Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-4

» ideiglenes nemzetgyűlés L ülése Középeurópa munkásságával és végül akkor az összes középeurópai nemzetekkel is. Nekünk a teljes jószándékunk megvan erre és ha a keserűség néha többet mondat velünk, mint amenynyi pillanatnyilag éppen szükséges volna, felelős cselekedeteinkben igyekezni fogunk igazán becsületes demokraták lenni. (Éljenzés és taps a kommunista- és a parasztpárton.) A miniszterelnök úr beszédéhez szólva, természetesen mi is bizalmunkat helyezzük a kormány további működésébe és ha mégis van néhány szavunk, ez nem olyan értelemben korholó, mintha a kormány egész munkáját bírálnánk, hanem olyan értelemben, hogy a sok munka közt, a sok tennivaló közt vannak nagyon fontos dolgok, amelyek elmaradtak a kormány intézkedései közül. Ezek között a legnagyobbak éppen a földreform körül vannak. A földreformot, ami az osztást illeti, befejeztük, de igaza van Tildy képviselőtársamnak, aki, ha nem is mondotta kifejezetten, de éreztette, hogy a felosztás nyomán sok baj van a termelés körül. Én azonban hozzáteszem: nemcsak az adódó jogbizonytalanság miatt van sok baj, nemcsak emiatt, hanem amiatt is, hogy a földreformot követő munka akadozik, mégpedig nemcsak jogi téren, hanem gazdaságpolitikai és termeléspolitikai téren is, (Ű&y van! a parasztpárton.) A következőket akarom mondani: Hogy Magyarországon jelenleg gyöngén áll a mezőgazdasági termelés, — mindenki tudja. Hogy ennek oka nem a földreform, hogy úgy is gyönge volna a termelés, ha a földet széjjel nem osztottuk volna, — azt is mindenki tudja, (Ügy van! a kisgazdapárton.) mert a kisajátított nagybirtokot, amelyet idejekorán vett a nép birtokába, még március és április első felébea, igenis, bevetette úgy, ahogyan tudta. Ahol azonban bizonytalanság miatt vagv a reform végrehajtásának késése miatt később jutott a parasztság a földhöz, ahol a szétosztás is abbamaradt, akadályok miatt, ahol, ha szétosztották is, már megszáradt és elgazosodott a föld, egészen természetesen zavarok, bajok vannak a termelés körül. De ennél a kérdésnél is ismételten figyelmeztetem az egész ország népét a nemzetgyűlésen keresztül: amikor egy ilyen nagy történelmi munkáról van szó, nem lehet a múlt termelési feltételeivel mérni. Nem lehet azzal mérni sokféle okból, de nem lehet abból az egy nagy okból sem, mert volt itt kitűnő gazdálkodás Magyarországon a birtokoknak körülbelül egyharmad részén — ez egyharmadrésznyi birtoknak igen jelentékeny része nagybirtok volt. voltak azonban kitűnően vezetett kisbirtokok is — és mégis emellett a kitűnően vezetett gazdálkodás mellett a nagybirtokokon élő cselédek, napszámosok és munkások rongyosak, éhesek és koldusok voltak. (Ügy van! Úgy van! a Ház mindem oldalán.) Amikor tehát a földreform hibáiról, illetve a földreform után következő hibákról van szó, ne 'felejtsük el, — mi nagyon jól tudjuk, hogy oui csináltunk termeléspolitikai szempontból — ihogy a szegény parasztságnak naigy (harcot kell folytatnia saját magával egyrészt Jogi térem, -másrészt pe

