Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

493 A nemzetgyűlés 18. Mese Í3M. Caesar című drámájában Caesar arról panaszkodik baráti körében, hogy fél Cassiustól, és amikor megkérdezték tőle, miért fél Cassiustó-1, Caesar azt mondja: inert Cassius éjjel könyvet olvas. Engedjék meg» hogy elmondjam azt is, hogy a német legenda szerint, amikor egy .alkalommal Luther előtt megjelent az ördög és meg akarta vásárolni a leikéi. Luther hiába küzdött az ördög ellen, nem tudta elűzni. Végül elkeseredésében az ördög fejéhe? vágta a tintásüveget. Ehhez Börne, a nagy német író hozzáteszi: erre az ördög eltűnt, mert az ördög semmitől sem fél jobban, mint a tintásüvegtől. T. Nemzetgyűlés! A huszonötéves magyarellenforradalom is rettegett à könyvet olvasé paraszttól és a könyvet olvasó ipari munkástól és rettegett a hályogot tépő írástól. Ha valahol, úgy a (közoktatás területén kéli abszolút tabula rasat csinálni. Ha tárgyilagosan ílemérjük a megtett utat ezen a téren» meg kell mon danunk, hogy ott, ahol ,a legnagyobb eredményeket lehetett volna elérni, ott értük el a legkisebb eredményeket. Élesen kifogásolom a kormánynyilatkozatnak a közoktatásra vonatkozó részét. A miniszterelnök úr nagy terjedelmű beszédében csak egy félpercet fordított a közoktatás kérdésére. Ebben a félpercben is azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a felszabadulás után először a kultuszminisztérium állott talpra. Lehet, hogy ez így igaz, de hadd tegyem hozzá azt, hogy a talpraállást csak néhány döcögő lépés ós nem rohanó tempójú munka követte. A mulasztások tömegére szeretném felhívni a kormány figyelmét és higyje ed a t. Nemzetgyűlés, hogy nem a mindenáron kritizálni akaró ember beszél belőlem, hanem a változtatni akaró türelmetlenség. Kérdezem, hogyan néz ki a kötelező népoktatás a gyakorlatban? Megdöbbentő adatokat lehetne felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy az iskolaköteles gyermekek milyen százalékban és miért nem látogatják az iskolát. Szeretném felhívni a figyelmet arra a közismert tényre, hogy tarthatatlan az a helyzet, hogy többhónapos szénszünetet vagyunk kénytelen tartani akkor, (Közbeszólások a kisgazdapárt oldaláról: Ki ennek az oka? Több szenet!) amikor az espre-ssók, luxusüzemek fűtve vannak és nyitva tartanak. Mi az oka annak, hogy az általános iskolának csak a körvonalai rajzolódtak ki és miért nem ültettük át azt a gyakorlatba? Rendezni kell a korszellemnek megfelelően a kötelező korhatár kérdését is. El kellene törölni a szegények számára buktatókat jelentő tandíjakat, mert a demokratikus Magyarországon a tanítás csak ingyenes lehet. Végre kellene hajtani a tankönyvreviziót és életbe kellene léptetni az egységes tankönyveket. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Jobb jövedelmet a tanítóknak!) Át kellene hidalni azt a Jtatalmas űrt, amely a falusi és a városi iskolakönyvekben mutatkozik, mert arculcsapás a falunak az, ha a tananyagot még mindig úgy állítják össze, hogy abból a falu arra következtethet, hogy még mindig a város szellemi gyámkodása alatt áll. (Zaj és mozgás a kisgazdapárton.) Hiányo lom, hogy még mindig nem készítették el a különböző iskolatipusoik tanterveit és hiányolom azt is, hogy módszertahi kérdésekkel egyáltalában nem foglalkozunk, holott ezen a területen sok mindent lehetne tanulni akár az angoloktól, akár a franciáktól, akár pedig főkép az oroszoktól. (Helyeslés.) A tanár- ós évi február hó 13-án, szerdán. 494 tanítóképzés terén is nagy mulasatáeok történtek és egyáltalában nem megnyugtató számomra, ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a nevelőik demokratikus szellemben való átképzésére már sok mindent tettünk. Legyen szabad leszegeznem, hogy néhány előadással nem lehet demokratává nevelni a tanszemélyzetet. Nem tudom, igaz-e. amit a Kossuth Népe

276 közöl, miszerint a kultuszminiszter úr kijelentette, hogy a nevelői személyzetre nem vonatkozik a B-lista, mert a nevelők számát növelni kell. Közismert tény, hogy a tanítók kevesen vannak, de ebből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy az oda nem való elemek továbbra is félreneveljék a nemzet legdrágább kincsét, a fiatalságot. (Helyeslés a szociálde~ mokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Vigyáznunk kell ezen a területen is és nem lehetünk szentimentálisak, mert ilyen elképzelések alapján sokakra nézve igaza lehet a francia Diderot-nak, aki azt mondotta, hogy aiki tud, az tanul, aki nem tud, az tanít. Óriási mulasztások történtek a nevelői személyzet anyagi ellátása terén is. {Kovács István (kg): Ez a legszomorúbb 1) A mostoha; körülmények között élő tanítókat valaha a nemzet napszámosainak nevezték, ma a tanítók életstandardjaolyan mélyre süllyedt — ezt felelősségünk teljes tudatában mondjuk — , hogy a tanítók ma az éhes élet és az éhhalál keskeny mesgyéjén botorkálnak. (Ügy vianf Ügy van!) Ezer és egy tennivaló volna a demokratikus közoktatás területén és éppen ennek sürgős pótlására egy határozati javaslatot nyújtok be: (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy sürgősen terjesszen be törvényjavaslatot a közoktatás demokratikus átszervezésére«. T. Nemzetgyűlés! Kérem határozati javaslatom elfogadását, mert meggyőződésem, hogy a közoktatás átszervezésével a legerősebb fegyvert ütjük ki a reakció kezéből. (Élénk helyeslés és taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán. — A szónokot üdvözlik.) ' Elnök: Szólásra következik? Szántó Vezekényi István jegyző: Kondor Imre! Elnök: Kondor Imre képviselő urat illeti a szó. Kondor Imre (pp): T. Nemzetgyűlés! Ma február 13.-a van és most, amikor felszólalásomat kezdem, nem tudok elmenni e mellett a dátum mellett úgy, hogy meg ne emlékezzem egy tényről. Ma egy éve annak, hogy Budapest végleg felszabadult, nem is az alól a terror alól, hanem az alól az őrület alól, amelynek következményeit nemhogy egy év alatt npm tudtuk kiheverni, hanem még hosszú-hosszú évekig kell ezen a február 13.-án megemlékeznünk arról, mit jelentett nekünk a mulí év február 13.-a. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Tudom, hogy ma Budapest népe hálás szívvel ünnepli a Vörös Hadsereget a felszabadulásért, (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) de meg kell emlékeznünk itt is róla, hiszen Budapest bizonyos vonatkozásban az egész országot jelenti. Tavaly február 13,-án Budapest telje« felszabadulása után fazt lehet mondani — Magyarországon már senki sem akadt, aki bármennyire is megmételyezték lelkét, egy pillanatig is kételkedett volna abban, hogy Budapest felszabadítása az egész magyarság felszabadítását, mégpedig végleges felszabadítását jelentette. Kérem tehát, hogy a nemzetgyűlés a maga megemléke-