Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

èôè A nemzetgyűlés Î8. ülése ïbM. évi február hó Í3-án, szerdán. 506 beszédemben ellenzékinek tartottak a közbeszóló képviselő urak, szerintem a koalíció szellemét kellett hogy képviselje, ezzel szemben egy ellenpárt minisztere által adott programmpont kipéeézése, ha jelen pillanatban nem is, mindenesetre arra kell hogy vezessen, hogy az egész koalíciót szét fogja robbantani, vagy ha nem is robbantja szét, olyan bizalmatlanságot visz bele ; magába; a kormányzatba, amely a koalíciónak^ még _ oly ne- . mes programmját is lehetetlenné teszi. Ismételten hangsúlyozom, hogy . vállalnunk kell a felelősséget. Még csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy itt már nem ideiglenes kormányról és ideiglenes programúiról van szo, hanem egy hosszú, esetleg évtizedekre terjedő alkotó és építő munkának első periódusáról. Ezt megindítani pedig csakis felelősséggel szabad, lehet és kell. (Lelkes taps a parasztpárt soraiban.) Elnök: Szólásra feliratkozva több képviselő nincs, ezért a kormány programmja feletti vitát bezárom. T. Nemzetgyűlés! Révész László képviselő úr mint a nemzetgyűlés alkotmányjogi és közjogi bizottságának előadója kíván jelentést tenni. • Révész László (kg) előadó: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém benyújtani az alkotmányjogi és közjogi bizottság 'jelentését a nemzeti kormány részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazásról szóló törvényjavaslat tárgyában. Tisztelettel kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását és napirendre tűzését. Elnök: A beadptt jelentést a nemzetgyűlés kinyomatja, tagjai között szétosztatja, és annak napirendre tűzése iránt javaslatot fogok a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni. A miniszterelnök úr a szünet után fog a vita folyamán; elhangzott beszédekre válaszolni. Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet: 11 óra i3 perctől 12 óra 36 percig.) Elnök: Aa ülést újból megnyitóim. A miniszterelnök úr kíván szólni. (Halttuk! Halljuk!) Nagy Ferenc miniszterelnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A kormány bemutatkozója feletti vita anyagára, az ebben a vitában elhangzott beszédekre válaszolni nein könnyű. Nem olyan a helyzet, mint pártkormányzás idején, ahol a kormányzat vezetői nyilvánvalóan látják, hol foglal helyet a parlamentben az ellenzék és melyik az az erő, amelyre feltétlenül támaszkodhatnak; itt az elhangzott beszédekre is csak a koalíció szellemének megfelelően lehet válaszolni. Az a vonal, amely végighúzódik az összes felszólalók . beszédein, jóformán körbefut a nemzetgyűlés minden pártján. Az első ilyen vonal; amely a beszédekből kitűnik ós mindenki előtt szemmel láthatóvá vált, vágyódás az ellenzéki szabadság után. Azt láttam» t. Nemzetgyűlés, hogy él a nosztalgia a nemzetgyűlés minden pártjában, hogy szabadon kritizálhasson, szabadon bírálhassa a kormányzat tevékenységét és a közállapotokat, él a vágyódás a „parlament minden pártiában az után, hogy-a lehető legkisebb megkötöttséggel nyilváníthassa : véleményét itt a nemzetgyűlésben. ' ' " . Ez érthető is. A nemzetgyűlés minden pártja ellenzéki párt volt a múltban. Ellenzéki párt volt és életeleme volt a bírálat, a kormányzat és a közállapotok fejett való ítélet. A másik vonal, amely szintén végigfut az összes beszédeken, a koalíció szükségességének hangoztatása, még az ellenzéki hang után való vágyódás mellett is. T. Nemzetgyűlés! i Meg kell mondanom őszintén, hogy ,a koalíció érdekében a nyugodt és zavartalan kormányzás érdekében az első magatartásból engedni kell a nemzetgyűlés minden pártjának egyaránt. (Ugy van! a kisgazdapárton.) A dolgozó társadalom minden rétegének azt kell éreznie, hogy a koalíció folytán hatalmon van. Nincs többé ellenzéki párt, csak hatalmon lévő párt van itt a nem* zetgyűlésben, különösen célzok itt a koalícióban résztvevő pártokra. A demokrácia csak akkor lehet örökös politikai berendezkedése a magyarságnak, ha minden dolgozó ember kivétel nélkül magáénak tekinti a demokráciát. Menthetetlen volna a magyar nép, ha most a demokrácia kiteljesedése és felfejlődése idején kívánná visszája multat» ha most kívánná vissza a' szolgabíró-rendszert, a párturalmirendszert, a feudalizmust» a kapitalisták korlátlan befolyását, a csendőrt, a nyegle katonatisztet és a régi világ egyéb tartozékait (Ugy van!) A demokráciát tehát minden pártnak és minden dolgozó magyarnak saját politikai tulajdonának kell tekintenie és ezért körömszakadtáig kell harcolnia. (Ugy van! Ugy van!) Az is igaz, hogy szegény ;

és szervezetlen, országot örökölt a magyar nép, amikor a régi rendszerről áttért a demokratikus rendszerre, üe amit örököltünk, mi magyar nép, azt tulajdonunknak kell tekintenünk és magáénak kell tekintenie a magyar népnek a kormányzatot is. ezt a koalíciós kormányzást, úgy, ahogy van Minden ' oldalról a kormányzat hatalmi hangjának kellene megnyilatkoznia. Annak a hangnak kellene . megnyilatkoznia a nemzetgyűlés minden pártja részéről, hogy íme diadalmasan leküzdöttük mi. magyar nép ezer év minden ellenállását, íme miénk lett az ország a demokráciában. Ha a t. Nemzetgyűlés minden tagja tisztában lenne azzal, hogy milyen érték a mi számunkra a nagyvilág előtt való jóhírünk, amelyet éppen a békés koalíciós kormányzással teremtettünk meg az ország számára, akkor talán nem viaskodnának úgy még közbeszólások formájában sem egymással a pártok. Ha a nemzetgyűlés minden tagja érezné, mit jelent az, hogy annak ellenére, hogy talán mi vagyunk gazdaságilag r Délkelet-Európa legelesettebb nemzete és mégis itt a legelevenebb és a legélénkebb a gazdasági éiet, sokkal élénkebb, mint egyes olyan országokban., ahol a gazdasági alap inkább megvan, mint nálunk, akkor ez a körülmény fokozottabb mértékben intené béketűrésre nemzetünk egyes pártjait és egyes tagjait. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés ! A koalíció az a másik vonal, amely a beszédeken végighúzódik. Mindenki elismeri, hogy a koalíció fenntartása szükse ges. Mindenki elismeri, hogy Magyarország ebből a nehéz helyzetéből csak úgy. emelkedhetik ki, ha minden párt és ezzel minden társadalmi réteg beáll a nemzeti fejlődés szolgálatába és nem kritizál, hanem végzi a maga . kötelességét. De .azt is meg kell mondanom, L hogy sokszor hallom kicsendülni a megnyilat-