Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-3
Sg Az ideiglenes nemzetgyűlés 3. ülése 1945 szeptember 5-én, szerdán. támogatására, ugyanolyan mértékben terjed ki gondoskodása is a nép egészére. Nemcsak a határokon belül levőkre kell kiterjednie e munkának, hanem foglalkoznia kell azoknak a magyaroknak a sorsával is, akik ma az országon kívül vannak. (Taps » kisgazdapárton.) Az egész ország népképviseletéből alakult magyar nemzetgyűlés szeretettel köszönti a világ (tetszés magyarjait (Lelkes taps minden cldalon.)', bárhol éljenek is, együtt vagy szétszórva, és mfagyar Szívük együttérzését* segítségét kéri az új magyar demokrácia kiépítéséhez, — az ország tragikus sorsában 1 foigamt iifligy feladatokhoz. Szeretettel gondolunk hadifoglyaink százezreire, kik a nagylelkű ígéret zálogában bízva, nyilván repeső örömmel lesik és várva-y árják a percet, hogy ismét az ősi földön, családjuk és barátaik körében egy melegebb otthont jelentő hazában álljanak munkahelyükre. (Taps.) Szeretettel várjuk vissza, sürgetve hazaÉizá'llításukiait, az összes deportáltakat. (Toips <i szociáíd mokraiapárton.) és ígérjük, hogy elviselt szenvedésükkel megváltott új _ szabad hazájuk testvéri gondoskodással fogja, őket újra befogadni. (Taps.) És szeretettel várjuk azokat is f vissza, akiket a háború réme, a propaganda tébolya, vagy a fejetlenség zűrzavara a határainkon túlra, idegen földre sodort, de tudomásul kell venniök, hogy mi, itthonmaradottak gyökeresen és végérvényesen leszámoltunk a magyar múltnak a nemzeti katasztrófát előidéző bűneivel és hibáival. Tudomásul kell venniök, hogy itt ma egy egészen más világot találnak, mint_ amit itthaerytak és hogy ebbe az új világba, új életrendbe, teljesen kiszellőzött aggyal, dolgos kezekké és megfeszített izmokkal kell beilleszkedniük. A határainkon kívül rekedt magyar véreink sorsa ugyancsak a mi problémáinkat szaporítja. A szabad emberek szabad országává vált Magyarország azzal a megértéssel és testvér* együttérzéssel fordul valamennyi szomszédja felé. mely történelmünk legnemesebb pillanatainak — szabadságharcainknak és forradalmainknak — volt mindenkor hagyományos jellemvonása. De ez a megértés és együttélés, mely bennünket a szomszédainkkal való testvó-nesülés felé bait, sem homályosíthatja el bennünk a*t a* ap^ódó p-ondoskodást, melyet a határainkon kívül rekedt magyarság sorsa jrá-nt ér?i"nV. fŰf>V VOv! Ű^M "»vW Tops ki*aa'*dopârtO'".\ E»*™», vaM tpkmte+tel kére*** a t. nemze+^VTíT"® feXh^Vil mázasát, no<gy táv 1 "3*«t|1i9ier iidvÖ7'ö''be'Fp; o Tu Tf^ mprsalH. (tS'én 1 fit-**?/g ,rt Jj/tz minden o^d^ilâw. a képvia^ő 1 fe 7 ál r va hfS8w$ n n tapsom l k.) ak^ s> i^gofs-zl;^nép testvéri jobbját nyiijjtviau a, délvidéki mí?K gyárfást is ezerletettel védelmébe vette,.. és> ? rówéw krirályi kormány 1 elnökét. Groza Pétert (Élénk éljenzés és tops -o Ház mwd n oldclán.) è maieyar-román viszoiny. törtenetében úttörő nagyjelentőségű és n legszebb reményekbe jogosító kezdeményezéseiért %• két néíp barátságénak míeigvai 1 ó=í : tq;C-ia érdekében. Őszinrén és jóhiszeműen fordulunk az ország valaniennvi dolgozójához, azokhoz is, akiket egy évtizedes erőszakos propaganda m«gtéves'tett és eltávolított a demokráciától. Felefttrók el a mérgezett sorokat, szellőztessék ki fejükből a mérg-ező gondolatokat, vetkőzzék le az