Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-17

473 A nemzetgyűlés 17. ülése 1946. w.-m megy harc nélkül. De mi ettől a harctól nem ijedünk még. A demokrácia minden felelős tényezője egy oldalán van ennek a harcnak és a dolgozó nép nagy többsége is ugyanazon az oldalon van. Aki tehát szembefordul ezekkel a nyilvánvaló és a demokrácia szükséges előrehaladását biztosító reformokkal, az ellenség, azzal le kell és lehet számolni! (Ügy van! Ügy van! a parasztpárt, a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt oldalán.) Ez az egyetlen útja a demokrácia megerősödésének és továbbfejlődésének, és mi a dolgozó parasztság egyre növekvő tömegeire támaszkodva, nyugodtan merjük mondani, hogy ezt a harcot pedig el kell kezdeni, mert minden lépés és minden nap, amellyel későbbre halasztjuk, annál nehezebbé teszi ezt számunkra. Mi ebben a harcban, amely kétségtelenül megindul akkor, ha rálépünk ezeknek a komoly és gyökeres reformoknak az útjára, együtthaladunik mindenkivel, aki fenntartás nélkül halad a gyökeres és építő reformok útján. így támogatjuk a kormányt és így állunk a kormány mellett is. Így értelmezzük Nagy Ferenc miniszterelnök kormánynyilatkozatát és ebben az értelemben bizalommal és várakozással állunk mögötte; miránk ebben a harcban nyugodtan számíthat! (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik? Szántó Vezekényi István jegyző: Dessewffy Gyula ! Elnök: Dessewffy Gyula képviselő urat illeti a szó, Dessewffy Gyula (kg): Igen i Nemzetgyűlés! A második végleges kormány miniszterelnökének bemutatkozó beszéde értékes parlamenti vitát indított el. Én a magam részéről örömmel üdvözlöm ezt a vitát, amely sók elvi - és eszmei kérdésnek megvitatását tette lehetővé. Véleményem szerint éppen az elmúlt évek mutatták meg, hogy ha az eszmék és elvek nincsenek tisztázva; ha a közvélemény szellemében és lelki világában nincsenek tisztázva az alapvető gondolatok, az eszmék és elvek, akkor milyen veszedelmek, milyen káros lehetőségek fakadnak ebből. Én azokat az ellentéteket, esetleg szócsatakat, amelyek itt elhangzanak, nem tartom károsaknak a koalíció számára, hanem éppen előnyöseknek. Meg vagyok győződve arról, hogy minden párt, amely ebben a parlamentben ma helyet foglal, az újjáépítés és éppen az eljövendő béketárgyalás szempontjából komolyanveszi, kötelességének tartja a koalíció ápolását és kiépítését. De a koalíció ugyanakkor nem jelentheti és nem jelenti azt sem, hogy minden elvi és eszmei kérdésben egyek vagyunk. Feltétlenül vannak életszemléleti különbségek közöttünk és véleményem szerint e különbségek időnkénti kimondása és tisztázása nem a koalíció hátrányára, hanem sokszor éppen az előnyére szolgál. Egyetértek' Losonczy képviselőtársammal, aki kihangsúlyozta, hogy a béketárgyalások előestéjén állva, mind bel-, mind külpolitikánk összes lényeges kérdését ennek a szempontnak, ennek a követelménynek — hogy úgy mondjam — a csillagképe szerint kell beállítanunk. Nekem is meggyőződésem, hoerv a magyar külpolitikát, de a magyar belpolitikát is minden elhatározó lépésében ma az előttünk álló béketárgyalások szempontjának kell eltol tenie. Ezeken a béketárgyalásokon az új évi február hó lî-èn, kedden. 474 demokratikus Magyarországnak szellemileg és lelkileg megújulva kell jelentkeznie, és ha azt akarja, hogy nemzetközi megértésre találjon és gondolatai, eszméi és érvei tényleg meghallgatást nyerjenek, akkor azokat az eszméket és gondolatokat kell képviselnie, amelyek ma a nagy világpolitika irányító elvei és eszközei. Véleményem szerint Marosán képviselőtársamnak nem volt igaza, mikor azt mondta, hogy világnézeti külpolitikát kell csinálni. Ez tévedés. Véleményem szerint a nemzetek együttműködését ma bizonyos alapvető gondolatok irányítják. Ilyenek a szabadság gondolata, a demokrácia gondolata, az emberiesség gondolata és a félelemmentes élet gondolata. (Űffy van! Úgy vanî a kisgazdapárt oldalán.) Véleményem szerint ezeket az eszméket kell vállalnunk és ezeknek az eszméknek a jegyében kell külpolitikánkat és belpolitikánkat folytatnunk, ha azt akarjuk, hogy a béketárgyalásokon tényleges megértésre számíthassunk, ha meghallgatást kívánunk. Ezek az eszmék, amelyeik a világ együttműködését és békepolitikáját jellemzik, az Atlanti Chartáiban és a sauf ranciscói alapokmányban

265 vannak lefektetve és —boldogan mondhatjuk ki — új köztársasági törvényünknek is alapját képezik már. Véleményem szerint ez a nagy jelentősége ennek a köztársatági törvénynek, amely a szó szoros értelmében bekapcsolt bennünket a nemzetközi politika gondolatmenetébe, az újjárendeződő világ szellemébe. Ahogyan e törvényjavaslat bekapcsolt bennünket az újjáépülő világ gondolatrendszerébe, ezt kell folytatnunk, ezt kell munkálnunk minden külpolitikai és belpolitikai megnyilatkozásunkban. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ügy érzem, egyek vagyunk abban is, hogy a sovinizmus, az illuzionizmus és a szélsőnacionalizmus ellen valamennyien harcolni akarunk, hiszen ebből származott mindaz a seörnyűség, ami az utolsó években ránk szakadt. Mi sem vállaljuk, mi sem akarjuk sem a sovinizmust, sem az illuzionizmust, sem. a szélsőnacionalizmust. Kérnem kell azonban a többi pártokat, engedjék meg, hogy ebben a harcban mi járjunk az élen (Szobek András (kp): Ki az a »mi«?) és — hogy úgy mondjam — saját frazeológiánkkal járhassunk az élen, mert a mi frazeológiánknak, a mi gondolatunknak az alapja az, hogy a sovinizmus és a szélsőnacionalizmus elleni harcban legelsősorban az igazi magyar hazafiasságot kell kihangsúlyozni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt oldalán.) Nekem az az érzésem, hogy ezt várja tőlünk a sok évtizeden r át félrevezetett, becsapott magyar közvélemény is. A magyar közvélemény is azt kívánja, hogy magyar hangot halljon és a magyar hangon a hazafiasság gondolatának kihangsúlyozása mellett (Szobek András (kp): ~1920-ban is így kezdték!) le fogjuk tudni csiszolni, ki fogjuk tudni majd gyomlálni az utolsó két évtized beteges termését, a sovinizmust, az illuzionizmust^ és azt a szélsőnacionalizmust, amely az ország legszörnyűbb kárára volt a múltban és amelyet ma, meggyőződésem szerint, egyetlen gondolkodó, tisztességes magyar ember sem vállalhat. Erősen ki kell hangsúlyoznunk ezt a megkülönböztetést: nacionalizmus, szélsőnacionalizmus és igaz magyar hazafiság. Ha azt méltóztatnak tapasztalni, hogy itt különböző köz-