Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-17

471 A nemzetgyűlés 17. ülése 19M. i még ma sem jutottunk el' ahhoz, hogy a közelátás megfelelő törvényes szervezetét megalkossuk. Ebből eredt számos olyan aránytalanság, amely miatt joggal van vérig elkese-, redve különösen a parasztság, ánnatk is a szegényebb, dolgozó rétege. (Zaj a kisgazdapárton.) Közelhatásunk mai — nyugodtan mondhatr nám. — rendszertelen rendjében óriási és kibírhatatlan aránytalanság állt elő a mezőgazdaság és az ipar között^ A másik dolog pedig a kereskedelem olyan mértékű elfajull'ása, amelyet szintén nem lehet szóval sem illetni, hogy az milyen borzalmas következményekkel jár. (Közbekiáltás a kisgazdapárton: Ránkszabadított kereskedelem az!) A parasztság sok helyen már azzal az igénnyel és követeléssel lép fel, hogy szüntessék meg az Jígész közellátást és bízzuk szabadjára a dolgo* majd az a szabad pia© törvényei szerint fog ailakulni. Nagyon jól tudjuk, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Nincs annyi termelésünk, nincs annyi árukészletünk, hogy ilymódon várhatnánk eredményt, de azt merjük állítani és merjük javasolni, hogy a közellátás körét Ute kell szűkíteni arra a néhány életszükségletet kielégítő cikkre, amely föltétlenül szükséges mindenki életének biztosítására. Ezeken a területeken építsünk ki azután egy arányos és megbízható közellátási rendet. Ehhez természetesen átfogó rend és törvényes jogszabály kell. De ezt mindenesetre nagyon sürgősen meg kell csinálni, és meg kell valMsítani, hogy a ^övőévi terméssel már jobban tudjunk gazdálkodni és ne karácsonykor jusson eszünkbe, hogy nyáron nem jól csináltunk valamit. A közellátás helyes és elfogadható rendjéhez természetesen az is hozzátartozik, hogy egyformán terhelje ,a beszolgáltatási kötelei zettség az ipart és a mezőgazdaságot.

1 (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Mindkettőnek egyformán^ fOntos és nélkülözhetetlen része van az újjáépítésben és a közellátásban is, (Ügy van! ügy van! a kisgazdapárton.) Ugyanitt kell szólnom a szövetkezetekről is, azokról a szövetkezetekről, amelyekről anynyit beszélünk. Nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok közellátási, kereskedelmi és termelési kérdésünket csak úgy tudjuk jóíl

1 megoldani, ha eleve alulról felépített népi szövetkezeti hálózatot nevelünk fel. Ugyanakkor azonban meg kell mondanunk azt is. hogy eddig keservesen kevés történt ezen a téren és állandó bizonytalanság "uralkodik még abban A tekintetben is, hogy a helyi, népi, paraszti munkasszövetkezetek hogyan találják meg a maguk szervezésének és fejlődésének útját. Igenis, szükség van tehát arra, hogy nemcsak * közellátás, hanem a termelés minden szempontja tekintetében komoly szövetkezeti programmal szabjuk meg szövetkezeteink fejlődését és vigyük Őket azon az úton, ahol életképes, eleven szövetkezeti háilózat lesz belőlük. A pártok képviselői nagyjából már meg tudtak egyezni abban, hogy az összes mezőgazdasági szövetkezeteket egy központibja tömörítsük, az összes fogyasztási szövetkezeteket pedig egy másik központiba. Ugyanakkor azonban annyi huzavona, annyi akadékoskodás állja az útját annak, hogy ezek a szövetkezeti központok létrejöjjenek, működni kezdjenek, hogy mindaddig, amíg a heilyi szövetkezetek a legnagyobb kínban, nehéz helyzetben ós gondozatlanságban vannak, nem is lehet várni, hogy nőj jenek, gyarapodjanak és szövetkezeti hivatásukat teljesíteni tudják. ívi február hó 12-én, kedden. 472 Mi tehát a leghatározottabban sürgetjük a|t. hogy ezeket a szövetkezeti központokat azokkal a törvényes jogszabályokkal, amelyekre szükség van, alakítsuk meg, indítsuk eir őket munkájuk útján, hogy a többi helyi szövetkezet is kapcsolódlhassék hozzájuk és ezzel a szövetkezeti ügy, a szövetkezeti élet végre induljon már el a fejlődésnek az útján. Itt van a jóvátétel ügye, a jóvátételi terhek viselésének kérdése. Pontosan úgy vagyunk ezzel

