetgyűlés 18. ülése 1946. \ származik és egész munkája során közvetlenül a néphez kapcsolódik. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a múlt évben kiadott 2500/1945. M. E. S

zámú illetményrendelet 11. Va a tanítókat irekesztette a. középiskolai végzettséggel bíró közalkalmazottak sorából és csak olyan fizetési és előmeneteli lehetőségeket biztosiíott részükre, mint azoknak a közalkalmazottaknak, aStfknek állására vonatkozólag a jogszabály , a középiskola négy osztályának elvégzését írja elől A tanítóságot ez a rendelkezés országszerte rendkívül elkeserítette és abban a népoktatási munka lebecsülését és durva mellőzését látja. A helyett, hogy . megszüntették volna a letűnt rendszer tanítóellenes intézkedéseit, Teleki gróf úr jónak látta a demokrácia nagyobb dicsőségére még mélyebbre sülylyeszteni a tanítóság életszínvonalát. Ez arra mutat, hogy a Teleki-féle közoktatásügyi minisztériumban

293 tovább élt a Hórnan-féle — idézőjelben mondom — »kultúrpolitika« szelleme és a reakciónak a tanítósággal szemben táplált rosszindulatú mellőzési szándéka, lenézése és a tanítói félműveltségről szóló ostoba előítélet • A 2500/1945. . M. E. számú rendelet a magyar demokrácia szégyene. Ez a rendelet sürgős módosításra szorul, mégpedig úgy, hogy minden tanító a X. fizetési osztályban kezdje szolgálatát és fokozatosan a VII. fizetési osztályba lépjen elő, a testület 10%-át pedig léptessék elő a VI. fizetési osztályba; az igazgatókat a VIII. fizetési osztályba^ nevezzék ki és azok fokozatosan a VI. fizetési osztályba lépjenek elő. Kérdezem a miniszter urat történt-e valami ennek a nemcsak a tanítóságra, hanem a magyar demokráciára is szégyenletes Telekiféle rendeletnek módosítására és szándékozik-e a miniszter úr a rendeletet az itt vázolt módon megváltoztatnil T. Nemzetgyűlés! A reakció elhanyagolta a népoktatást és szolgasorban tartotta a magyar tanítót. Ismeretes, hogy a tanító éhbérért dolgozott, rosszul felszerelt, düledező iskolákban 80—100 gyermeket tanított és hoszszú, küzdelmes élet eredményeként csak lenézett tanító maradt. A tanítóságot a reakció fokozatosan kiszorította a tanügyi közigazgatásból és jogászokkal, földbirtokosokkal, kimustrált szolgabírákkal töltötte be a vezető állásokat. A haladó szellemű

1 szakemberek helyét így reakciós dilettánsok foglalták el, akik gyámság alá helyezték és kiskorúnak nyilvánították i tanítóságot. A felszabadulás után a tanítóság azt várta a demokráciától, hogy az új Magyarország visszatér a magyar kultúrpolitika eötvösi hagyományaihoz, aki az egész magyar oktatási rendszert a népoktatásra és a tanítóságra építette. Azt várta, hogy a, köznevelés központi irányításában résztvehet a tanítóság, és azt várta, hogy a közoktatás irányításában a tanítóság végre elfoglalhatja a maga méltó helyét Szandékozik-e a miniszter úr intézkedni, hogy a tanítóság ismét elfoglalhassa az őt jogosan megillető helyet a tanügyi közigazgatásban? Szándékozik-e a miniszter úr megszüntetni az iskolaszékeit), a gondnokságot amely ma is gyámság alatt tartja a tanítókat és hajlandó«: azok jogkörét átruházni az igazgatókra, mint a népiskolák helyi hatósáaraira*v > t • • • '-^C! kfi február hó 13-án, szerdán. 52t> T. Nemzetgyűlés! Ugyanolyan mértékben, mint ahogyan nem lehet közömbös a magyar demokrácia számára a magyar pedagógus-társadalom anyagi helyzete, problémái» viszonya a magyar demokráciához, nem lehet közömbös az sem, hogy a magyar nevelők miiyen szeJleniben tanítják a magyar ifjúságot Különösen nem lehet közömbös ez a kérdés a mi számunkra azért mivel tudjuk azt hogy az elmúlt 25 esztendő során a reakciós iskolarendszernek nem csekély része volt annak a katasztrófának az előkészítésében, amely végül is az 11*44. év végen bontakozott ki a maga teljességében. Ha végignézzük azokat a tankönyveket amelyeknek alapján ma még mindig tanítanak egyes iskolákban, megdöbbentő kép tárul elénk. Méltóztassék megengedni, hogy felolvas* sak mindössze két-három szemelvényt olyan tankönyvekből, amelyek alapján ma ia tanítanak líceumokban, polgári iskolákban és gimnáziumokban. Valamennyi könyv, amelyből idézni fogok, a Szent István-Társulat kiadásában jelent meg. Azt mondja például az Alszeghy—Brisits— Sik: »A magyar irodalom története« című tankönyv 201- oldalán található idézet Tormay Cecil »A bujdosó könyv« című munkájából: »Ma éjjel leveleket írtam. Reggel leküldtem bélyegért Odatették az íróasztalra. Mi ez? A király, a királyné, a parlament képe felett fekete nyomtatás, egy szó: »Köztársaság«. Ke» resztbenyomtatott betűk a királyné finom kis fején. »Köztársaság«, ez a szó fut át Szent István koronája felett a király homlokán«. Alább ezek olvashatók: »A hazaárulók és hazátlanok szentségtörő kézzel letaszították helyéről Szent István koronáját« stb. Vájjon összeegyeztethető-e a magyar demo" kratikus köztársaság közoktatási politikájával, hogy egy ilyen könyv alapján, amely 1942-ben jelent meg és amelynek ez a szemelvény organikus része, tanítsák ma is a magyar ifjúsággot? (Közbeszólások a kisgazdapárt oldalán: Nem tanítják! Kihúzták.) De igenis tanítják és hasonlóképpen tanítanak annak a másik könyvnek az alapján is, amelynek szerzője Kelemen— Németh. Címe: Magyar irodalmi olvasókönyv a líceum és a leánylíceum IV. osztálya számára* Ez változatosság kedvéért a másik jeles ellenforradalmi szerzőtől, Prohászka Ottokártól hoz néhány igen demokatikus szemelvényt: »Lássuk e sebeket!« — írja az olvasmány. »Az elsőt az erőszak vágta. A bolseviki vörös foi> radalom szőrös karja s vörös ökle suhogott lé keleti Európára s földhöz vágta Magyarországot főleg pedig Oroszországot Züllesztett hadsereget iskolát, családot; letört államot törvényhozást, "törvényszéket, megyét, várost és községet; állati ormányával végigszaglászott bepiszkított minden intézményt« stb. (Zaj.) De hogy vélekedik, miután ilyen tisztelettel nyilatkozott a bolsevikiekről, a szociáldemokráciáról Î Azt mondja: »A szociáldemokrácia védheti a munkást s jót akarhat neki, de a rendszere téboly s őrület. E-i kedvetleníti a munkást s poklot csinál a lelkéből; elidegeníti munkájától s a terméktől, azt mondanám önmagától s a lelkétől. Nincs Istene, s nincs lelke, nincs erkölcse és szeretete. • A szociáldemokrácia úgy látszik, hogy szereti híveit de gyűlöletre tanítja és lelketlenségre vezeti« stb. És, hogy változatosság okáért a reakció efe leni harcot konkréten is hogyan értelmezi péí-