Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

527 A nemzetgyűlés 18. ülésé 19Í6, .diául a Dr. Harza>-féüv katolikus egyháztörténelem az 50. oldalon, a következőket olvasom " fel a leánypolgári IV. osztályában ma is használatos tankönyvből: »A középkorban az inkvizieiómak feladata sok tekintetben olyan volt, • mint a mai korban a rendőrségé.« (Hosszantartó zajos derültség a kisgazdapárt oldalán. —• Az elnök csenget.) • T. Nemzetgyűlés! A továbbiakban maid kiderül ebből a szövegből, hogy az inkvizíciót ki ellen óhajtja felhasználni az említett könyv szerzője és remélem, hogy ez majd nem fog annyira tetszeni a képviselő uraknak a kolíció szellemében. (Tovább olvassa): »Ennek is kötelessége kinyomozni, kikutatni az államra veszélyes elemeket« — zárójelben hozzáteszi, •hogy félreértés ne essék: R Communis ákat — »és büntetés végett átadni őket a bíróságoknak. Az inkvizíció szigora, borzalmainak nagysága •elenyészően csekély a francia forradalom vagy a kommunisták oroszországi kínzásaihoz s kivégzéseinek számához és 1919- évi borzalmaihoz képest«. T. Nemzetgyűlés! Nemcsak egy interpellációnak rövidre szabott idejét, hanem azt bi• özem, hosszú órákat is ki leüetne tölteni ezeknek a szemelvényeknek felsorolásával, azonban ismétlem, ezek nem csupán szemelvények^ hanem egy könyvnek, egy nevelési szisztémának organükus részei és éppen ezért semmit sem érnénk el vele, ha pusztán ezeket a részeket ra•gasztanók le fehér papírral, vagy pedig ezeket a lapokat tépnénk ki. Nem! Itt a tankönyvek revíziójáról van szó, a tankönyvek organikus reformjára van szükség (Helyeslés.) és mivel úgylátszik, ezek a könyvek nagyrészt a Szent István-Társulat kiadásában jelentek ,meg, a tankönyvek demokratikus államosítására van szükség. (Helyeslés.) Megkérdezem tehát a közoktatásügyi miniszter urat, van-e tudomása arról, hogy a magyar alsó- és középfokú iskolákban hasonló •szellemű könyvek alapján nevelik a magyar ifjúságot, szándékozik-e tenni valamit a tankönyveik haladéktalan reviziója érdekében, ha -egyelőre papirhiány miatt elvileg is és szándékában van-e a tankönyvek államosítását megvalósítani? Nem csekély jelentőségű ez a kérdés, annál is inkább, mivel a nagy nyugati demokráciák•ban ugyanúgy, mint a Szovjetunióban, az állam legmagasabb vezetői nem resteltek foglalkozni az ifjúság . nevelésének kérdésével, •speciálisan pedig a tankönyvek problémáiával« (Rudas László (kp): Sőt irtak tankönyveket!) Amennyiben a hátralévő időből még futja, méltóztassék megengedni, hogy rövid nétrány szó keretében felvessem az egyetemi progresszív tandíjrendszer kérdését. 1945 novemberében valamennyi f demokratikus ifjúsági egyesület — hangsúlyozom, valamennyi demokratikus ifjúsági egyesület — felkereste •az akkori miniszterelnök urat,

294 kérte tőle a progresszív tandíjrendszer bevezetését és ehhez tervezetet dolgozott ki. A miniszterelnök űr átadta az ügyet a közoktatásügyi miniszter úrnak, a közoktatásügyi miniszter úr átutalta a diákszociális ügyosztálynak, a diákszociális ügyosztályból pedig a tudományos ügyosztályhoz került az ügy. Most, amikor az egyetemi ifjúság a beiratkozásoknak közvetlenül a küszöbén áll, a beiratások áz egyetemi ifjúság legnagyobb megdöbbenésére a régi reakciós ésprogresszívnek egyáltalán nem mondható tandÜrendszer alapján történnek. évi február hő >13-án, szerdán.. ; .52& I A tandíjrendszer mélységesen antiszociális és ezért akkor, amikor a tuuqmányos ügyosztály még csak kilátásba sem helyezi, ennek a tandíjrendszernek rövid időn beiül vahS niegváitoztatását és lebontását.^ hanem: lesgjobb esetben is az elkövetkezendő, tehát az Őszi szemeszterre hagyja mindezt,, lehetetlen fel nem tennünk a kèraést: hajlandó-e a közoktatásügyi miniszter úr lépéseket tenni

w abban az irányban, hogy a nyomorban sinylődp magyar , egyetemi ifjúságnak szegény rétegeit ne sújtsa egy antiszociális tandíjrendszer, hajíapdóye az egyetemi oktatás költségeit, a laboratóriumi költségeket és számtalan más költséget elsősorban a tehetős és vagyonos diákok vállára áthárítani és mikorra várható ezeknek a lépéseknek a megvalósítása? (Helyeslés és taps a nemzetgyűlés minden oldalán.) Elnök: Az interpellációt a nemzetgyűlés kiadja a közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Faragó László képviselő úr interpellációja. A képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Haz a halasztást megadta. Következik Justus Pál képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző, urat az interpelláció szövegének felolvasására. Szántó Vezekényi István jegyző (olvassa) t »Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz az oktatószemélyzetben és tankönyvekben még mindig meglevő reakciós jelenségekről. Van-e tudomása a miniszter úrnak -arról, hogy még mindig tanítanak olyanok, akiknek a demokratikus oktatásban nem lehet helyük? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy ma is használatban vannak olyan tankönyvek, amelyek kimondottan reakciósak, ellenforradalmiak vagy éppen fasiszták?« (Közbekiáltások a kisgazdapárton: Ugyanaz kérem f — Zaj a kommunistapárton.) »Hajiandó-e a miniszter úr az oktatás demokratizálása érdekében az oda nem való elemeket sürgősen eltávolítani, a megmaradó oktatószemélyzet demokratikus képzését rendszeresíteni és részükre a létminimumot biztosítani? Hajlandó-e a miniszter úr az egységes tankönyvek kiadását siettetni és a meg nem felelő tankönyveknek az oktatásból való kivonása iránt azonnal intézkedni? Hajlandó-e a miniszter úr a nem állami iskolákat azonos rendelkezések megtételére utasítani és úgy az oktatószemélyzet demokratikus szempontból való összetétele, -mint a használatban lévő tankönyvek kiválogatása tekintetében fölöttük a felügyeleti jogot hatékonyan gyakorolni?« Elnök: A képviselő urat illett a szó(Halliuk! Bnlljuk!) Justus Pál (szd): T. Nemzetgyűlés! Belátom, az első pillanatban úgy tűnhetik , fel; hogy az én interpellációmat minek is mondom el, amikor ^ugyanezt a tárgyat Losonczy\ Géza képviselőtársamí és elvtársain is idehozta. (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárton.) Az az érzésem, hogy ezzel a kérdéssel nem-csak kettőnknek, hanem a nemzetgyűlésnol még nagyon soknak kell majd foglalkoznia, ha azt akarjuk, hogy a "közoktatás valóban demokratikus legyen Magyarországon. '(Ügv van! a kisgazdapárton.) »••' Megértem, ha a túloldali igen't. képviselő urak némi idegességgel hallgatják ezt. (.Ellentmondások a kisgazdapárton, •-—>Egj/ hang a kisgazdapárt soraiból: Semmi idegesség! .--•