_ dig gazdasági téren. Vissza/felé azonban nem baladhatunk. Előre kell- haladnunk és az előrehaladásunknak — itt jön a mondanivalóm lényege — igen fontos fejezet vár a kormányra a közeli hetekben. A mi népünk átvette a kisajátított uradal1945 szeptember 6-án, csütörtökön. 59 mákon a gépeket, a szerszámokat és mindazt, ami ott volt. Népünk saját kezdeményezéséből ezernyi szövetkezetet létesített, munkaszövetkezeteket is, értékesítő szövetkezeteket is, de- a szövetkezeti tanácsnak és általában a szövetkezeti alkotmánynak a megalkotása még mindig hiányzik és ezért a parasztok és a szövetkezetek ezrei ott állnak tehetetlenül. A meglevő gépeket, traktorokat, cséplőgépeket nem tudják j útbaindítani, mert hiányzik az a néhány ezer, vagy most már néhány tízezer, de ha, halasztjuk a kérdés megoldását, néhány százezer* pengő, amely alkatrészre, szíjra vagy üzemanyagra kellene. Ez pedig életbevágóan fontos az őszi szántásnál, de fontos lesz a tavaszi szántásnál is. Ha nem is tudjuk bevetni Magyarország egész földjét, de legalább annyit be kell belőle vetni már most ősszel is és a jövő tavasszal is. hogy ez az ország és a népe meg ne éhezzen. Felszólítom tehát a kormányt, hogy a szövetkezeti tanácsnak már régen húzódó alkotmányát, alapszabályait minél hamarabb hagyja jóvá. Dolgaink között ez legyen a legelső feladat, hogy végre az a munka, amely a földreformmal és a szövetkezetekben megkezdődött, tovább haladjon. Mert nem lenne ebből olyan nagy baj, ha gazdasági eletünkben be nem következnék az. amit már szemmel látunk, hogy a sokat gúnyolt, csúfolt, szidott fekete kereskedelem igenis legalizálódik, igenis törvényesedik és mindent a kezébe kaparint abból az áruból, amely ma Magyarországon egyáltalán mozgatható, akár ipari, akár mezőgazdasági téren, és ha egvszer a kezébe kaparintotta» akkor ott fognak állni szövetkezeteink egy egész esztendeig tehetetlenül, mert még ha hitelt kapnak, akkor sem fognak már vele semmire menni. (Ügy van! Ügy várif a parasztpárton, a kisgazdapárton és a szociáldemokratapárt egyrészén.) Nagyon fontos dolog ez, mert ahogyan a többi kis parasztállaTrtban szövetkezet nélkül nem lett volna igazi demokrácia, úgy Magyarországon sem lesz életképes népi szövetkezetek nélkül igazi demokrácia. A másik kérdíés, amiről beszélnünk kell az, hogy a népi erők a közigazgatásban milyen módon vannak képviselve. Ahogyan eddig láttuk, a közigazgatás az a terület, ahol a régi Magyarország a statisztika szerint embereivel 90%-ban van képviselve, 90%-ban régi emberek vannak a közigazgatásban egyrészt, azért, mert valóban nélkülözhetetlenek, másrészt, mert annyira színtelenek, annyira szürkék voltak, hogy tökéletesen mindegy nekik- hogy itt vagy ott vannak, az a fő, hogy megtarthassák azt à hatalmi helyet, ahol azelőtt voltak. Az ideiglenes nemzeti kormánynak e körül nagy erőfeszítései vannak, de ezeket az erőfeszítéseket fokozni kell abban az irányban, hogy a már többfelől követelt átképző tanfolyamokról minél több új ember, a magyar nemzet szempontjából megbízható és felelősségteljes lélekkel rendelkező parasztok, munkások és értelmiségiek mentől többen juthassanak be e nemzet közigazgatásába, mert csak úgy bízhatunk a felülről meghozott jó törvények és rendeletek végrehajtásában, ha azokat ott lent nem bürokrata módon, hanem szívvel-lélekkel hajtják végre azok, akikre a végrehajtás ra van bízva. (Általános helyeslés és taps.) Ami a jövőt illeti, ezt senkisem látja rózsásnak, nem láthatja rózsásnak gazdaságilag sem, de politikailag sem. Ha nincs is túl sok tapasztalatunk a demokráciában, annyit tu8*