Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-11

261 A nemzetgyűlés 11. ülése 1946. évi január hó 30-án, szerdán. 262 nőiméből« címen,, örökített meg, állandó küzdelem folyt itt azért, hogy a magyar aép által már akkor szükségesnek felismert reformok lehetségeseikké váljanak és a törvényhozás ezeket meg tudja valósítani. Ezt azonban sohasem tudta a\ magyarság maradékta• lanul elérni. Ami lehetségessé vált számára, az sohasem volt elégséges és ezért maradtunk le egy századon keresztül a népek versenyében. A kiegyezési korszak a maga látszólagos nagy fejlődésével, iparosodásával, gazdagodásával végeredményben egy nagy és később kiütköző belső rothadást takart és előidézője volt annak, hogy egyetlen évtized alatt 1,300.000 magyar vette a bugyrát

131 és botját és ment át a tengeren új hazát keresni, mert ebben az országban nem tudta megtalálni a hazáját és nem tudta megtalálni boldogulását. A magyar parasztság és a magyar munkásság, különösen a földnélküli földmunkásság széles rétegei vándoroltak innen' ki és vesztek el egyszersmindenkorra a nemzet számára. Azok a dollárok, amelyeket onnan hazaküldtek és amelyekből a család itthonmaradt tagjai egy kis földet tudtak vásárolni, vagy házat tudtak szerezni, nem pótolták ezit az ember- és vérveszteséget, mert az emberanyag a nemzetnek legértékesebb kincse, amelyet nem lehet eladni ilyen áron, 'amelyet nem szabad kivándorlásra kényszeríteni ilyen áron. így folyt lassan-lassan a magyarság elnéptelenedése bizonyos területeiken és előállott az a helyzet, hogy a kivándoroltaknak legnagyobb része, színe java pontosan azokról a területekről ment ki, ahol a magyarság százalékszerű arányszáma a legjobb volt és így lassan, de biztosan haladtunk a nemzetiségi államok beteljesedése felé, miközben magyar véreink kénytelenek voltak hazájukat egész életükre itthagyni. T. Nemzetgyűlés! Nem mondom azt, mert nem tudnék soha semmiféle történelmi ténynyel vagy irányzattal szemben igazságtalan lenni, hogy ennek egyetlen és kizárólagos oka a királyság intézménye volt, sőt meg kell állapítanom azt is, hogy a történelem folyamán volt idő, amikor a király sokkal több szociális érzéket árult el, mint maga a rendekből álló politizáló nemzet, II. József például a magyar rendek akarata ellenére t valósított meg bizonyos szociális intézkedéseket, ez azonban kivétel volt, általábanvéve, miután az ország kormányzásának legfelsőbb irányítását mégis csak a királyság adta meg, a királyság pedig legfelsőbb támaszát a feudális arisztokráciában, a nagytőkében és a hivatali bürokráciában találta meg, ezekre támaszkodva nem folytathatott és nem folytatott más dinasztikus politikát, mint azt, amely a néppel szemben állva ezeket az antidemokratikus, vagy mai szóhasználattal élve, népellenes hatalmasságokat állította az állami élet homlokterébe. így alakult ki itt egy furcsa réteg; amely mint egy csekély kedvezményezett réteg úszott a felszínen, amelynek mindene megvolt, amelynek minden szabad volt, amely élvezte és learatta az élet gyümölcseit és alatta a mélységben egymást taposva és egymást lenyomva sötétségben voltak a népnek széles és mély rétegei. Ezek nem. jutottak soha ahhoz, hogy napfényt kapjanak, ezek az életnek csak az árnyékos oldalát ismerték és soha, de soha nem tudtak eljutni az emberhez méltó élet színvonalára. T. Nemzetgyűlés! Ezt a multat nem lehet egysarerűeaa úgy elkönyvelni, hogy ez a kor szelleme volt, mert mialatt nálunk ez a rendszer volt érvényben, azalatt Európának egyéb területein óriási fejlődést mutatott fel az emberi haladás, azalatt nagy dolgokat valósítottak meg Európában, mialatt nálunk minden tespedt, minden korhadt és semmi sem ment előre. Ennek az állapotnak elsőízben az 1918-as úgynevezett őszirózsás forradalom vetett Véget. , , ' " Az őszirózsás forradalomról feltétlenül még kell emlékezni akkor, amikor a köztársasági államformát törvénybeiktatjuk. Ez volt az első kísérlet az önálló magyar államiság megvalósítására közel négyszáz r esztendő után. Megállapíthatjuk, hogy a kísérlet balul végződött. Ha ennek okát keressük, — sajnos, nem olvastam el még eddig Jubász Nagy Sándornak az októberi forradalomról szóló könyvét, tehát nem tudom hogyan látta ő ezeket a dolgokat

132 — de ha én magam saját ismereteim és gondolataim alapján keresem annak okát, hogy az októberi forradalom miért nem tudott kiteljesedni nálunk, miért nem tudott gyökeret verni a magyar talajban és miért nem tudott maradandó intézményekkel bekapcsolódni a magyar történelembe, akkor két okot látok. Egyrészt egy külső, másrészt egy belső okot. Külső oka volt ennek az* hogy akkor zúdult ránk Magyarország megcsonkítása, ami mint ökölcsapás érte a magyarság egyetemét, amire senki nem volt elkészülve^ és amire nézve hiányzottak a történelmi felvilágosítás előfeltételei, hogy ezt megfelelő formában és megfelelő lélekkel tudja a magyarság elfogadni. Olyan etlemi erővel hatott ez a csapás, aimely Magyarország területének kétharmadrészét, népességének talán még annál is nagyobb részét vitte eL hogy ezt a csapást semmiféle más kormányzat sem tudta volna elviselni, és ha királyság lett volna abban az időben Magyarországon, az is belebukott volna ebbe a tragédiába. . I>e volt egy belső oka is annak, hogy az októberi forradalom nálunk nem tudott tartóssá válni, és ez az, hogy azok között a rété» gek között, amelyek ezt a forradalmat csinálták, hiányzott a homogenitás, hiányzott a közös elhatározás készsége és hiányzott aza képesség, hogy a közösnek felismert célokat együttesen tudták volna megvalósítani.. Az októberi forradalmat lényegében három réteg csinálta nálunk. Csinálta a 48-as és függetlenségi régi nacionalista történelmi réteg, esi csinálta azután egy polgári radikális réteg és csinálta a szociáldemokratapártba tömörült munkásság. Akkor még ezeknek a 'rétegeknek esryike sem jutott fel a bölcseséfimek arra a magaslatára, amelyen i*a már, hála Istennek, együtt vagyunk. Akkor még nem tudták azt, hogy együtt haladva meg lehet csinálni a demokráciát, különválva pedig csak a reakciót lehet visszahozni. Akkor ezek között a rétegek között még nem volt meg az a megértés, amely ma a munkás és polgári front között, hála Istennek, megvan. Azért kellett az októberi forradalomnak kudarcba fulladnia, és azért adta át helyét egy akkori kisebbségi kormánynak, amelyről 27 év távlatában, szenvedélymentesen és tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy nem fejezte ki az ország többségének az akaratát. Ez a kisebbségi kormány — Kun Bélának 1919 március 21^én megalakított kommunista kormányára gondolok, — nem fejezte ki az ország többségének az akaratát, és még