Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-17

479 A nemzetgyűlés 17. ülése 1946. szantartó lelkes taps a kisgazdapárt oldalán. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik

1

? . Hegyesi János jegyző: Oczel János! Oczel János (kp): T. Nemzetgyűlés! Én azzal kell hogy kezdjem beszédemet, hogy leszegezem azt, miiszerint a Magyar Kommunista Párt benne van a koalícióban, de ebből egyáltalában nem következik az, hogy a kommunistapárt ne kritizáljon, ne hangoztassa szavát, ne adjon szót jogos követeléseinek. (Közbeszólások a kisgazdapárt oldaláról: Csak nekünk nein szabadi Nekik szabad

1

?) Én abban a hangnemben akarok szólni, mint az előttem felszólalt elvtársam. (Egy hang a kisgazdapárt oldaláról: Itt képviselők vannak! — Orbán László ' (kp) : Elvtársak is vagyunk! — Közbeszólások a kommunistapárt és u szociáldemokratapárt oldaláról: Ne fájjon az maguknak! — Juhász István (szd): Szokja meg már a fülük!) Én az ország egyik ipari medencéjének, a salgótarjáni medencének vagyok a képviselője. Meg kell ' flnondamom, hogy a dolgozók igen nagy várakozással tekintettek a Tildykormány működése elé. Meg kell viszont &zt is mondanom, hogy azokban a várakozásokban, azokban a reményekben, amelyeket a bányamunkásság táplált, csal átkozott. Azok a remények nem váltak be. Az a bányamunkás» aki a felszabadulás pillanatában, nem várva semmiféle központi utasításra, hozzáfogott a fasiszták, a háborús bűnösök által tönkretett, lerombolt, vízzel elárasztott tárnák újjáépítéséhez, rendbethozásához és a széntermelés megkezdéséhez, azok a bányamunkások, akik lehetetlen, súlyos élelmezési körülmények között is az utóbbi hónapokban a széntermelést egészen komoly mértékben fokozták, amennyiben 1450 vagonról 1950 vagonra emelték fel, (Tops a kommunista és <® szociáldemokratapárlon.) nem látják megvalósítva azt a programmât, amelyet a kormány adott, mert amíg ők lent a bánya mélyében, sárban, vízben fekve, térdelve vájják a szenet, azt a szenet, amely nélkül ma országot építeni nem lehet, amely nélkül nincs nagyipar, addig a reakciós erők, a nép nyomorán meggazdagodott spekulánsok, népnyúzók hada nemhogy eltűnt volna, nemhogy kisebb lett volna, hanem meggyarapo dott annál az oknál fogva, hogy a demokrácia ökle még mindig, nem csapott le, nem sújtott le ezekre a hiénákra. Tűrhetetlen az az állapot, amely ma gazdasági vonalon uralkodik. Amíg azt mondjuk a bányásznak, hogy nincs ruha, nincs élelem, addig vannak az országban olyanok, akik mindezekkel rendelkeznek, sőt fölösen rendelkeznek.* A múlt héten, amikor feljöttem Budapestre, egy bányamunkással jöttem fel. Végignéztem vele a budapesti kirakatokat. Látva a kirakatokban azokat az árukat, élelmiszereket» melyekről azt mondjuk, hogy nincs, (Felkiáltások a kisgazdapárton: Ezt mi is tudjuk! — Egy hang a kommunistapárton: Majd a bányász máskép fogja mondani!) látva, hogy minden van, szövet van, ruha van, bakancs van, (Egy hang a kisgazdapárton: Ezt a nagy szabadkereskedelem csinálta!) igen koimoly erőt kelllett kifejtenem, hogy azt a bányainunkást meg tudjam akadályozni abban, hogy ezek láttán beverje a kirakatokat, igen koimoly erőfeszítésembe került 'megakiasdlályozuom, amikor láttuk a kávéházakban húsételt és haboskáivíét évi február hó lé-én, kedden. 480 enni a naplopókat, hogy beverje a kirakatokat. (Oltványi Imre (kg): Miért engedi a kormány? Ötvenszer javasoltam már, hogy ne engedje! — Zaj. — Az elnök csengőt.) Önkéntelenül kinyílik a bányász zsebében a bicska, amikor ilyesmit lát. (Sulyok Dezső (kg): Meg kellene nézni, hogy kik azok! Parasztok járnak-e kávéházba, avagy kicsodák?) Amíg a bányász lehetetlen, rossz élelmezési körülmények között teljesíti az ország iránt kötelességét, amíg olyan kenyeret eszik, amely — ezt nem sokan fogják odaát elhinni, de jöjjenek el és győződjenek meg róla (Sulyok Dezső (kg): Mi is ugyanazt esszük! — Juhász István (szd): Fehér kenyeret ígértek, bocsánatot kérek!) — odaragad, ha a falhoz vágjuk, addig vannak az országban olyanok, akik nemhogy 'fehér kenyereket esznek, de ezen túlmenően minden jóban, tejben-vajban dúskálnak. (Ügy van! Ügy van! a kommunista párton. ~~ Sulyok Dezső (kg): Pontosan tudjuk, kik azok!) A miniszterelnök úr expozéjában említette, hogy egy-két helyen sztrájkok voltak. A bányamunkásság és mint ahogyan vezérszónokunk, Kádár János elvtársam mondotta, mi kommunisták elítélünk minden sztrájkra való felhívást és szítást. A bányamunkás, aki teljesíti kötelességét, tisztában van azzal, hogy ma sztrájkolni nem szabad. Be amikor ilyen visszaéléseket látunk, amikor ilyen dolgokba ütközünk, amikor a éhezve dolgozik és mások mindennel el

