Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-18
A nemzetgyűlés 18. ülése 1946. Iában nem volna szabad' egyébnek .elhangzania, mint a közvetlen . tennivalók felsorolásának. Nem elvi 'deklarációt teszek, mint pártom sereghajtó, harmadik szónoka, hanem a pártprogrammra mutatok rá, amely igenis lehetővé tenné, hogy ezen a téren a parlamenten keresztül esetleg az egész magyar közvélemény belekapcsolódjék a problémák megoldásába, (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárton.) Az előbb beszéltem a germanizáció veszélyéről. Az iskolaprogrammunk olyan döcögve halad, egyrészt az anyagi fedezet hiánya, másrészt .alközponti intenciók megvalósíthatatlansága miatt, mert elszabotálja a közben levő szerv, hogy például — amit talán nem mindenki tud — a vidéken már újra megindult a germanizáció. (Mozgás a kisgazdapárt soraiban.) Az általános iskoláról szóló rendelet ugyanis nem intézkedik pozitíve arról, hogy az a bizonyos egy idegen nyelv, amelyet az iskolában tanítanak, milyen legyen és előfordul, hogy ma már tízéves parasztgyermekeket oktatnak a német nyelvre, mivel mindenütt a német nyelvet tanítják, mert a gélen pillanatban nem áll rendelkezésre a vidéken más nyelv tanításá.ra. alkalmas ember. Figyelmeztetnem kell tehát itt is a kormányt arra, hogy az iskolaprogramm van legalább olyan fontos, mint akármelyik gazdasági tárca programmja (Ügy van! Ügy van!, a. kisgazdapárton.) és amikor erre a veszélyre felhívom a figyelmét, akkor ezt tulajdonképpen azért teszem, hogy megfelelő nyomatékot biztosítsak .a pártom részéről legfontosabbnak elismert tárca támogatására. Nem tudom tudniillik, nincs-e benne tendencia, hogy éppen a kultusztárca- jutott a parasztpártnak, (Közbeszóld* akisgazda/od/rt soraiból: Hadd művelődjenek!) és nem mellőzik-e az élet ütemét mégis csak diktáló nagy pártok éppen azt. amit a kisebbségi pártnak juttattak. (Ternay Tstván (ki?): Szegény parasztpárt. — Kiss Gergely (kg): Megbízzuk, tegyen javaslatot a miniszter urának!) A következő pont. amely még megragadta figyelmemet a miniszterelnök úr beszámolójában, szintén egy hiányosság. Nemcsak n kultusztárca ügye szorult, össze nagyon vékonyra, hanem a népjóléti tárca ügye isTegnap i» hallottuk egyik felszólaló szájából azt. hos-v a baj az, hogv nagy konceprvnk helyett túlságosan arra voltunk kéuyszerftve .hogy az élet mindennapi apró adottsá?gíi>p-«.l megküzdjünk. Leginkább á 1 ! ez a pÄnjóléti tárca keretébe tartozó feladatokra. Viszont éppen azért, mivelgyógyszerhiány, közlekedési eszközök, hiánya, stk miatt nem lehetséges intenzív népgondozás, meglátásom szerint most volna itt az ideje annak, Jhogy egy teljes apparátussal dolgozó minisztérium isrenis a jövő szemnontjából nagykoncepciójú terveket dolgozzon ki a magyar népegészségügy megjavítása érdekében. (Helyeslés a kis-. gazdapárton.) Hiszen itt a pillanatnyi feladatoknak, úgyahogy való megoldása nem pótolhat egy szintetikus kormányprogrammot ^ ezen a téren. És ha van "valami, ami eddig hiányzott a magyar kormány programmjából, akkor ez az. Itt megint csak jelképesen egy mozzanatra mutatok rá. Gondolt-e a népjóléti minisztérium és a népjóléti miniszter úr arra, hogy az orvosképzés általános jellegén is valamilyen formában változtatni kell. ha azt akarja, hogy falusi szakorvosaink is legyenek. A jelen pillanatban, amikor példán! egy fogorvosévi február hó 13-án, szerdán. 