Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-12
303 A nemzetgyűlés 12.,ülése 19M. venni, vagy pedig ha olyan is, mint a napóleoni korona, amelyet nem ékkövek, hianem Napoleon n hadvezéreinek arcképei díszítenek, amely előtt valakinek is eszébe jutna letérdelni. Amikor Pacelli bíboros elhagyta az országot, a határihoz érve finom célzattal ilyen kezdetű sürgönnyel köszönte meg a _ vendéglátást: »A magyar királyság hPtáráról köszönöm a páratlan vendéglátást.« (Fülöp József (kp): Esti altatómese! — Zaj.) Nekünk teihát egy olyan koronánk van, amelyre vonatkozóan Magyarországon — mivel a magyarnak erős jogi érzéke van — egészen külön tan fejlődött ki, a Szent Korona tana. Igaz, hogy tegnap Kéthly képviselőtársunk felszólalásában azt hallottuk, hogy a Szent Korona tana csak »fikció«, (Ratkó Anna (kp): Ügy is van! — Felkiáltások: Éljen Kéthly! — Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárton-) vagyis egy kitétel, egy gondolat, amelynek azonban tartalma nincs. (Egy hang a szociáldemokratavárton: De mennyire nincs!) Miután a Szent Korona tanának van tartalma, legyen szabad röviden összefoglalnom, hogy miben áll tulajdonképpen a Szent Koronára vonatkozó rész. (Felkiáltások: Tudjuk! — Kondor Imre (pp>: Nem iskola ez! — Marosán György (szd): 'Adják vissza a koronát, veszünk érte búzát!) A Szent Korona (Egyhang a kisgazdapárton: Ezer holdakkal körítve!) nem a király jelképe csupán, hanean a magyar nemzeté- (Zaj.) Az egész világon csak a magyar koronának van meg az a jellegzetessége, hogy az a királyt és a nemzetet összefogja; amikor a királyt koronázzák, a nemzetet is koronázzák. (Zaj a kommunistapárt oldalán.) A magyar Szent Korona nem a király jelvénye, hanem az ország jelvénye, (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: A reakció jelvénye!) A magyar Szent Korona mindnyájunkat egybefoglal. Mi koronázott nemzet vagyunk. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Voltunk!) Nagy igénye van — talán csak volt, de talán még lesz is a magyar nemzetnek — aziránt, hogy a jogelviség, mintegy személyesítve és a királytól függetlenül is ott álljon a nemzet számára, miért is mintegy személyiséggel ruházta fel a Szent Koronát. Magyarország a Szent Korona országa. (Jékelyi László (kg): Kossu'th országa! A magyar nép országa! — Zaj.) A magyar föld a Szent Korona földje, (Nanasi László (pp): A magyar nép földje!) a Szent Korona minden jognak a gyökere- (Zaj. ~r Felkiáltások a szociáldemakmtapárt oldalán: Ázsiából hozták azt a koronát?) Amikor a köztársasági alaptörvény ettől az ősi gyökértől elszakítja az alkotmányt, (FelMúlMsok a szociéidemokraitapárt oldalán: Talajgyökértől ! 162 — Ratkó Anna (kp): A bottól! A botütéstől, nem a gyökértől! — Zaj. — Az elnök csenget.) akkor az alapokmánynak erről intézkednie kell, nem hallgathatja el egyszerűen a magyar Szent Koronát, mintha' nem léteznék. (Egy hang a kisgazdapárt oldaián: Szép régiség!) A Szent Korona tana nem fikció, ilyet állítani igen nagy tévedés. A Szent Korona ugyanis ebben a felfogásban állandóan inti a hatalom két hordozóját, a nemzetet és a királyt a jogelviségre. Most, hogy ettől időnkint elsiklás történik, az más kérdés. Mindig csak azt beszéljük és azt halljuk, hogy mi rossz a királyságban. (Egy hang a kisgazdapárton: Azért voltak közjogi viták!) Ügy állítjuk be, mintha a köztársasági formában nem történhetnék semmi visszaéli január hó 31-én, csütörtökön. 