1 vannak látva. (Közbeszólás a kisgazdapárton: Kik azok a mások?!) kérdem, kell-e ennél nagyobb izgatás és lázítás arra, hogy az a munkás letegye a szerszámot és ne dolgozzék? Ezek azok az okok, amelyek miatt az ország egyik bányahelyén egy-két napos leállás volt és természetesen ehhez még az is hozzájárult, hogy azt a fizetést, amiből maholnap nem tud már semmit sem venni, a munkásság később kapta meg. De amikor megkapta, akkor felvette a munkát és termeli a szenet azóta is. A bányamunkásság, amely az államosításon keresztül régi jogos követelését látja megvalósulni, ennek igen lassú keresztülvitele miatt ma már nem mint államosításról beszél róla, hanem álmosításnak nevezi. A bányamunkásság azt látja, hogy a kormány nem elég erélyesen fogott hozzá ennek a keresztülviteléhez és az tűnik ki ebből, hogy azok az erők, amelyek az államosítást igyekeznek megakadályozni, egészen komoly, eredményes munkát végeznek. Egyes jelekből arra lehet következtetni, hogy a bányatulajdonosok nem nagyon bánkódnak a bányák államosítása miatt. Azt halljuk például, hogy a múlt hónapban a bányarészvények árfolyama megharmiiícötszöröződött. Ez azt mutatja, hogy a bányabárók az államosítást igen jó üzletnek tartják. A részvényeket ugyanis a külföldön igyekeznek eladni, hogy ezen keresztül egyrészt a kártérítéssel kapcsolatban megnyúzhassák a magyar államot és^ nem utolsó sorban azért, hogy az államosítást teljes egészében igyekezzenek megakadályozni. A bányamunkásság azonban kéri és követeli a Nemzeti Függetlenségi Frontban tömörült pártok, a négy kormányzópárt által október 25-én kibocsátott közös kiáltvány ama részének teljes értelmű megvalósítását, amely kimondja, hogy nemcsak a szénbányákat kell államosítani, hanem a föld méhéből kikerülő kiaknázható összes kincseket is, vagyis ki•*'-