Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-11

265 A nemzetgyűlés 11. ülése 19 íé. kisgazdapártban tegnap délután döntöttünk a köztársasági elnök személyét illető jelölés kérdésében és ezen a gyűlésen elhangzott egy beszéd, amelyet az áldásra kandidált egyik jelölt, Nagy Ferenc, a nemzetgyűlés elnöke (Élénk éljenzés és taps a kisgazdapárton.) mondott el. Figyeltem, egy miniszter ült mellettem a teremben és amikor Nagy Ferenc beszéde elhangzott, a miniszter levette szemüvegét és megtörölte >ai szemét, mert könnyes volt. Megállapítottam, t. Nemzetgyűlés és elkönyveltem magamban, hogy ha 1241-ben, 1526-ban, 1849-ben és 1918-ban olyan szellemű emberei lettek volna Magyarországnak, mint amilyen szellemű embert tegnap Nagy Feréncben megismertem.

136 (Élénk éljenzés és taps a kisgazdapárton.) akkor azok a katasztrófák, amelyek ezekhez az évszámokhoz fűződnek, a magyarság történelmében nem következtek volna be. S hozzáteszem ehhez még azt, hogy a munkáspártok teljes megértéssel, méltányossággal, jóakarattal és barátságos érzéssel csatlakoznak^ a többségi párt döntéséhez, a magyarság tehát abban az előnyös helyzetben van, hogy történelmének ebben ia fontos pillanatában kifelé és befelé egységet tud felmutatni. f Én, t. Nemzetgyűlés, ebben az egységben & boldogabb jövő zálogát látom, és csak azt kóréin előadói beszédem végén ettől a nemzetgyűléstől, hogy azt az atmoszférát, azt a 'légkört és azt a szellemet, amely ennek ,ai törvényjavaslatnak tárgyalásánál kialakult, tartsuk meg továbbra is és akkor eleget tudunk tenni annak a várakozásnak, amelyet a választók a mi megválasztásunkhoz fűztek: ez a nemzetgyűlés méltó lesz önmagáihoz, méltó lesz a demokráciához, ki fogja érdemelni a demokratikus népek bizalmát és meg tudja adni Magyarország közönségének azt, lamit ez a sokat szenvedett nép megérdemel, egy boldogabb, tisztább és szebb jövendőt! (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Révai József képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját illeti a szó. Révai József (kp): T. Nemzetgyűlés! Az alkotmányjogi ós közjogi bizottság szociáldemokrata és kommunista tagjainak nevében a törvényjavaslat 4. §-ához kisebbségi véleményt nyújtottunk be. Ez a> paragrafus, mint tudjuk, . a köztársasági elnök megválasztásának módjairól intézkedik. A kisebbségi javaslat benyújtásával az volt a célunk, hogy biztosítsuk a demokrácia szempontjainak érvényesülését. Minthogy ezt sikerült időközben más úton elérnünk, tisztelettel bejelentem, hogy kisebbségi véleményünktől elállunk. (Taps a kisgazdapárton-) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Hegyesi János (pp) jegyző: Erőss János! Elnök: Erőss János képviselő urat illeti a szó. Erőss János (kg): T. Nemzetgyűlés! t A Magyarország államformájának megalkotásáról szóló törvényjavaslatihoz az előadó úr az általános szempontokat igen klasszikusan és érthetően ismertette. Méltóztassék nekem megengedni, hogy bizonyos szempontokra, bizonyos meggondolásokra, amelyek pártomat a törvényjavaslat kérdésében az egyhangú állásfoglalásig vitték, magam is rámutathassak. (Az elnöki széket 11 óra 35 perekor Kossa István foglalja el.) Voltak, sőt természetesen lenniök is kel- lett ilyen meggondol ásóknak e törvényjavaslatnál, de minden meggondolást háttérbe kel évi január hó 30-ári, szerdán. 266. lett szorítania annak a mindenekfölött álló szempontnak, hogy végre nemzetünk, országunk, államunk személyisége teljes és egész legyen, hogy végre államformánk és államfőnk legyen, hogy^ végre a magyar nemzet állami személyiségének egészében állhasson a sorsforduló és sorsfordító események után a béketárgyalások asztalához és foglalhasson m<ajd helyet a szabad nemzetek sorában is. r T. Nemzetgyűlés! A választandó államformák között a királyság és a köztársaság — nem szólva mindkét államforma változatairól — állottak előttünk is. Régi álláspontok félretételével nem volt és nem lehet vita abban a kérdésben, hogy a királyság intézményét — különösen abban a megítélésben, amiben nálunk Magyarországon yolt része annak az isteni törvénynek, amely minden embert egyformának és egyenlőnek jelentett ki és tart — meglehetősen helytelenül értelmezték akkor, amikor az Isten kegyelmébőlvalóságot egészen a * XX. századig fenntartották, (Egy hang a kisgazdapárton: Űgy van!) amikor az intézményt ma" gát és személyét is tévedhetetlennek, csalhatatlannak, mindenekfelett állónak, az állami, egyházi és politikai élet minden terén mindenek és mindenki felett állónak vallották, sőt rendelték is. T. Nemzetgyűlés! Magyar vonatkozásban nemzeti királyság volt nálunk 1000-től 11964g, Szent Istvántól III. Béláig, a patrimoniális királyságok intézménye, majd Imrétől III. Endréig és folytatólag a vegyesházi királyoknál 1301-től 1382-ig Károly Róbert és Nagy Lajos, azután Hunyadi Mátyástól II. Lajosig, 1526-ig ment a nemzeti királyság intézménye. Ezek az idők és korok voltak azok az idők, amikor ha nem is az egész néppel, de a kiválasztottakkal és a kiváltságosokkal törődtek és ezek között törődtek az ország sorsával is. De később jött a királyságnak egy kora, a Habsburg-dinasztia és uralkodás kora, amely mésr ezekkel a maradék és töredék elvekkel is szakított és amely az egész királyság és királyi államforma intézményét semmi másra, mint a dinasztia hatalmi állásának és hatalmaskodása biztosításának céljára használta fel. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Erről a korról nem kell beszélnem, erről a korról a magyar történelem legvéresebb lapjai, a bitófák, a gályák ezrei és százai beszélnek, jobban és hangosabban, mint ahogyan én beszélek. (Ügy van! a kisgazdapárton-) Ennek az államformának ebből az idejéből a legvéresebb lapjai vannak ellenállásainknak és jogtalan bitorlásával szembenálló revoltálásainknak. Márpedig a királyság intézményéről ma Magyarországon anélkül beszélni szinte lehetetlen, hogy el tudjuk vonatkoztatni magunkat a dinasztia kérdésétől. (Ügy van! a kisgazdapárton.) Van egy téves és beteges nosztalgia, amely tudom, hogy a jobb, a boldogabb múlt felé szólt, de ennek van egy hamis iránya, amely magát a dinasztia gondolatától elválasztani nem tudja. És ebben a vonatkozásban a magyar nép összességéneik semmiképpen sem lehet érdeke a királyság államformájának még a lehetőségével is foglalkozni. (Ügy van! u kisgazdapárton.) T. Nemzetgyűlés! Én magam és mindazok a hatalmas tömegek, amelyeket a magyar életbe a sárospataki és a debreceni kollégiumok bocsátottak ki. inde-unde 500 év

#

lázadását hordoztuk magunkban ez ellen az intézmény ellen és ez ellen a dinasztia ellen és merem állítani, hogy a mai Magyarország órrási többsége