ellenséges indulatokat, próbáljanak most csak magyarok lenni (Éljenzés, helyeslés és taps.) és keressék meg helyüket az egységes demokratikus magyar életben. Mert a dolgozni akaróknak munkát, a jószándékkal közeledőknek megbecsülést és az őszinte megbánást mutató megtévesztetteknek megbocsátást ígér ez a magyar élet, melyben mindenkinek meg kell tudni találni az őt megillető helyet. A demokrácia köpenye bő védőpalást és nem szűk divatkabát. Elfér alatta mindenki, aki fázik, aki alája kívánkozik és aki megbecsüli bennünk a demokráciát, a szociális gondolatot és őszintén magyar akar lenni, az jöjjön a mi sorainkba, mely az urak és szolgák Magyarországából a szabad emberek békés országa felé vezeti a nemzetet. (Taps a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Az egyetemes magyar nemzet millió és millió dolgozója néz ma várakozva Budapest felé. Az annyiszor csalódott szemekben ma már egy újjáéledő remény fénylik. , A magyar nemzetgyűlés minden tagját egyéni és egyetemleges felelősség terheli ezért az újjáéledt reményért. Tovább kell haladni a megkezdett úton és a demokrácia alapjainak megteremtése után hozzá kell kezdeni az igazi munkához, az ország újjáépítéséhez. Nagy feladat» súlyos munka vár ránk. A rendeleti kormányzás átmeneti ideiglenességét fel kell váltania az alkotmányos törvényhozás véglegességének. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps.) Felül kell bírálnia és törvényerőre kell emelnie a kiadott rendeleteket. Elő kell készítenie és lehetővé kell tennie a végleges magyar demokrácia alkotmányos feladatainak kialakítását, meg kell alkotnia az új demokratikus magyar választójogot. (Ügy van! Ügy van! — Élénk' helyeslés és taps.) Ha e feladatainkat megoldottuk és eredményesen oldottuk meg, kiépül bennük újra a szilárd^ magyar jogrend és újjáépült falai között kicsírázhat» kivirágozhat újra a magyar gazdasági élet, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem s a világ barátságban együttélő nemzetei között és ezek közösségében a gazdaságilag és politikailag egyaránt független demokratikus Magyarország. (Éljenzés és taps.) Sikerülnie kell ennek a munkának, mert ettől egy ezeresztendős nemzet történelmének folytatódása függ. Tudom, hogy mindnyájan egyet akarunk és ebben a nemzet sorsára döntő és sokáig enr ékezetesnek maradó percben teljes határozottsággal jelentem ki, hogy bízom I a nemzet jövőlében, bízom Is+en segítségében és az önök munkájában. (H<\*szant-rló éljenzés és flaps ß Hát minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés! A miniszterelnök úr kíván szólni. Dalnok' Mi lós BéV m T "risztere T n«k : T. *W"^f^fii^ 9 | (HaJJjuk! Halljuk! — Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Amikor a nemzeti kormány 1944 december 22-iu programmot adoílt, <a< vérét vesztett nemzet egy része állig ocsúdott fel a kábulatból, melybe soreának tragédia ja ejtette, másik rész© mtéig eszeveszetten harcolt «saját érdekei ellen, hogy teljessé váljék a magyarság fölötti szörnyű végzete. Proigrsimimo'át az Edfeigtectes netmz^ti kormány vailóban a nemzet sírja szálén nvoo<dctta. aihol maskier ShJatotití. beszédek hangzanak el. A szövetséges nagyhatalmak előlegezett bizalma, különösen a felszabadító Vörös Hadsereg (Lelkes taps és éljenzés a Ház minden oldalán.) jóindulata, egyrészt, az elnyomott, az,
