Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-3

Az ideiglenes nemzetgyűlés 3. ülése (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a para&ztpár­lOVt.) Midőn a nemzőt ingújjra gyűrkőzve lát nekji a nemzedékek sorsát eldöntő létfontos­ságú munkának, midőn a fegyelmezett milliók hangtalanul nyelik el a nélkülözés jogos pana­szait, mikor minden dolgos kéz és minden gonuolkodó fej munkájára százszorosan szük­ség van, akkor ebben az országban csak az, kritizálhat, aki egyúttal maga is ingujjra gyűrkőzve áll neki a munkának! (Ügy van! Ugy van! Elénk taps a Máz minden olda.án.) Mert szabadság a magyar demokrácia, a szó igazi értelmében, de nem fedezék a lapulók, a számítgatok, a zavarosban halászok és a gán­esosüodók számára. (Elénk helyeslés és taps.) Nincs senki az országban, aki ne a saját bőrén érezné súlyos helyzetünket, nincs szük­ség tehát arra, hogy az egy helyben topogás, a sötétenlátás és a reményvesztettség hangjait hallassa bárki is. Tudjuk, hogy vesztesként kerültünk ki a világtörténelem legnagyobb háborújából, tudjuk, hogy ennek nyomai még sokáig érezhetők lesznek, tudjuk, hogy hiá­nyosai! az eszközeink és korlátoltak a lehető­ségeink, ismerjük a magyar nép minden szen­vedését, de azt is tudjuk, hogy ennek nem utolsó sorban az is oka, hogy a januárban megkötött fegyverszüneti szerződéssel még korántsem állott be teljes fegyvernyugvás az orosz és a magyar fegyverek között. Az ideiglenes magyar nemzetgyűlés és ah ideiglenes magyar nemzeti kormány, erősen korlátozott lehetőségei folytán, fegyver és kellő propagandalehetőség — rádió, posta, te­lefon, vasút es egyéb közlekedési eszközök — hiányában, nem tudta kiáltó és ébresztő sza­vával, a tények, céiok és érdekek világos is­mertetésével és a reánk váró tragikus magyar sors kendőzetlen feltárásával, letépni sok el­vakított magyar szeméről a hályogot. Nem tud­ta (kigőzölni a mákonyt a ködevő magyarok (agyából és a fertőző mérgezést sem volt képes megállítani, mely már a magyarság szíve felé hatolt. Ez volt az oka, hogy a magyar hadsereg maradéktalan fegyverletétele, a teljes és tény­loges magyar fegyverszünet, sajnos, csak a német összeomlás pillanatában következett be. E nélkül pedig talán sok minden másként történt volna és sok minden másként lenne imo&t m (Felkiáltások a Usgazdapárton; Igaz!) Férfias nyiltsággal és egyenességgel kell beismernünk ezt a tényt» mely talán sok fájdalmas kérdésünkre tudna választ adni. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért hálánkat és köszönetün­ket kell kifejeznünk ismételten ás a Vörös Hadsereg legfőbb parancsnokainak, akik a nagy harcok idején és a harcok befejezése után is azon voltak, hogy a harcokból a bé­kés állapotokra való áttérés nehéz és soká hú­zódó idejében a dúló csaták utórezgéseit és kései kilengéseit í oly ton fokozódó erővel meg­gátolják. De a vesztett háború által előidézett sú­lyos helyzet, népünk nélkülözése és panaszai csak elszántságunk és elhatározásunk komoly­ságát mélyíthetik. Elhatározásunkat, hogy minden, de minden eszközt megragadunk és felhasználunk munkánk eredményessé tétele végett. A demokratikus pártok- minden pártérde­ket és nem egyszer pártprogramot is felfüg­gesztő, önfeláldozó összefogása tette eddig ;s | 1945 szeptember 5-én, szerdán. 37 lehetővé, hogy ma már eredményekről is be­szélhetünk. E tekintetben példamutató lehet a kéj nagy munkáspart, a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Szociáldemokrata Part ma­gatartása. E Két párt a felszabadulást követő zavaros időkben a gyorsabb induias nagyobb kezdeti lendületét nem hasznaiba ki arra, hagy a hatalomnak saját maga számára való meg­szerzésére törekedjék, — bár erre akkor talán módja lett voina, — hanem demokratikus ön­mérséklettel, pártérdekei és pártprogramja felfüggesztése árán is, az összes magyar erők összefogását igyekezett megvalósítani. (Ugy van! Ügy van! — Élénk taps a kommunista párton, a szociáldemokrata párton, a kisgazda­párt egy részén és a panasz pár.nát*) 'Meny­nyivel szorosabbnak és mennyivel áldozato­sabbnak kell lennie a pártközi összefogásnak most, midőn talán még nagyobb feladatoknak vágunk neki. Ez az összefogás azonban nem csak szük­séges, hanem vadéban lehetséges is. Az Öt pártnak nemcsak feladatai, munkássága és tör­ténelmi felelősisi'Ige azonosak, hanem — és ezt nyugodtan, határoiziottan és büszkén jelenthe­tem ki, — a létfontosságú percek követeléseit átérezve, ma a programmjuk sem különbözik döntően egymástól. E helyről és e nagyjelentőségű percben üzenem az ország népének — és büszkén üze­nem Európa és az egész világ közvéleményé­nek, — hogy a demokratikus magyar pártok, felelősségük tudatában, valamennyien és egy­öntetűen, magyar nemzeti alapon állanak. (Hosszantartó lelkes taps.) t És ez bizalommal tölhet el mindenkit a magyar jövő iránt. Mert hiszen a magyar nemzeti alapokon álló pártok, miként eddig i* megtalálták, ezután nyilván még fokozot­tabb mértékben egymásra utalva, kell^ hugy megtalálják az egyroássai való megértést. A magyar nemzetgyűlés ülésterme ma nem válhat a pártok politikai harcainak csa­taterévé, — çz a hely a kéz a kézben folytatott, közös és egycélú építőmunka műhelye kell legyen! Nem harctér, hanem műhely a magyar nemzetgyűlés, — nem az öt párt harcterülete, hanem az egyetlen és osztatlan magyar nem­zet munkahelye. (Taps a kisgazdapárton és a kommunistapárton.) Ez nemcsak azért van így, mert a pártok céljai, feladatai és munkája annyira azonosak egymással, hanem azért is, — és ezt ki kell mondanom — mert ma felelősségük is egy es oszthatatlan! Talán nemzedékek sorsa dől el munkánk következtében, de ugyanezek a nem­zedékek ítélkezni fognak munkánk felett! (Ügy van! Ügy van!) S ha ez a munka nem lesz megfelelő, akkor az ítélet is marasztaló lesz (Úgy van!), de ez az ítélet a közös mun­kában resztvevő mind az öt pártot egyformán fogja sújtani. Ennek a nemzetgyűlésnek nem utolsósor­ban abban is különböznie kell a letűnt kor­szak parlamentjeitől, hogy itt a pártok nem egymással szemben akarják megvalósítani programjukat, hanem egymás segítségével juttatják érvényre a nemzet akaratát. (Ügy van! Ügy van!) Es ebben a munkában mind az öt párt részvételére és erőfeszítésére egy­aránt szükség van. De miképpen a nemzetgyűlésnek szüksége van a pártokon keresztül az egész magyar nép

Next

/
Thumbnails
Contents