Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-4

A* ideiglenes nemzetgyűlés 4. ülésé Igen t. Nemzetgyűlés! Legyen szabad még egy kérdést, megemlítenem. A magyar demokráciának ereje és belső öntudatának tudatában végre egyszer tennie kell egy komoly lépést a szellem és az irodalom emberei felé, azok felé, akiktől elválaszthatta ezt a mi mai demokráciánkat bizonyos gondolkozásbeli különbség, de akik szemben álltak a német nácizmussal és akik oda vannak kötve a maguk gyökereivel a magyar néphez és csak ezt a népet akarták szolgálni. Ezeknek számára lehetővé kell tenni, hoery ne vesszőfutás közben és ne megalázottan térjenek vissza a magyar közéletbe» de jöjjenek közénk a demokrácia szeretetével, abban a tudatban, hogy a demokrácia is megbecsüléssel és szeretettel fogadja őket be soraiba és munkásai közé. (Helyeslés és taps.) T. Nemzetgyűlés! A politikai és gazdasági felszabadítás terén nagy lépéseket tett ez a nemzet. Politikai téren megalkottuk most választójogunk egyik részét és szabadiságot biztosítunk a következő választásokra. A gazdasági felszabadítás területén is komoly lépések történtek. Egyeit szeretnénk még kérni: a tiszta demokrácia nagy elveinek egyértelmű elfogadása mellett közös erőfeszítéssel teremtsük meg a demokratikus metódusok feltétlen uralmát ebben az országban, (Hosszantartó taps a kisgazdapárton.) A széles néprétegek hitét akkor fogjuk megszilárdítani a demokráciában, amikor ezek a széles, milliós néprétegek világosan látják a hirdetett elvek és a folytatott gyakorlat közötti maradéktalan azonosságot. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a kisgazdapárton.) De, t. Nemzetgyűlés, ha ezen a téren mi bírálatot gyakorolunk, ezt a bírálatot mindig a nemzet érdekében óhajtjuk gyakorolni. Senki sem mondja .azt, hogy Magyarországon diktatúra van. (Rákosi Mályási (kp): Ügy, van!) — Taps.) A mi szabadságunk érvényesítését itt-ott vidéki kiskirályok korlátozhatják. (Ügy van! Ügy van! — Taps u kisgazdapárton.) De ez nem diktatúrát jelent, ihanem kisiklásokat, amelye" ket orvosolni mindnyájunknak egyforma kötelességünk. (Egy hang, a kisgazdapárt oldalán: Minél előbb! — Taps.) Én kijelentem a nemzetgyűlés színe előtt, befelé az országban és ha szükség van rá, kifelé is, mert a magunk becsületét is védem ma: a független kisgazdapárt soha egy percig nem volt hajlandó a múltban, nem hajlandó ma és nem lesz haj; landó a jövendőben egy percig sem fedezni olyan kormányt vagy rendszert» amely a diktatúrára való törekvésnek csak a szándékait is elárulná magáról. (Élénk taps és helyeslés a kisgazdapárton és a demokratapárton.) T. Nemzetgyűlés.! Ki kell hagynom egypár, témát. Befejezem azzal, amivel Bákosi Mátyás képviselőtársam is befejezte, azzal tudniillik, hegy én magam is utalok elsősorban a magam pártjának a felelősségérzésére, mert ez^ kötelességem, de minden pártnak a felelősségérzésére is, mert azt hiszem, hogy ez mindnyájunknak joga. Én azt szeretném, ha a közelgő választások alatt, amelyeket a független kisgazdapárt is akar, nem bontódnék meg sem a központi vezetésben, sem sehol a fővárosban, vagy a vidéken a pártok belső egyetértése, sőt azt szeretném, ha annyira tudnók fegyelmezni önmagunkat, minden párt önmagát elsősorban, hogy a demokratikus pártok belső egyetértése szilárduljon meg ez alatt a választás alatt. Olyan mondhatatlanok a feladataink, amelyek