Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-9

28Í À henizeigyûlés 9. ülése IBiÚ. igényeket és: kívánságokat, amelyeket abban a tekintetben támasztunk, hogy elejét vegyük minden olyan diktatórikus irányításnak vagy esetleg erőszakos elnémításnak, amely esetleg megakadályozza, hogy a nép hangja a nemzet gyűlésében elhangozhassák. A javaslat, felfogásom szerint, ezt kielégítően és igen részletesen biztosítja, úgyhogy mi most olyan házszabályt fogunk alkotni, amelyben biztosítva van az, hogy sem az elnök, sem a kormány, sem semmi más hatalmi tényező nem folyhat be úgy a tárgyalások menetébe és a nemzetgyűlés akaratának kialakításába, hogy ott csak ilyen okoknál fogva a népi érdekek sérelmet szenvednének. De van egy másik vonatkozás is, amelyben különösen vigyáznunk kell és amelyben ez a tervezet már nem olyan kielégítő. Vagyis a javaslat abban a vitatott néhány pontban módot ad olyasmire, amire nincs szükségünk, vagy pedig nem szolgál olyan szempontot, amelyre pedig ennek az új és újfajta nemzetgyűlésnek, igenis, szüksége van. Nem lehet elfeledni és a házszabályokban is feltétlenül érvényesíteni kell a követelményeit annak, hogy itt mégisi csak óriási történelmi fordulat ment végbe. Ennek a parlamentnek az összetétele egészen más, ennélfogva a hangja is komolyan különbözni fog annak a parlamentnek a hangjától, amelynek a házszabályaiból sokat átvettünk. De általában véve az egész eddigi parlamenti gyakorlattól bizonyos mértékben el kell térnie, mert hiszen ha játékszabályok is kell hogy irányítsák a nemzetgyűlési inunkat, mégis, arra is szükség van, hogy itt megengedett legyen minden olyan hang, erélyes fellépés és komoly, érdemben való viaskodás és harc, amely ma ennek a nemzetgyűlésnek & háta mögött mégis csak van az országban és mégis csak arról van szó, hogy harcolni kell. Az, hogy ellenségeink, akiket sértegetni kellene vagy lehetne, vagy akik ellen lazításra alkalmas hangot lehetne megütni, nincsenek, — ez egyszerűen nem

