Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-6

Àz ideiglenes nemzetgyűlés 6. üléi — részben irányítói is, de csak részben, mert szégyenletes módon többnyire idegen hatalom utasítására szolgailag követték a kapott pa­rancsokat — vétkeztek népünk ellen s vétkez­tek az ország ellen, mert alkotmányos elveink durva megsértésével, sőt félredobásával orszá­gunk nemzetközi hírnevét és megbecsülését ás­ták alá- Az, ami Magyarországé" —* elmúlt években történt, nemcsak az országon belül okozott kárt, de veszélyeztette azt a pozíciót is, amelyet a Dunavölgyben betöltenie a demokra­tikus Magyarországnak joga és kötelessége. Amikor most a népbíróságokat fegyverként felhasználjuk^ múlt bűneinek megtorlására és a jövő biztosítására, gondoljunk arra is, hogy a külföld, elsősorban a szomszédos államuk népe, figyel bennünket és cselekedeteink lemé­résével következtet népi demokráciánk erejére és szándékaink becsületességéré. A népbírósá­got létesítő és működését szabályozó rendele­tek megbírálásánál erre a szempontra is le­gyünk tekintettel. Lehet, hogy a népbíróságok működése ellen kifogások hangzanak el. Lehet, hogy a régi megszokott szerkezettől eltérő bíróság kezdet­ben nehézkesen működik s nem jár el kellő gyorsasággal és eréllyel. Mi azonban itt nem ezt a kérdést vizsgáljuk. Azok a rendeletek, melyeket most a t. Nemzetgyűlés elé terjesztek azzal, hogy azokat törvényerőre emelje, a ma­gyar nép akaratát fejezik ki és az is megálla­pítható, hogy ezt az akaratot, az élniakarást és az országépítést biztosítani kívánó szándékot jól fejezik ki- A magyar nép a népbíróságokról szóló rendeletekkel fegyvert alkot magának és e fegyvert kezébe veszi. A fegyver meggyőző­désem szerint jó: tőlünk, demokráciánk erejé­től és őszinteségétől függ, hogy jól is tudjuk azt használni. S ha a felmerülő szükség szerint nem bizonyul e fegyver eléggé élesnek, ki kell azt élesíteni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a 81/1945. M. E., az 1440/1945. M. E., illetőleg az 5900/1945. M. E. és a 6750/1945. M. E. számú, rendeleteket jóváhagyólag tudomásul venni és törvényerőre emelni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra jelentkezett Kádár János képviselő úr. Kádár János (kp): T. Nemzetgyűlés! A népbíróságokról szóló kormányrendeletek tár­gyalása demokráciánk egyik főkérdését, a fa­siszta reakció elleni küzdelmet tűzi napi­rendre. A háborús és népellenes bűnösök: Horthy, Bárdossy, Kállay, Szálasi és a többi hazaárulók huszonhat esztendeig uralkodtak a magyar nép felett. Orvul megtámadták Jugo­szláviát, háborúba vitték Magyarországot a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok ellen, az emberi haladás igaz ügye ellen. A bácskai és ukrajnai gaztettekkel bemocskolták a magyar nevet. A háborús és népellenes bű­nök szörnyű sorozatát követték el. Százezrek estek áldozatul a fasiszta rémuralmaknak, de a százezernyi egyéni áldozaton, az elpusztult embereken túl az igazi áldozat a magyar nem­zet volt. Eladták hazánkat a nemeit fasiszták­nak, végromlásba akarták dönteni népünket, de művüket nem tudták befejezni, a diadalmas Vörös Hadsereg megsemmisítette fasiszta ural­mukat, felszabadította hazánkat. (Nagy taps.) Talpraállt és él ez a nemzet. Elérkezett monkérés ideje, a bűnösök megbüntetésének 1945 