1 is, mint a közellátással. Sorjában, egymásután jöttek a kormány elé azok a terheft, feladatok, amelyeket vállalni kell és amelyeket rögtön ki kell elégíteni és úgy, ahogy lehet, el kell osztani. Én még azt is megérthetőnek tartom, hogy a közellátás eddigi rendszertelen rendjét indokolni lehet: nehéz lett volna másképpen kezdeni, amikor a semmiből kezdte az állami apparátus a működését, de most már ott tartunk, hogy múlhatatlanul szükség van jóvátételi szolgáltatásaink viselésének arányos elrendezésére. (Helyeslés a parasztpárt soraiban.) Vérlázító az az aránytalanság, amely fennáll itt is a mezőgazdasági és ipari termelés, de kiváltképpen a kereskedelmi forgalom, között. (Ügy van! Ügy van! a parasztpárt soraiban) Nem akarom részletezni, hogy a mezőgazdaság és az ipar hogyan részesedik a közellátási terhek viseléséből, de azt szemmel lehet látni, hogy amíg a nagyipari üzemek, gyárak körülbelül ezekből a szállításokból állottak lábra, (Ügy van! a parasztpárton.) addig a mezőgazdaság, a kisparasztság ezektől a terhektől esett le mégjóbban a lábáról, mint ahogyan a háború amúgyis leütötte. (Zaj a • parasztpárt soraiban.) Nyilvánvaló, hogy országos terv és rendszer kell ahhoz, hogy a jóvátételi terheket arányosan viseljük el. Ezt pedig másképpen megoldani, mint országos jóvátételi alap létesítésével, nyilvánvalóan nem lehet. Ami javaslatunk az, hogy létesíttessék olyan^ jóvátételi alap, amelybe minden termelési ág teherbíróképessége szerint fizet be és ebből térítsük meg a lehetőség határain belül mindazoknak a javaknak ellenértékét, amelyeket jóvátételi célokra igénybe kell venni. A magam részéről tisztában vagyok azzal, hogy ezt országosan, kormányzatilag meg' oldani roppant nehéz feladat, de ugyanakkor rámutatok arra, hogy nagyon sok község, nagyon sok járás és néhány vármegye (Szobek András (kp): Már meg is csinálta!) a anaga erejéből meg is csinálta, felállította ezt a jóvátételi alapot és mindenütt óriási arányj ban enyhíteni, mérsékelni és arányosítani tudja a jóvátételi terheknek egy-egy emberre, de különösen égy-egy parasztra eső mértékét. A helyzeten nyilvánvalóan csak országos jóvátételi alap létesítése segít. Ezt tehát a leghatározottabban figyelmébe ajánljuk a kormánynak s várjuk azt a tervet, megoldást, amellyel ennek keresztülvitelét javaslatba tudja hozni. Nagyon jól tudjuk, hogy egyszerre nem lehet mindent elintézni. Még a legfontosabb, legnagyobb kérdéseinket sem lehet egyszerre, rögtön a megoldás útjára terelni, de azt, hogy sorjában, fontosságuk és sürgősségük rendje szerint haladjunk energikus és határozott lépésekkel ezeknek a reformoknak útján, úgy érezzük, feltétlenül kötelességévé kell tennünk a köztársaság első kormányának. Tisztában vagyunk azzal is, hogy mindé?