Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-12

301 A nemzetgyűlés 12. ülé$e 19Í6. van az a lelkiismereti motívum, mely miatt végtelenül fontos, hogy az alkotmány vallásos alapokon nyugodjék. Azt mondja a királynő: »nem akarok egypár mágnás és nemes miatt elkárhozni«. Az országgyűlés berekesztése után tehát megbízást adott gróf Festetich Pálnak, a kamara alelnökének, hogy pontos adatgyűjtés útján írassa össze községenként az összes jobbágybirtokokat és a rajtuk nyugvó teherrel a kötelezettségeket is. Az úrbér elkészítése nagy munka volt. 217.017 egész telket vettekfel. Az urbáriumot 1767-ig elvégezték és kihirdették. Jelentősége nemcsak abban állott, hogy tisztázta a jogi viszonyokat és kötelmeket, hanem megállapította ezen túlmenőleg a minimumokat is, amelyekből többé a jobbágyoktól elvenni semmit sem szabad. Ennek a rendelkezésnek nemcsak az a szociális szempont volt az alapja, hogy a jobbágy megélhetését biztosítsa, hanem az a mezőgazdasági érdek is, hogy a jobbágynak legyen elég földje a háromnyomású gazdálkodásra való áttérésre.« (Zaj a kommunistapárt soraiban.) Én itt tulajdonképpen a vallásos motívumot akartam kiemelni. Minthogy az előadó úr hivatkozott II. Józsefre, engedjék még, hogy röviden felolvassam azt is, ami annak a megjegyzésnek a tartalma. II. József, mint tudjuk, haladó gondolkodású ember volt és itt a történelemnek olyan rendkívüli esetével állunk szemben, amikor az uralkodó a »forradalmár« a nemzettel szemben s Minikor (Kondor Imre (n.o>: Szálasi is forradalmár volt a nemzettel szemben! — Nagy zaj a kommüntsiapárt és a szociáldemokratapárt soraiban.) a mostani köztársasági alke Siányra vonatkozó törvényjavaslat »négyszázéves küzdelmet« említ az uralkodóház és a nemzet közt. (Kondor Imre (pp): Nemzetellenes forradalomra nines szükség! — Zaj) Ennek a küzdelemnek nagy részét a jobbágyság felszabadításáért folyó küzdelem képezte. Ha tárgyilagosak vagyunk, tudomásul kell vennünk, hogy a Habsburgkirályok a jobbágyság mellett állottak a nemességgel szemben. (Zaj a kommunista és a szociáldemokratapárt soraiban!) II. József jól ismerte a magyar alkotmányt, de mivel jellemes ember volt, a jobbágyságon is feltétlenül segíteni akart, több más reformot is valósítani akart, azért nem koronáztatta meg magát, hanem rendeletekkel kormányzott s ez okozta azt, hogy az ország annyira ellene volt. Amikor haláloságyán feküdt, minden rendeletét visszavonta, egyesegyedül a jobbágyokra vonatkozót hagyta meg. Méltó és igazságos tehát, —- éppen a kisgazdapárt vezérszónokának felszólalásával kapcsolatban mondom — hogy >a kisgazdapárt ezt a történelmi igazságot el ne felejtse. (Zaj a kommunista' és a szociáldemokratapárt oldalán. — Egy hang a kommunista-párt soraiban: Szép szándék, eeniinni cselekedet!) II. József 1785 sugmstetus: 21-i rendeletének tárgya-a köv£%kedő (olva>s's\a)): »A jobbágy nevet és a személyes függés fogalmát megszünteti, a szabad költözködést helyreállítja-, a jobbágy fiainak szabad pályaválasztást enged, ingó vagyonáról szabad rendelkezést biztosít, megvédi őt attól, hogy úrbéri telkéből ok nélkül kivessék és a földesúr elleni védelemmel az úriszék helyett az újonnan szervezett alispáni hivatalt bízza meg. Az egész jobbágy védelemnek az a sarkpontja, hogy a vármegye ne legyen többé a földesurak szervezete..,« (Andrássy Dániel (kg): N.