szeptember 11-én, kedden 93 ideje, amikor a magyar nép törvényt ül meg­rontói fölött. Az ideiglenes nemzeti kormány február 5-én kiadta a népbíráskodás bevezetéséről szóló rendeletét s a népbíróságok megkezdték mun­kájukat. Az ideiglenes nemzetgyűlés mostani nagyjelentőségű ülésein demokráciánk sok si­keréről és komoly eredményeiről adhatunk számot. Az eredmények között van kétségtele­nül a népbíróságok felállítása is. A népbíró­ságok hat és fél hónapi működése után meg kell azonban állapítanunk, hogy eddigi mun­kájuk nem kielégítő és messze van attól, hogy megnyugtató legyen a magyar nép számára. (Egy hang a kisgazdapárton: így van!_ Töké­letesen!) Ez világos mindenki előtt. Elég . né­hány adatot megnéznünk a népbíróságok ed­digi munkájáról. A népbíróságoknak átadtak augusztus közepéig 1180 nyilast, 829 volksbun­distát és 1165 egyéb háborús bűnöst. A 3174 vádlott közül augusztus végéig 901-nek az ügyét tárgyalták le, az összes ügyeknek csu­pán 29°/o-át. {Kossa István (szsz): Alszanak egy kicsikét!) A 901 vádlottból 619 et marasz­taltak el a népbírák és 282-t felmentettek. Ilyen formán 6 és félhónapi fennállásuk alatt a nép­bíróság elé állított háborús és népellenes bű­nösöknek csupán 12°/o-át ítélték el ténylegesen. Ennek a vontatott és nem kielégítő mun­kának egyik következménye, hogy a háborús bűnösök és népellenes kártevők felbátorodtak és tovább folytatják hadjáratukat a magyar nép ellen. (Ügy van! Úgy van! —- Egy hang a kisgazdapárton: És a nyilasok!) Mind°nki előtt ismert tény, hooy demokráciánkban úgy­szólván kitenyésztődött a népellenes gonoszte­vők újabb típusa, azoké, akik gazdasági fron­ton támadják hátba a magyar népet. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a Há.z minden olda­lán.) Azok, akik szabotálással, feketézéssel rombolják a magyar nép áldozatos erőfeszíté­seinek eredményét. (Ügy van! Ügy van!) De az enyhe ítéletekiből bátorságot merí­tenek a lappangó fasiszták és a csendes szabo­tázs mellett jma már fegyveres összeesküvése­ket szőnek a magyar nép ellent, mint a miskolci katonai összeesküvés és egyéb példák mutat­ják. De nemkevésbbé felháborító ~az a ma már nem szórványos eset, amikor a volksbundista svábok (Egy hang a szakszervezeti oldalról: Ki velük az utolsó szálig!) támadólag lépnek fel a magyar földművelők ellen és fegyverről szállnak szembe a demokratikus magyar állam rendőrségével. Ezek intő és komoly jelek. A népbíróságok eddigi gyenge működésé­nek számos oka volt és van. Egyik magában a február 5-iki 81-es népíbírósági rendeletben rejlik, amely megkötötte a népbírák kezét. Ai népbíróságok ítéletével szemben a fellebbezési eljárásnál a vádlottnak kedvezett a rendelet. Ajtót nyitott az ítéletek végrehajtásánál á végnélküli huzavonának. Egyszóval egyenesen meggátolta a háborús bűnösök fölötti szigorú ítélkezést. Ennek a nehézkességnek a követ­kezménye volt az,^ hogy halálraítélt fasiszta kártevők halálraítélésük után egy hónappal. sőt nagyobb idővel tanuként jó egészségim megjelentek különféle tárgyalásokon. A másik ok — és ezt különösen ajánlanám az ideiglenes nemzetgyűlés figyelmébe, — hogy a demokratikus pártok egyike-másika nem veszi eléggé komolyan a népbírósági eljárás ügyét. (Egy hang a szakszervezeti oldalról:' Ki kell

Next

/
Thumbnails
Contents