Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-11

251 A nemzetgyűlés 11. ülése 194$. szemben önkéntelenül védekezett, iparkodott szabadságát megóvni és ez a küzdelem, amely a történelem hajnalán kezdődöttt tart ma is. Az egyén és az állam küzdelme jellemezték legnagyobb mértékben azt a háborút, amely alig zárnlt még csak le, amely csak néhány hónappal van a hátunk mögött. Az egyén és az állam küzdelme tulajdonképpen az emberi szabadság története. Kevés szó van, t. Nemzetgyűlés, az emberiség történelmében, amelyet annyiszor és olyan különböző értelemben hangoztattak volna, mint a szabadság. Szerény ., p.nezjetem?;.szerint * én a szabadságot akkêîïif 'i határoznám meg» : hogy szabadság alatt értem ama emberi magatartás lehetővé tételét, amely -alkalmasij arra, hogy az ember lényegéhez tartozó belső képességek a külső világban^ .megyaiósulhassia- nak. Ha a szabadságot ebben az értelemben fogjuk fel, akkor mindjárt a történelem kezdetén, az európai történelemnek abban a szakaszában, amely * szervesen hozzátartozik napjaink törté; nelméhez, amely máig sem szűnt meg hatni reánk és amely még ma is sok tekintetben irányítja, ha másként nem, szellemén keresztül, történelmünket, a görög városállamok sorával mindjárt élénken elkülönül egymástól a történelemnek ez á két iránya. Rögtöni ahogyan a görög városállamok kialakulnak megalakul a hatalmi állam, amely az akkori félfogásnak megfelelően katonaállam volt. A szabad államot Athén példázza, a hatalmi államot, a katonaállamot Spárta. A két állam között nyomban meg is indul a versengés és a történelem a tanuja annak, hogy ebben- a versenyben maradék nélkül, fölényesen és minden időkre kiható an a szabad állam győzött. Az egyéni szabadság érvényesülése hozta létre Athénben-azokat áz óriási eredményeket, amelyekből még ma is él az emberiség. Aisehy

los, Sophokles, Euripides, Aristophanes: a görög dráma nagy nevei, a másik oldalon Sokrates, Platon és Áristote

: les: a görög filozófia , kiválóságai, Themistokles,", valamint. Perikies. a hadvezetésnek, illetőleg aiéllámvezetésnek '• ezek a - csillagai, amíg kultúrember lesz a világon, mindig előttünk fognak ragyogni és ezekre mindig mint példaképekre fognak. tekinteni. Spárta. megvalósítctta a rideg katonai nevelést;

: szigorú ; fegyelem alatt tartotta á polgárait, kora if júságuktól kezdve egészen életük alkonyáig kézben tartotta őkei Tudott is \ ideig-óráig tartó katonai eredményeket elérni, végeredményben' azonban semnii'olyat nem%lkotottiáini időtálló lett volna és amimég ma is hevíteni, lelkesíteni tudná Spárta' emlékéért az emberiséget. Hyilvánvaló tehát már az emberi történelem kezdetétől, hogy s csak a szabad állama az emberi szabadságot megvalósító

: állam tud maradandó értéket adni az emberiségnek, ä hatalmi állam, katona- vagy rendőrállam erre képtelen., • I •• à ;" - .• i : •'••'• . :

