Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-6

-92 . Az ideiglenes nemzetgyűlés 6. ' leges történelem világosodjék meg az ország előtt. A népnek így szervezett valódi bírósága az egyes bűncselekményéknél abból a szempontból indul ki, bogy az elmúlt esztendők felelős személyiségei bűnösek abban, bogy népellenes intézkedéseket tettek» vagy ilyenek előkészítésében, törvényerőre emelésében és végrehajtásában résztvettek, de kétszeresen bűnösek akkor, ^ha bárminő vonatkozásban közreműködtek az elmúlt háborúban, mely nem egyéb, mint egy bűnös korszaknak végső eredménye, egy politikai iránynak a vezetők által mindmáig be nem vallott csődje. Egyes szomszédos országokban a feielősségrevonást a szerint végzik, hogy a vádlott az ország, egyesek, vagyon vagy testi épség ellen vétkezett-e.. Ehhez mérten a mi nép bírósági rendeletünk jobb, mert nem pusztán a megsértett javakat nézi, •hanem a történelmi időpontot is és a háború kitörésének időpontját teszi választóvonallá a bűncselekmények fokának megállapításánál. Bűnös az, aki a ana gyár feudális, reakciós és fasiszta politika menetében bárminő módon vétkezett a nép ellen. De aki a háború felvillanó fényénél sem ismerte fel a dolgok valódi összefüggését, vagy egyenesen a háború megindításara tört, az nyilván fokozottabb mértékben bűnös. Így alakult ki a bűncselekmények kettős csoportja. Ma népbíróságainik azt vizsgálják, báborús vagy népellenes bűntettben bűnös-e a felelősségre vont személy. Háborús bűnös mindenki, aki a háborúba sodródásunkat elősegítette, vagy azt — bár módjában állott volna — megakadályozni nem törekedett. Aki a háború borzalmas felfokozásában döntő szerepet vitt nyilas rendszernek segített, aki a háború folyamán a fasiszta hadseregek által megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal kegyetlenkedett, aki idegen, hitlerista, német katonai alakulatok szolgálatába lépett, aki az ország lakosságát a háború mellé állítani igyekezett, egyszóval mindazok, akiknek a háborúval kapcsolatban kezdeményező és a iháborút támogató szerepük volt. A népellenes bűnösség fogalma benne rejlik a megjelölésben és azok, akik a népbíróságokon a népet képviselik, tudják, ki volt a nép ellen, akár törvények kezdeményezésével, illetőleg meghozatalával, akár azoknak a törvényeknek végrehajtásával, tudják, ki volt az, aki a népellenes, fasiszta szervezetek támogatásával az ország biztonságát aláásta és a népi tömegek pusztulását előidézte vagy elősegítette. Ennél a megbírálásnál nem tehetünk különbséget aszerint, hogy polgári vagy katonai egyén követte-e el a bűncselekményeket. Nincs külön elbánásnak helye a fiatalkorúaknál sem, mert a felelősség és a veszélyesség egyaránt fennáll ezeknél is. A népbíróság nem a személyt, hanem a cselekedetet bírálja. Ebből az elvből következik az is, hogy csak az ország erdekeit Valóban t veszélyeztető bűnösök kell, hogy érezzék a nép ítéletének súlyát, nem pedig azok, akik jelentéktelen szerepben megbotlottak vagy tévedtek. Amikor a múlt bűneit számoljuk fel, akkor félre kell tennünk a büntetőjog klasszikus elveit, és a törvénynek visszaható erőt kell biztosítanunk. Természetszerűen elsősorban a múltban elkövetett cselekedeteket büntetünk, melyek bűncselekmények voltak a magyar lép ítélete szerint akkor is, ha a letűnt korszak azokat nem is tekintette bűncselekményeknek ése 1945 szeptember 11-én, kedden vagy egyenesen dicsőítette. Mindez logikusan következik a népibíróságok általános feladataiból. Demokráciánk még fiatal és ellenségeit még nem tudta maradék nélkül felszámolni. A reakciós és fasiszta ellenség nemcsak a letűnt korszak embereinek soraiban rejtőzik, de felütheti fejét ma is, hogy akadályozza a népi demokrácia kifejlődését és megerősödését» például úgy, hogy a reájuk rótt feladatokat köztisztviselők e minőségükben rosszhiszeműen nem teljesítik s ezáltal a demokratikus rendelkezések végrehajtását súlyosan veszélyeztetik, vagy az ország népi és demokratikus szellemben való újjászervezését lényegesen akadályozzák. (Ügy van! a kommunista párton.) A 6750/1945. M. E. számú rendelet meghatározta ezt. A népbíróság az egyetlen alkalmas fegyver a demokrácia ilyen ellenségeinek kiküszöbölésére. A múlt felszámolásának e viharos időszakában az egyszer kivívott jogokra a népnek kell vigyáznia, és természetes, hogy szigorúan büntet a rendelet mindenkit, aki e jogokat meg" sérteni vagy megsemmisíteni igyekszik. A népbírósági rendelet szigorú, de nem igazságtalan büntetési nemeket állapít meg. Nem igazságtalan akkor, amikor halálbüntetést kíván azokra, akik egy ország, egy nemzet halálát igyekeztek elősegíteni. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton és a kommunista párton.) De nem igazságtalan különösen akkor, amikor főbünte* tésként kényszermunkát, mond ki és arra kívánja ítélni a háborús és népellenes bűnösöket, hogy saját munkájukkal igyekezzenek felépíteni mindazt, amit lerombolni^ segítettek s ezt az okozott anyagi romlást akár a bűnösök vagyonának egészbeni vagy részbeni elkobzásával, vagy pénzbüntetéssel is akarja jóvátenni. Az pedig, hogy a népnek ilyen elvetemült ellenségeit kizárja a politikai életből, ter* mészetes védekezése egy közösségnek, amely minden dolgozó ember teremtő együttműködésére akarja országát építeni. (Ügy van!) Nem közhely az, hogy a magyar nép igazságszerető és így nyugodtan jelenthetem ki, hogy ez az igazság^zeretet a népbíróságokról szóló rendeletekben is megnyilvánul. Más országok népbíróságaitól eltérően, nálunk lehetővé tettünk egy egyfokú fellebbezést is bizonyos esetekben, amikor a bűnösség kérdése és foka az elkövetett cselekedetek nagyságát és jelentőségét illetően vitára adhat okot. Ügyeitünk azonban arra, hogy ez a jog ne jelenthessen visszaélést az ország, a magyar nép türelmével, hogy tehát ne adjunk módot újabb huzavoL-ára. A népbírósági eljárás egyik alapelve a gyökeres intézkedés mellett a gyorsaság is, mert sürgősen el kell távolítani az ország testéből azokat az elemeket, melyek a fejlődést gátolhatják. Ezért nincs mód a büntetés végrehajtásának elhalasztására vagy félbeszakítására. Gyorsan lefolytatható, határidőkhöz kötött fellebbviteli eljárásukban is ugyanaz az elv érvényesül, mint az alapeljárásban: a nép ítéletének felülvizsgálatára csak a nép hivatoitt. A fellebbviteli tanács sem .állhat másokból, mint a nép, a demokratikus pártok kiküldötteiből és ha a szakszerűság szempontjából felül is bírálja az ítéleteket, a cselekedetek politikai értékelésénél nyilván ugyanaz a meggyőződés vezeti, mint az elsőfokon eljárt tanácsot. Ez vonatkozik a népfőügyészségre is. Mi denniokrarták, nelm vagyunk álszentek és állítjuk, hogy a bűnösöknek bűnhödniök kell. Azok, akik a letűnt rendszer hangadói voltak,