előttünk állnak, olyan megmérhetetlen felelősség súlya alatt vagyunk mindannyian a nem1945 szeptember 6-án, csütörtökön,* 6h zet jövőjéért, hogy vétkezik még önmaga, pártja ellen is, de mindenesetre vétkezik az ország érdekei ellen az, aki most azon dolgoznék, hogy meglazuljon az akaratbeli és szándékbeli egység. Egyre kell törekednünk: ezt az egységet szilárddá tenni. A reakció elleni harcban is egyetértünk, és ha a reakció elleni harcot komolyan folytatni tudjuk és be tudjuk végezni, akkor azt hiszem, hogy a pártok közötti egyetértés még inkább meg fog szilárdulni. T. Nemzetgyűlés! Erre a felelősségtudatra utalok most, amikor elindul az ország, hogy eldöntse, milyen nemzetgyűlésit kíván összeállítani a jövendő munkáira, és bízom abban, hogy ennek a komoly, sőt komor felelősségtudatnak a nemzetgyűlés minden tagja, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front minden pártja meg fog felelni a jövendőben. (Általános helyeslés és taps. — A miniszterek és a képviselők felállva ünneplik a) szónokot.) Elnök: A pártok vezérszónokainak sorában következik Szakasits Árpád! Szakasits Árpád (szd).: T, Nemzetigyűlés! (Lelkes taps. — A szociáldemokrata, a kommunista és a szakszervezeti képviselők felállva ünneplik a szónokot.) Ebben a pillanatban, amikor pártom képviselőjeként először szólalok meg itt, a nép törvényhozó házában, mély kegyelettel gondolok azokra, akiket a fa; siszta banditizmus — minit a párt parlamenti frakciójának képviselőit — megölt és elpusztított. (A Ház tagjai felállva hallgatják a szónok kegyeletes megemlékezését.) Mélységes kegyelettel gondolunk Klabók Lajosra, Farkas Istvánra és Mónus Illésre, aki több, mint húsz esztendőn át volt a szociáldemokrata parlamenti frakció titkára. Mélységes megilletődéssel gondolok arra az órára is, amikor az első szociáldemokrata parlamenti frakció bevonult ide és a gyűlölet orkánjában Peidl Gyula felolvasta a szociáldemokrata párt deklarációját.

51 Engedjék meg, hogy ennek a ma már történelmi okmánynak számító deklarációnak egyetlen mondatát idézzem (Halljuk! Halljuk!) s ennek az egyetlen mondatnak szavaival fejezzem ki most is pártom parlamenti csoportjának érzelmeit. Ez a mondat így szól (olvassa): »Hálával emlékezünk meg dolgos elődeinkről, akik századokon át mérhetetlen szenvedések között mint szolgák, cselédek, hűbéresek, jobbágyok arcuk verejtékében fürödve törték az ugart, hogy termékennyé tegyék itt a földet és alkalmassá az országot az emberi civilizáció számára és képessé az ország lakosságát rendezett társadalmi és állami életre.« A Szociáldemokrata Párt ezzel a deklarációjával a magyar nép történelmi múltjának letéteményeseként jelentkezett itt, az urak parlamentjében és ezt a multat összekötötte a jobb magyar jövendőért való küzdelmével. T A Szociáldemokrata Párt bátor harcosai homlokukon a hazátlan bitangság bélyegével szüntelenül ezért a jobb és szebb magyar jövendőért, küzdöttek, szívük mélységes szeretetével ragaszkodtak a magyar földhöz és a ma; gyár néphez, ennek a népnek dicsőséges hagyományaihoz és hittek abban, hogy ez a nép elérkezik majd felszabadulásának nagy órájához. Hittek ebben a népben, amely ezer esztendő súlyos sorscsapásai alatt Keletnek és Nyugatnak ebben a viharzónájában helytállott és szíi vében sohasem tört meg az emberi- szabadságban való hite. Mi is, a Szociáldemokrata Párt-