Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-11

A nemgetgyêlés 11. ülése 194t »égben valamilyen örökletes intézményt óhajtanánk törvénybe iktatni. A 6. § megállapítja az eskü vagy a fogadalom szövegét, amelyet a köztársaság elnökének itt a nemzetgyűlés színe előtt le kell tennie. ''A 7- § arról rendelkezik, hogy a választásról jegyzőkönyvet kell felvenni és azt a hivatalos lapban közzé keli tenni., A 8. § megszünteti a Nemzeti Főtanácsot, mint ideiglenes intézményt, amelynek az államforma végleges rendezése után természetesen nem lesz többé létjogosultsága. A 9. § szabályozza az elnök törvéinykihirdetesj jogát. A törvényt ugyanis a nemzetgyűlés hozza, az elnök csak aláírja és kihirdeti. Ez a szakasz megengedi az elnöknek, hogy a hozzá kihirdetés céljából áttett törvényt egy íziben visszaadja, ha azonban a nemzetgyűlés a meghozott törvényhez ragaszkodik, akkor annak kihirdetését az újabb felterjeszt éis után többé már nem tagadhatja meg. A 10. § foglalkozik az elnök elnapolás! és házfeloszlatási jogával. A 11. § szabályozza az elnök képviseleti jogát, amely őt, mint az állam fejét megilleti, külön kiemelve, hogy a hadüzenet, a hadiállapot beálltának megállapítása és a békekötés, valamint a honvédségnek iaz ország határán kívül; való alkalmazása nem elnöki jogkör, hanem ez a nemzetgyűlés jog- és hatásköriébe tartozik. A 12. § szabályozza a kegyelmezési jogot, azzal az európai alkotmányban általánosnak tekinthető elvvel, hogy általános amnesztiát csak a nemzetgyűlés adhat. A 18- § a végrehajtó hatalom gyakorlásáról rendelkezik, a kormány kinevezésének és felmentésének alakiságait szabályozza, utalva arra, hogy az elnök ebben az eljárásában köteles meghallgatni a nemzetgyűlés politikai bizottságát és köteles figyelemmel lenni a parlamenti többségi elvre. A 14. § az elnök kinevezési jogát szabályozza. A 15. § rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha az eltaök lemond vagy egyébként szűnik meg köztársasági elnök lenni. Törvénybe iktatja azt az elvet, hogy erre az esetre az elnököt a nemzetgyűlés elnöke helyettesíti és egyúttal elmondja ez a szakasz, hogy miként, milyen határidők alatt kell gondoskodni az új elnök megválasztásáról. A 16. § iaz elnök személyi védelmét szabályozza, kilátásba helyezve erre vonatkozólag egy külön törvényt, amelynek javaslatát tudtommal az igazságügyminiszter úr a legrövidebb időn belül be fogja nyújtani. A 17. § az elnök tiszteletdíjáróili és hivatalának megszervezéséről rendelkezik. A 18. § kimondja, hogy a bíróságok mostantól kezdve a magyar köztársaság nevében hozzák és hirdetik ki ítéleteiket és egyéb ügydöntő határozataikat. A 19. § a hatálybalép tetési rendelkezéseket foglalja magában. Végül a 20. § azt a rendelkezést tartalmazza, amely szerint a törvényt (magáiban a nemzetgyűlésben kell kihirdetni és az itt való kihirdetéssel a törvény nyomban hatályba is lép. T. Nemzetgyűlés! Szándékosam hagytam ismerte lésemben utoljára — mert külön akarok vele foglalkozni — azt, hogy a javaslat beveaotéee biaonyas, szinte csak úgy érintő módban . ém január kő &?ên

r merdén. 260 alkalimazott utalást tartalmaz arra a történelmi küzdelemre, amely ennek a javaslatnak itt való előterjesztését megelőzte. A magyarság 1526-ban életének egyik legnagyobb tragédiája ntán

12e emelte trónjára a Habsburg-dinasztiát. Ettől' kezdve, t. Nemzetgyűlés, állandó és soha meg nem szűnő küzdelem folyt a dinasztia és az ország népe között a hatalom birtokáért. Apponyi Albert, a legnagyobb magyar royalisták egyike »25 év az ellenzéken« című emlékiratában megállapítja, hogy ez a küzdelem attól az időponttól fogva, amikor az első Habsburg a magyar trónt elfoglatta, egészen 1918-ig, az eckartsaui nyilatkozatig,

130 állandóan folyt a dinasztia és a nemzet között, ahogyan Apponyi megállapítja, azért, mert a Habsburgok politikájából — legalábbis magyarországi politikájából — állandóan hiányzott a nagyvonalúság. Ennek a küzdelemnek mérföldkövei a magyarság nagy^ tragédiáit jelzik. Amikor az ország három részre szakadt, amennyiben Erdély külön állami életet élt. a török hódoltság különvált az ország testéből és csak a Felvidéken egy keskeny esik jelezte a Habsburgok jogara alatt álló szűk magyar államiság határát: ebben az időben állandó szabadságharcok dúlták itt fel az életet. és tették lehetetlenné, hogy a magyarság t* nyugati népekhez hasonllóan előrehaladjon n kultúrában. Ezek a harcok idézték elő azt, hogy amikor a törökök kiverése után újra lehetett kezdeni a magyar államiság életét, alig 1.5 millió magyar volt itt és idegenekkel kellett betelepíteni az állam területeit s ezek az idegenek azután — elsősorban a nyugatról idetelepített svábság — állandóan megmérgezték ennek az államnak életét. Nem utolsósorban ez a svábság volt az oka annak is, hogy az 1939től 1945-ig tartó háborúban Magyarország beleszédült abba a szakadékba, amelyből aligalig lehetett, csak nagy küzdelemmel és nagy munkával kiemelni. (Ügy van! Ügy van!) Az utolsó száz évben, amíg Magyarország trónján Habsburg uralkodó ült, a magyarság történelme látszólagos nagy fellendülés és fejl'ődés mellett is a katasztrófa és az összeomlás felé vezetett. Ha meg akarjuk vizsgálni azt, hogy a lehető intézkedések és törvényhozási alkotások, valamint kormányzati tevékenységek keretében mi érdemel említést egy állam életében, akkor három szempont körül lehet ezeket az intézkedéseket csoportosítani. Minden állam életében van valami, ami szükséges ahhoz, hogy az állam fejlődhessék és előre mehessen; azután van valami, ami az adott körülmények között lehetséges az állam életében és végül ezek a lehetőségek csak akkor felelnek meg az állam fenntartása követelményeinek, ha egyúttal elégségesek is ahhoz, hogy az állam megélhessen. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk azt, hogy mi történt az utolsó száz évben Magyarországon, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy a magyar nemzet sohasem tudta megvalósítani — éppen a Habsburg-dinasztia ellenállása következtében — azt, ami fejlődésére szükséges lett volna; amii pedig lehetséges volt e mellett az uralkodó rendszer mel lett, az sohasem volt elégséges az állami élet fenntartásához és fejlesztéséhez. Állandó küzdelem folyt itt 1823-tól kezdve, amikor a magyarság kezdett feléledni és kezdte a reformokat követelni. Abban a korban, amelyet 1 Horváth Mihály »25 év Magyarország törté-