Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-4

58 'Az ideiglenes nemzetgyűlés 4. ülés Veres Péter (pp): T. Nemzetgyűlés ! (Hoszszantartó éljenzés és taps a Ház minden oldalán. A képviselők felállva tapsolnak.) Ebben a pártban, a nemzeti parasztpártban, amelynek nevében ma itt szólok, az a magyar népréteg jelentkezik a történelem kapujában, amelynek sohasem volt még teljes joga és erős szava a magyar törvényhozásban, (Ügy van! Ügy van! — a parasztpárton.) Akik < ma itt vagyunk, azok közt nines egyetlenegy sem, aki valaha képviselő lett volna, de még olyan is kevés van, akinek választójoga lett volna. (Ügy van! Úgy van! — a parasztpárton.) Ebben a pártban azok jelentkeztek képviselőikkel, akiket éretleneknek minősítettek a magyar uralkodó osztályok vezetői, élükön a Habsburg-korban Tisza Istvánnal és a Horthy-korszakban Bethlen Istvánnal. (Ügy van! Ügy van! a parasztpárton.) És ha ma, az első alkalommal amikor a nemzetnek első igazán alkotmányos, mert a nép valóságos érdekeit és akaratát kifejező törvényhozó testületében szólhatunk, mégsetm m lázadás, a számonkérők forró keserűsége, hanem a jövőért való komoly felelősség hangján szólunk, nem azért tesszük, hogy erőltetett formában érettségünket bizonyítsuk, hanem azérk mert ezt a felelősséget vallóban komolyan érezzük is. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Itt állunk az új élet előtt ezer bajjal, ezer gonddal és mi, szegény parasztok, akiknek a mindennapi egyéni életünk is csupa gond és felelősség, érezzük, nagyon érezzük, hogy mit jelent ma a nemzet gondját is viselni. Mert van itt gond; és munka mindnyájunk számára. Történelmünk legnagyobb cselekedetét» a földosztást végrehajtottuk. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) AJz ország ma egy megbolydult méhkas, amelyben mindenki a helyét keresi s mindenki ingerlékeny és féltékeny a másikra. (Ügy van! Ügy van! a parasztpárton.) És mégis ebben a légköriben, a felosztott földlön is kenyeret, az egész nettnek elegendő kenyeret termelni, a felosztott földet megőrizni, megtartani a nép kezén: ez a mi történelmi kötelességünk. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) És ezt a kötelességet a mi pártunk érzi és teljesíteni fogja. Amint hát komolyan vettük és vesszük a föld felosztásait, époly komolyan vesszük a felosztott földön a munkát, a termelést is. De megmondjuk már most, hogy csak előre akarunk 'menni. Szabadságot akarunk a parasztságnak a politikában, szabadságot akarunk a szellemi életben és szabadságot akarunk a termelésben is. Elég volt a szolgaságból évszázadokig, most látni akarjuk, mire megyünk a földdel, mint szabad parasztok és látni akarjuk, mire megyünk a szabadsággal, mint magyar emberek. (Taps a parasztpárton,) Mindenki barátunk lesz, aki ebben a nagy munkában segít bennünket és mindenkivel szembeszállunk, aki akár a földet, akár a szabadságot el akarja venni tőlünk. (Hosszantartó tap» a Ház minden oldalán.) De ugyanilyen komolyan vesszük a demokráciát is.. Nem akarunk szegénységünk és paraszti mivoltunk, ezeréves szenvedésünk jogán külön elbánást, nem akarunk más rétegekkel és pártokkal harcba keveredni, de althoz ragaszkodunk, hogy az ország életében, gazdaságban, törvényhozásban, végrehajtó ? 1945 szeptember 6-án, csütörtökön. hatalomban olyan helyet kapjunk, amilyen a Ibecsületes harcban szerzett számarány alapján bennünket megillet. (Taps a Ház minden oldalán.) És ha ez így lesz — és hisszük, hogy így lesz, mert máskép nem lehet — akkor e nemzetért, e nemzet sorsáért és jövőjéért a felelősséget a többi párttal együtt mi is vi* selni fogjuk. Viselni fogjuk és cselekedetekkel szolgálni fogjuk a népet, a mi népünket, ahogyan erre bennünket lélek és értelem kötelez. Itt, az ország színe előtt, az új magyar történelem indulásánál, a második honfoglalás első lépésénél fogadjuk, hogy ha ezer évig tudtunk szenvedni ezért a nemzetért, mint szolgák, most majd még inkább tudunk szenvedni és áldozni, mint szabad emberek, szabad parasztok, szabad magyarok. (Élénk éljenzés és hosszantartó taps a Ház minden oldalán.) Mi tudjuk igazán, mit kaptunk és érezzük, mit kell megőriznünk. Egyszerre szabadult fel bennünk, ta*, paraszt és a magyar és mindegyik nagyon becses nekünk. Felszabadult a parasztság mint osztály, felszabadult a nemzet, mint magyar; eddig ez a legnagyobb esemény e nemzet életében. Ugy látjuk, úgy érezzük, hofrv most érik igazán össze ez a nép, most válik igazi nemzeti közösséggé, olyan közösséggé, amelyben belül lehetnek és lesznek viták, érdekellentétek és véleménykülönbségek, de ma

1 gyarságában, nemzeti érzésében szilárd, összeforrott és megingathatatlan lesz, (Taps a Ház minden oldalán.) Ismételjük, két dologban nem ismerünk alkut. Az egyik: a dolgozó magyar nép földjét, szabadságát, mindennapi kenyerét mindig és mindenkivel szemben megvédelmezzük, ha erre szükség lesz és minden reformot helyeselni fogunk, ha a nép javára szól, de minden intézkedést ellenzünk, amely a nép ellen készül vagy készülne. (Tàps a Ház minden oldalán.) A másik, hogy a népünkért, nemzetünkért való felelősséget elszántan és bátran vállalni fogjuk. (Éljenzés és taps a parasztpárton) Minden magyar embert testvérünknek érzünk, minden magyar embert óvunk és védünk, ahol és amikor arra szüksége van. (Taps a parasztpárton.) Olyan szabadságot és életet kívánunk a világ többi részén lévő magyaroknak, amilyet mi a demokratikus Magyarországban adni fogunk — mert adni fogunk! (Nagy taps a kommunistapárton és a parasztpárton.) Itt kell szólnom nekem is, többi képviselőtársamhoz hasonlóan, a határainkon kívül élő magyarság sorsáról és pedig nem is annyira a politikusaikhoz, nem is annyira — hogy úgy mondjam — újságíróikhoz, hanem magához a szlovák, a cseh, a román, a jugoszláv parasztsághoz. Figyelmeztetjük őket, megpróbáljuk velük megértetni, hogy semmiért nem vagyunk felelősek, amit ebben az országban ellenük elkövettek. Ha Magyarországon ma vagy a múltban bárhol a parasztokat megkérdeztük, akarjátok-e azt, hogy elvegyék a szlovák paraszt földjét és nektek adják, ilyen nincs és nem volt. Ha azt kérdezzük tőlük: i, akarjátok-e, hogy a szlovákokból, románokból, szerbekből magyarokat formáljanak, hogy őket nemzeti egyéniségükben és szabadságukban háborgassák, — ilyet a parasztok között nem találtunk. Ezen az alapon meg fogunk tudni 1 egyezni Középeurópa parasztságaival, reméljük,