;> :;.» < i T- Nemzetgyűlés! Amikor azután á görög államok az egymás ^közötti versengésnek áldozatul esve s letűntek a történelem színpadáról, akkor a 8zabadságeszményt\ és .f egyúttal az; emberiség fejlődésének a zászlaját Róma vette át tőlük. A »Civis. Romanus sum«, a római polgár szabadságát büszkén a világba kiáltó ez a mondás mutatja, mit * jelentett Ró- j ráábair a ' szabadság, miré képesítette a római j polgárt èz a szabadság. Az egyszerű Róma, ; amely eredetileg a .csavargók gyülevész, népéből alakult, átformálódva ;>a szabadság ••. át* ' íxevelő. megnemesito és : lelkesítő kohójában, j évi január hó 30-án, sterdán,. 252 hatalmába kerített* az egész világot és megalkotta az ókornak azt a legnagyobb birodalmát, amely jogrendszerében, úthálózatában, gondolkodásában, az államalkotásról alkotott örökérvényű megállapításaiban ma is itt él és itt ihat közöttünk. Róma akkor kezdett naggyá lenui, mikor a királyok zsarnokságát megunva, eiűzte az utolsó királyt és a respublicát, a köztársaságot, a köz ügyét állította az emberi érdeklődés és fejlődés homlokterébe. Róma a köztársaság korában lett naggyá, de tovább fejlődött a császári korszakban mindaddig, amíg a császárok a szenátus meghallgatásával és a' szenátus; törvényhozó hatalmát elismerve kormányoztak. Megszűnt azonban nagysága-abban a pillanatban, amikor a szabádságoT à zsarnokság váltotta fel s^ ettől . kezdve a TÓmai birodalom lassú haldoklása be

J szédes példája Voit 'annak, hogy szabadság nélkül alkotni, nagyot alkotni vagy akár osak nagyot fenntartani is nem lehet. A szabadság halálává] meghalt a római birodalom is. A szabadság ügye azonban nem veszett el a római légiók vereségével, mert #kkor már otc áll helyette a keresztény : szabadságeszmei amely tisztább és eszményibb >] módon valósik totta meg a szabadság gondolatát minden iörtónelmi előzőjén éh A kereszténység alapelve az, hogy az ember személyiség és szabad. Személyiség azért, métt a; kereszténység tanítása szerint létét • közvetlenül az Istentől kapta, aki .a.maga képére, és hasonlatosságára teremtette meg az embert. Mivel pedig az Isten a keresztény tanítás szerint személyes Isten, személyiség s az ember az ő képére és hasonlatosságára teremtetett, személyiség maga az ember' is. Személyiség és szabad, mert közvetlenül lelki adottságainál fogva áll Istenével kapcsolatban, amit senki á világon el^em vehet, tő'e, (Tetszés é$'taps a kisgazdapárt oldalán.) . . í ,', ínnén származik, a kereszténység alaptanítása: inkább kell engedelmeskedni Istenneks mint az embereknek és innen származik az£» hatalmas hatóerői, amely la s san, f okozatösan, a tiidátílan halászok és tudatlan napszámosok, az apostolok munkájia révén átgyúrta, átalákíiotta, átszervezte az egész világot és egy olyan új eszményt léptetett itt életbe, egy olyan^ új eszménynek & megvalósítását -tette lehetővé, amelyre az ókor pogány kultúrája még a legnagyobb ^magaslatokon sem mert volna gondolni. •• •-'-'* *••'•'•'••'•'•'.'.'• A keresztény, középkor a .rendiség kora és ehhez képest külön szabadságot alkotott a keresztény eszmény hordozójának, a lovagnak; később, á történeti fejlődés folyamán alakúit ki a yárosi polgár szabadsága és csak hosszas éé nehézkes fejlődés után alakultl ki végre a paraszt szabadsága. .' :: Nem banyagoliható él az a. szempont és az a

: megállapítás, hogy a paraszt szabadságát é^ sősö'rban az ősi svájci kantönölk^ Wri, Schwyz és Graubünden

121 valósították meg, tehát apa' raszt szabadságát elsősorban és mindenekelőtt a köztársasági államformát élő Svájc tette élő valósággá s a parasztot ez tette meg az államélet alapjává, amelyre a svájci köztársaság azóta is időt állónak bizonyult épülete felépüb hetett. „: v;

; ' A reneszánsz nem más^mint Ja. szabadságeszme \ reinkarnációját a szabádságeszmének a múltból való átvétele. Azok a nagy mozgalmiak, amelyek szellemi, politikai és gazdasági, térén a reneszánsz korában át- meg _ átvíharzottak Európán, mind a. szabadság'••.. újjáéledésének gondolatából fakadtak. Ez vezetett el később az