égyszázéves szenvedés után nem lehet Habsburg-propaganévi január hé) 31-én, csütörtökön. • 3ul dát csinálni itt a parlamentben ! — Lelkes taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban. — Andrássy Dániel (kg) : Minden magyarnak vannak ősei, akik azért pusztultak el, mert a Habsburg-dinasztia uralkodott itt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! . Slaehta Margit (pk): Es a jobbágyoknak még több leszármazottja van, a néx> fiai, akiket ezek a törvények szabadítottak fel. (Ortutay Gyula (kg): 1849 október 6-a is volt! — Andrássy Dániel (kg): Hát felejtsük el Aradot? — Zaj.) Most készül á köztársasági törvény, amely szólásszabadságot biztosít mindenkinek. (Felkiáltások a kommunistapárton: De nem a reakciónak! — Zaj. — Egy hang a kisgazdapárton: De nem a propagandának! — Áz elnök csenget.) Ha Önöknek szólásszabadságuk van, klépviselő. urak, akkor nekem is van. (Andrássy Dániel (kg): Elismerem, demokrácia wn^-de ez mégis csak abszurdum!) Demokrácia annak számára, aki azt teszi, amit önök akarnak, de nem annak számára. aki mást gondol. (Zaj és felkiáltások a szociáldemokrata- és a kommunistapárton: Elég volt! — Halljuk! Halljuk!) Tehát folytatom. »... hanem az állam képviselete, amely inkább a jobbágy érdekeit tartja szem előtt, semmint a földesurakéit« (Zaj és ellentmondások a kommunistapárton.) »A másik sarkpont, a nemesi földnek adókötelezettsége volt, minek következtében a jobbágy állami terhei tetemesen csökkenthetők lettek.« (Egy hang à kommunistapárt soraiban: Tiszta Habsburgugitáció!) A másik megjegyzésem az, hogy az alkotmányozásnál az organikus fejlődés rendkívül fontos, mert ha törés következik be, (Felkiáltások a parasztpárton: Összetört az ország! — Egy hang a szociáldemokratapárt oldaléin: Nem törés, mert négyszáz év elég volt arra, hogy tanuljunk! — Zaj.) az előző alkotmánnyal szemben, akkor az mindig rázkódással jár. (Zaj a szociáldemokrata- és a kommunistapárt ojdalán. — Egy hang a szociáldemokratapárton: A rázkódás olyan nagy, hogy romokban hever az ország!) Rendkívül nagy történelmi és fejlődésismeretet tételez fel, és rendkívül nagy felelősséggel jár egy ilyen átvágás eszközlése, különösen olyan kimondhatatlanul nehéz időkben, mint amilyenek a mai idők. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Vállaljuk!) A továbbiakban az az észrevételem (Fülöp József (kp): Hogy nem kell köztársaság! —' — Zaj és derültség.) a köztársaságra vonatkozó törvényjavaslattal szemben, hogy a Szent Koronára vonatkozólag nem tartalmaz semminemű intézkedést. (Zaj és felkiáltások a szociáldemokrata-* és a kommunistapárton: Múzeumba kell tenni!) Mi ugyan kicsiny ország vagyunk, de van egy páratlan'értékünk, a Szent Korona. Ez a Szent Korona ezeréves és talán az egész földön nincs egy másik ilyen régi korona, amelyhez annyi tör^ ténelem és annyi tradíció fűződik. (Egy han<j a parasztpárton: Szép muzeális érték! f- Marosán György (szd): Az fáj, hogy nem koronázhatnak többé Magyarországon! Az fáj! Hát nem fognak koronázni! — Zaj.) Amikor a Szent István-évben itt volt Pacelli államtitkár, a mostani Szent Atyánk, akkor látni kívánta a Szent Koronát, amelyet meghatva nézvén, letérdelt előtte. Nincs a világnak egy másik ilyen koronája, ha még olyan értékes is, (Egy hang a szociáldemokratapárton: Jobban kellett volna rá vigyázni!) hogy egy országot lehet rajta