1 áll. Mindenki jól tudja» hogy vannak — és itt a parlamentbein nem lesz ügy, amelynek során elő ne kerülnének azok a — társadalmi erők, politikai tényezők, amelyekkel, igenis, nagyon erősen, nagyon határozottan és élesen szembe kell szállani. Niníísen tehát szükségünk arra, hogy ezt az erőt igyekezzünk a jólnevelitség és finomkodás szabályaival fékezni. Végeredményében úgysem lesz gyakorlat az, hogy itt sértegetések vagy egyebek elhangozzanak. Általában véve ennek nincsen semmiféle lehetősége. De hogy minden ilyen esetért, — éppen akkor, amikor nem is tiszteletreméltó egyénekről vagy csoportok; ról van szó — s akkor is csak azért, hogy jo úriemberek legyünk, ragaszkodjunk ilyen szabályokhoz, ezt én nem tudom belátni. (Úgy van! Ügy van! — Taps a kommunistapárton.) A javaslat egyes részleteivel kapcsolatban tényleg vonjuk le a következményeit annak, hogy ez a parlament nagy részében a parasztoknak és a munkásoknak a parlamentje (Úgy van! Ügy van! a parasztpárton és a kommunistapárton.) és nem olyan jólvasalt és úriemberekből áll, mint amilyenek nagyobbrészt a régi parlamentekben ültek. Legalább tehát két ponton, amely a vita tárgyát képezi, vonjuk le a következményeket. így például ami az osztályok elleni uszítást illeti, mi kimondjuk azt, hogy az osztályokat itt a parlament tárgyalásainál általánosságban nem szabad védelemben részesíteni, vegyük tehát elejét annak, hogy esetleg azok a földhözjuttatottak, évi január hó 25-én, pénteken. akiknek a földjét el akarják venni, most ne mondhassák meg szívük szerint nézetüket azokról az urakról, akik földjüket vissza akarják venni! Ezt ez a parlament nem teheti meg! (Ügy van! Ügy van! a parasztpárton és a Kommunistapárton.) Mi tehát ezt semmiesetre se tegyük meg. En tehát helyeslem azt a javaslatot, hogy hagyjuk ki az egészet, de egyáltalában nem tartanám helytelennek azt se, — mert nagyon alkalmas volna arra, hogy kifejezze ennek a parlamentnek a természetét és valóságos képét — ha azt mondanók ki, hogy a dolgozó osztályokat pedig nem szabad sértegetni. Hogy vannak-e vagy nincsenek dolgozó osztályok, — amint itt a felszólalásokban elhangzott — ezt bízzuk az időre. Mindenki rájön majd erre; mi tudjuk s elég okunk van rá, hogy ezek ellen mi nagyon élesen és erélyesein harcoljunk. (Jlé)yé4 és és taps. a kommunistái- é& a szociáldemokraiapáríon. — Veres Péter (pp): Holnapután mások is lesznek, vegyük tudomásul! — Zaj.) Az én^ javaslatom tehát az, hogy hagyjuk ki ezt a részt. Csatlakozom a szociáldemokratapárt képviselője részéről elhangzott javaslathoz, amennyiben azonban ez bármilyen módon nem találna egyetértő elfogadásra, feltétlenül csak azzal a módosítással tudok hozzájárulni a szöveghez, hogy az. »osztály;«! elé & »dolgozó« szó is odatétessék, tehát ne korlátozzuk a munka erejét és a vita élét. A másik dolog az olvasási kérdés. Természetesen mind a két oldalról lehet nagyon szépeket mondani és az is igaz, mind a két, szempontból, amit Buchinger képviselőtársam mondott, hogy nem is olyan nagy dolog az egész. En azt akarom hozzáfűzni a kérdéshez, mint új mozzanatot, ami talán nem áll világosan mindenki előtt, hogy szokásjog, szokás van arra, hogy illik-e olvasni vagy nem illik. Az általános parlamenti szokás, amelyet akár szokásjognak is lehet tekinteni, az, hogy ne olvassanak a felszólalók, hanem beszéljenek. Ugyanakkor azonban ez a szokás természetesen a körülményekhez képest változik. így például az ideiglenes nemzetgyűlés nem egészen kétnapos működés után, szóval egy bizonyos idő multával kialakította azt a gyakorlatot és szokást, hogy a pártok reprezentáns felszólalói a komoly, felelős nyilatkozatokat felolvassák.

110 A hozzászólók az olyan komoly kérdéseknél, amikor fontos a hozzáértés, a politikai él és a fi* nom különbségek, ugyancsak olvasnak. Szintén olvasnak azok, akiknek nincs gyakorlatuk, vagy szónoki készségük, de viszont igenis érdek, hogy hozzászóljanak, akár parasztok, akár munkások. Ilyen módon, azt mondhatnám, hogy az érvényes szokásjog ma a magyar parlamentben nem az, hogy nem szabad olvasni, hanem az, hogy olvasni is szabad, beszélni is szabad, ahogy a körülmények kívánják. (Taps és felkiáltások a kommunista párt oldalán: Ez az!) Én tehát azt feltétlenül szükségtelennek és helytelennek tartom, hogy így megmaradjon a javaslat. Ahhoz hozzájárulok, hogy ezt a részt kihagyjuk, de egy mozzanatát mégis szeretném az előadó úr bteszédének megragadni, tudniillik azt, hogy ami e tekintetben mégsem egészietn helytelen, próbáljuk érvényesíteni. Miről van szól Azt mondja az előadó úr, hogy legyen ez a. parlament iskolája a beszédnek és a szónokiásnak. Ez nagyon szép, ugyanakkor azonban ez a parlament nem iskola és nemcsak iskola, hanem egy harci terület, ahol az egyes társadalmi ré-