Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-6
90 Az ideiglenes nemzetgyűlés 6. ü Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr, szíveskedjék befejezni. (Kovács István (kp): Lejárt a reakció ideje! Elég volt a reakcióból! Le a reakcióval! — Az elnök csenget.) Füzesséry István: A független kisgazda mint értékes egység annál a földhatárnál kezdődik, amely lehetővé teszi a megfelelő minőségű földön a gazdaság fenntartásához szükséges igavonó, trágyatermelő és haszonállatok önálló ellátását. (Folytonos zaj.) Ez pedig jó földön is legkevesebb 12—15 katasztrális hold. De ezek a kisgazdaságok is csak úgy tudnak a modern gazdálkodással lépést tartani, ha legalább a földterület mennyiségét alapul véve, 12—15% 100—500 holdas középbirtok ékelődik közéjük, ahol mindazok a vetőmagvak és tenyészállatok előállíthatók, amelyeknek szaporítására a kisgazdaságok alkalmasak, de amelyeknek előállítását ők maguk elvégezni nem tudják. (Szabó Piroska (kp): Vallja be, hogy magától mennyit vettek el! •— Zaj.) Az elhangzott megjegyzések után méltóztassék tudomásul venni, hogy pártunknak és magamnak az az álláspontja, (Egy hang a kommunista párt oldalán: Levizsgázott!), hogy a földbirtokreformrendeletet a maga teljes egészében, mint a jövendő ezer esztendő egyik alaprendeletét elfogadjuk. (Kovács István (kp): Akkor miért beszélt ellene? — Dulin Jenő (kg): Lehet neki is magánvéleménye! — Gerő Ernő kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Kár volt a pémzéért! — Ralkó Anna (kp) — a szónok feúé: Palkadjiom sírva 1 ! — Zaj.) De fkérjük, hogy a* végrehajtás isorán hatalmaztasSßek fel a földmívelésügyi miniszter úr arra, Ihogy az emberi és szociális. szempontok az előbb felsoroltak figyelembevételével jobban méltánylásra találjanak. (Helyeslés és taps a független kisgazdapárt és a demokratapárt oldalán. — Nagy zaj a kommunistapárt oldalán. — Dulin Jenő (kg): Lehet neki is különvéleménye! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Némedi Varga Jakab jegyző: Ruzsinkó Mihály! Ruzsinkó Mihály (szsz): T. Nemzetigyűlés! Történelmi szükségesség volt egyszersmindenkorra leszámolni a feudális nagybirtokrendszerrel, hogy a nincstelen, máról-holnapra tengődő mezőgazdasági dolgozó százezreknek emberi sorsot, magasabb életszínvonalat teremtsünk és biztosítsuk számukra a jövőt. A negyedszázados fasiszta Horthy-rendszer elnyomása alatt szándékosan tudatlanságba süllyesztett és hosszú háború alatt minden szempontból teljesein kizsákmányolt magyar parasztság magában nem lett volna képes ezt a saját szempontjából és az egész ország szempontjából óriási jelentőségű történelmi feladatot megoldani. Itt mutatkozott meg a szakszervezet életre nevelő hatása abban, hogy a szervezett ipari munkások öntudatosan és önként, azonnal és szívesen jöttek segítségére a mezőgazdasági proletariátusnak és a parasztságnak, s a régi szervezett földmunkássággal összefogva, gyorsan és eredményesen végrehajtották a földreformot, amelyei másképpen ilyen rövid idő alatt és ily.en jól nem lehetett volna megoldani. Pedig a reakció megtett minden tőle telhetőt, hogy megakadályozza, lassítsa és megnehezítse. A szervezett ipari munkásság tudta és látta, hogy a mezőgazdasági proletariátusnaik és a szegény parasztságnak felemelkedése nemcsak a parasztságnak, hanem az egész dolgozó magyar társadalomnak egyetemes érdeke. ése 1945 szeptember 11-én, kedden A földosztás még nem fejeződött be. Ezért a földreform teljes befejezéséig a szervezett munkásság továbbra is támogatja a parasztságot abban, hogy neosak a földet és a birtokívet» hanem a telekkönyvi kivonatot is kapja meg. (Pászthory István (kg): Nem sokat ér a telekkönyvi kivonat!) Ket nagy feladat vár ezek után a szakszervezetekre. Az egyik a földhözjuttatottaknak iparcikkekkel való ellátása, a másik a szellemi segítség, az oktatás, a gyakorlati tanácsadás, mert hiszen a változott körülmények között a régi termelési rendszer megváltoztatása feltétlenül kívánatos, ezzel válik lehetővé, hogy a földreform során földlhözjuttatott parasztság termelése nemhogy csökkenne, hanem mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt emelkedik. Azáltal pedig, hogy a szervezett ipari munkásság támogatásával földhöz jutott és birtokában megerősített mezőgazdasági munkásság többet és jobbat termel, a városi dolgozó osztályok asztalára több, jobb és olcsóbb élelem fog kerülni. A földigénylő bizottságoknak most vasárnap megtartott kongresszusán a magyar falu népe egyszersmindenkorra visszautasította t a parasztsztrájk gondolatát, amely nem más, mint az ipari munkásság és a városi munkásság viszonyának kiélezésére irányuló törekvés. (Úgy van! a kommunistapárton.) Mindennél világosabban bizonyítja ez a két hatalmas munkástömeg egymásratalálását, ami a gyakorlatban már eddig is azt mutatja, hogy a két dolgozó tömeg egységbe kovácsolódott és egysége felbonthatatlan. A szakszervezetek nevében a rendeletet elfogadom. (Taps a szakszervezeti képviselőknél, a kommunista és szociáldemokrata párton.) Elnök: T. Nemzetgyűlési A pártközi értekezlet határozatának megfelelően szólásjoga senkinek nincs, ennélfogva a vitát bezárom és felteszem a kérdést» méltóztatnak-e elfogadni az előadó úrnak azt a javaslatát, hogy a rendeletet a nemzetgyűlés jóváhagyólag vegye tudomásul és emelje törvényerőre 1 ? (Igen! — Taps a Ház minden oldalán.) Határozatképpen kimondom, hogy a nemzetgyűlés az előadó úr javaslatát egyhangúlag elfogadja. (Éljenzés és taps.) Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Juhász Nagy Sándor foglalja el.) Elnök: Folytatjuk az üléstKövetkezik a népbíráskodásról szóló miniszterelnöki rendelet tárgyalása. Felkérem Kovács Kálmán államtitkár urat, mint előadót, hogy a rendeletet ismertetni szíveskedjék. Kovács Kálmán áHamititkár, előadó (kp): T. Nemzetgyűlés! Azok, akik számára a politikai élet nem kaland, és akik a dolgok <méSlyére néznek, az * utolsó esztendő történéseit előre látták, de legalább is megsejtették. Nem volt olyan nehéz dolog: a józaneszűek előre látták 1 a háború eredményét és azt is, hogy az az út, amelyre országunkat akkor felelősnek nevezett, de valójában felelőtlen vezetői vitték, máshová nem vezethetett, mint katasztrófához. Akik az ország sorsát intézték vagy abba beleszóltak, nem védekezhetnek azzal, hogy nem tudták, mire vezet majd szerencsétlen politikájuk. Tudniok kellett ezt, látták is, s ha nem 1 akarták meglátni, a felelősség akkor is reájuk