304 élés. Csodálatos logikátlanság ez, hiszen most Európának nagy szerencsétlenségét a legmodernebb vonalvezetés okozta, ami nem a királyságok idején törtónt, hanem köztársasági keretek közt. (Jékelyi László (kg): A diktatúrák idejében! — Ratkó Anna (kp): Hogy Vilmos császár üdvözölte Hitlert, arról nem beszélünk! — Zaj.) És mégis a tárgyilagosságtól eltérve arról soha nem beszélünk, hogyha a köztársasági formákra térünk át, akkor is ugyanúgy lehetségesek bajok, visszaélések és vívódások, sőt még inkább. (Fülöp József (kp): Unalmas Habsburg-agitáció, amit csinál!) A magyar Szent Koronát nagy tiszteletben tartotta a nemzet (Felkiáltások a kisgazdapárt soraiból: Mi is tiszteletben tartjuk!) és miután így megszemélyesítve látta maga előtt, külön koronaőröket rendelt mellé és testőrséget szervezett. (Nánási László (pp): Azoknak a naplopását is a magyar parasztnak kellett megfizetni!) Azt mondaná valaki, hogy ez hiábavaló formaság, mert amikor a testőr ott áll a királyi palotában festői öltözetében, (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Ahá! Ez az! — Marosán György (szd): Ez még nem teszi boldoggá az országot! — Egy hang a kisgazdapárt somiból: És kiszöktetbék a Koronát az országból. — Zaj. — Az elnök csenget.) áll mozdulatlanul, művészileg cizellált alabárdját tartva, azzal nemcsak azt fejezi ki, hogy ott őrködik a király, vagy a Szent Korona mellett, (Marosán György (szd): A koronára vigyázizon, ne a királyra!) hanem . azt is kifejezi, hogy a nemzet Önmagát ilyen nagynak, ilyen nemesnek, ilyen magasrendűnek tartja. Mert ne t felejtsük el, hogy amilyen alapvető alkotmányforma érvényes az országban, azzal a nemzet önmagát fejezi ki. (Marosán György (szd): Ugy van ! — Jékelyi László (kg) : Éljen a köztársaság! — Éljenzés és taps a kommunista-, a szociáldemokrata- és a parasztpárton, valamint a kisgazdapárt oldalán. — Ratkó Anna (kp): Hallgasson a Slaehta Margit!) Nem mindegy tehát, hogy azt az illetőt, aki a nemzetet képviseli és megszemélyesíti, vagy a Szent Koronát, amely a hatalom főhordozóját és a nemzet minden fiát egybefoglalja, milyen módon tiszteli és ezen tiszteletét hogyan fejezi ki a nemzet, mert minél nagyobb tisztelettel, minél nagyobb ünnepélyességgel áll őrt az őt kifejező hatalom mellett, — most a Szent Koronáról beszélek — annál magasabbrendűnek vallja önmagát. (Andrássy Dániel (kg): Hát mi szenvedjük meg, mint 1919-ben, hogy húsz év múlva megint romokban legyen az ország? Ezt «akarja a szónok? — Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Egy hang a kommunistapárt soraiból: 1914-ben is a Koronával vitték a nemzetet a szerencsétlenségbe! — Juhász István (szd): Mindent meggondoltam—monda József bá! Ui3 — Egy hang a kommunistapárt oldalán: Hogy nem unta már meg! — Derültség. — Egy hanga\kommunistapárt soraiból: Éljen a köztársaság! — Éljenzés és taps a kommunista- és a szociáldemokratapárton. — Nánási László (pp): A koronából csak egy jutott a parasztnak: a Dózsa György koronája!) Csendet kérek. ' (Marosán György (szd): De erről nem beszélnek ilyen szépen! Csak a királyságról! Eladták az országot!)