5Ó4 nak tíz évig kell szolgálnia, hogy joga legyen ' kihúzni egy fogat, nem valószínű, hogy a magyar vidéknek lesz fogorvosa, hiszen eddig is azért nem ment ilyen orvos a falura, mert aki tíz évet már eltöltött mestersége kitanulásával, annak nem érdeke, hogy a falura kimenjen. (Zaj.) Ami a belügyi kormányzat feladatait illeti, Erdei- Ferenc képviselőtársam tegnap már említette a kormányprogramm legfontosabb feladatát: a helyi autonómiák komolyabb figyelembevételét és kiépítését. Erre vonatkozólag osak egyet tudok mondani. Ha mi ezzel a kérdéssel foglalkozunk, vegyük egészen komolyan és ne a' központból irányított helyi autonómiákra gondoljunk, ne álautonómiákra gondoljunk, amire megvan bennünk a hajlandóság, hanem gondoljunk arra, amire a magyar múlt mintát adott, amire tehát mint hagyományra hivatkozhatom.. Ügy értem ezt, hogy sem a falusi orvos, sem a jegyző nem lehet, hogy úgy mondjam, a falu vezetője,, mint ahogy eddig szokás volt. A magyar mondás szerint a jegyző a falu pennája, tehát e szolgálója, végrehajtója annak, amit az a falusi paraszt tanács a maga autonómiája körében akar és végre akar vele hajtatni. Ez az. amire e tekintetben feltétlenül figyelnie kell a kormánynak, mert félő ia®r hogy amikor esetleg tessék-lássék, külsőleg felállítunk ilyen helyi autonómiákat, ugyanakkor viszont a központi ellenőrzést fokozni fogjuk és így • nem az jön ki belőle, ami az eredeti program műnk volt, hanem egy még inkább centralizált közigazgatás, ami nemcsak, hogy még jobban elsorvasztja ai felállítani szándékolt helyi autonómiákat, lanem azokat diszkreditálja is a közvéleményben, sőt magában à faluban is. , Amikor egypár ponton arra akartam példát adni. hogy szerintem egy kormányoro. gramm feletti vitának milyennek kell lennie, ezzel^ hangsúlyoztam, hogy tulajdonképpen tisztán ténykérdések vitája kell hogy legyen, mivel koalícióban vagyunk és nem az egymás között felmerülő elvi differenciák tárgyalandók meg, hiszen azt mindnyájan ángyon jól tudjuk, hogy az elvi differenciák megléte mellett,, is mik azok a feladatok, amelyekben feltétlen egyet kell értenünk. Mintho*Tv a. koalícióban résztvevő egvik pártnak a képviselőié vagyok, ez^rt szükségesnek tartom hangsúlyozni a^t, hogy nem arra v«n szükség, hoery Nagy Ferenc- kormányának bizalmat szavazzunk, hanem arra ^an szükség . hogy biztosítsuk, hog^- ameunvlben részünk van benne, annyiban felelősséggel vállaljuk a részvételt a most induló kormány, munkájában. Én ennek a felelősségnek hangsúlyozásával zárom be hozzászólásomat. Bizalmat szavazni önmagának az ember nem nagyon szokott, legfeljebb reményeket vethet a jövőbe. Már pedig ez a kormány mindannyiunk kormánya (Ügy van! a kisgazdapárton.) és ezért a • kormányért mindannyian felelősek vagyunk. Nagyon szeretném, n'a ezt a felelősséget nem úgy .osztanák meg, hogy csak saját tárcánkért érzünk felelősséget, hanem ú^y, — ez az igazi koalíció alánja — hogy minden párt minden tárcáért vállalná a felelősséget, (Zaj a kisgazdapárt soraiban.) amit viszont az itteni vita alatt egyáltalán nem tapasztaltunk, mert a^ felelősségáthárítás volt az, amelyből itt példát mutattunk. Mindaz, amit
