Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-2

28 Âfù ideiglenes nemzetgyűlés 2. üléí mezőgazdasági munkakörből — mondta ez a -gazdaember — a városba tömörült agrár proletártömegek szaporítják a városi proletártömegeket, amelyekről tudjuk jól, hogy szocialista, kommunista-elvű emberek és azoknak táborát szaporítják. Tehát ő azt kívánja, hogy a kormány hozzon olyan intézkedéseket, amelyek meggátolják egyrészt a parasztság városba való özönlését, másrészt szállítsák le a városi munkásság fizetését, hogy ne vágyjon a parasztmunkás a városiba. Hozzanak olyan szigorú rendeleteket, hogy aki földmíveléssel foglalkozott paraszt, gazdasági cseléd volt, az ne hagyhassa ott a helyét. (Nagy zaj. — Egy hang: Jobbágyság!) Valósággal képtelenségnek tartottam és lelkem mélyéből felháborodtam e beszéd ellen, erős szavakkal kiíkelteim ellene. (Egy hang: Hitler-hívő volt biztosan!) Azt monútam az illetőnek, — mert erre is hivatkozott — hogy őt most éppen három cseléd hagyta ott és neki magának kell a teheneit etetni és itatni, arra hivatkoztam, ha már tehéntartó gazda, tegyen egy próbát: közeledik a szép^ tavasz, engedje ki tehenét a mezőre, meglátja, hogy a léleknélkülí, oktalan barom arra fog menni, áhöl nagyobbat falhat magának a fűből. (Viharos taps.) Nem kell ehhez egyéb magyarázat, azt mondtam: amit önök akarnak, az az emberi jognak, az emberi méltóságnak legutálatosabb sárbatiprása. (Ügy van!) Még az állat is vesz magának annyi jogot, hogy oda szeretne menni, ahol jóllakik. (Taps.) Az embernek ne lenne annyi joga, hogy megválaszthassa magának a munkakört, amely igényeinek és tehetségének megfelel? (Helyeslés.) Ismétlem, képtelenségnek tartottam, amit az az ember mondott és rövidesen megjelent a kormányrendelet, amely megtiltotta, hogy gazdasági cselédek más munkakörben elhelyezkedjenek. (Egy hang: Ragad, mint a himlő/) A múlt rendszerének politikája tehát végig munkásellenes volt. Az eredmény megmutatkozott Szavaltak ők politikai gyűléseken, választásokon nemzeti egységről, összefogásról. De kérdezem, hol volt ebben a hazában a nemzeti egység? Sehol sem! Üres frázis volt az egész. Nem volt, nem is leheteti Mert kérdem: lehet-e egy családban testvéri szeretet, összetartás ott, ahol az egyik fiúnak száraz kenyeret dobnak a ház előtt, a másiknak pedig rántottát sütnek és húslevest főznek bent a szobában. Ott nincs testvéri szeretet, nines egyetértés, ott gyűlölet van. Ez volt a mi nemzetünkben is. (Ügy van!) Az eredmény itt is bekövetkezett, második összeomlás, második Mohács lett a vége. Tisztelt Nemzetgyűlés! Bár az előttem felszólaltak már sokat beszéltek a középosztály hanyagságairól, bűneiről, szólni akarok néhánv szót erről is* (Halljuk! Halljuk!) Nem éppen csak a középosztály tágjai voltak azok, akik bűnt követtek el a magyar nép ellen és ezen keresztül az egyetemes magyarság ellen, de az úgynevezett történelmi osztály tagjai is, (Egy hang: Erről van szó!) akik vindikálták maguknak azt a jogot, hogy ők történelmi osztály, de régen eljátszottáik,' nem illeti meg őket ez a szó. A középosztály tagjai szerintem ennek az úgynevezett történelmi osztálynak kiszolgálói voltak. (Ügy van!) Legtöbb részük a hivatali szolgálatból kifolyólag Í944 december Z2-én

% pénteken. hajolt oda mindig a hatalom embereihez, mert nálunk amilyen rendszer volt, oda hajoltak. Legjobban tudnám talán jelképezni ezeket a szél ellen bicikliző biciklistával: lefelé taposás, felfelé görnyedés. (Taps.) Ebből állt az egész politikájuk. Jóllehet voltak a középosztály tagjai között jóérzésű emberek is, én tudom. Előttem — ha négyszem közt beszeltem velük, — elismerték, hogy igazságom van. Amikor a magyar nép érdekében valósággal tetemre hívtam, hogy nyilatkozzék, helyes-e ez a politika, amit folytat és ahogyan bánnak a magyar néppel, hogy szolgának nevelik, hogy ne legyen egy csöpp öntudata, a jegyzői iroda előtt már kint a folyosón vegye le a kalapját és gyűri, töpreng, hogy bemenjen-e. (Viharos taps.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Sok derék embert találtam köztük, akik szememben elismerték, hogy helytelen ez az eljárás, igazságom van, dehát ez kenyérkérdés és à tisztviselőknek úgy kell táncolniuk, ahogy felülről fújják a nótát. Tehát a baj és a bűnök özöne felülről támadt lefelé. Megfertőzte egész közéletünket. Miért történhetett ez így? Mert egész közigazgatásunk, belpolitikai életünk, egész kormányzati rendszerünk mind a levegőben lógott, nem a magyar nép széles rétegeire volt építve. (Úgy van!) El kellett következnie az összeomlásnak. _ , Azért mutatok rá a hibákra, hogy ez a jövőben, soha többé a magyar életben elő ne fordulhasson. Jöjjön akármilyen kormány, soha ne tévessze szem elől azt a példát, hogy az ügyes, okos, képzett kőműves, mielőtt az épü" let felrakásához hozzáfogna, szigorúan megvizsgálja a talajt és erőssé építi a fundamentumot, az alapot, mert ha ezt eltévesztette, ha elhanyagolta, az épület összeomlik. (Ügy van!) A mi nemzeti életünkben ilyen fundamen" tum, ilyen alap a magyar nép. A magyar nép, amelyik megtartotta Magyarországot magyarnak. Mert nem a történelmi osztály tartotta meg! Etzt bebizonyította e nagy, vihar előtti menekülési láz, amikor mindazok, akiknek féltenivalójuk volt — tiszteleg a kevés kivételnek — szedték a kevés cókmókjukat, a pénzt zsebre vágták s bár ott volt a drága föld, amelyre mindig büszkék voltak, ott volt a szép lakásuk, a drága bútoruk, mégis mindez nem volt fontos, csak az a nyomorult élet. (Taps.) Az a nyomorult nép pedig, amelyiknek alig van annyi földje, hogy a sarkát megvesse, meghúzódott a maga udvarán és azt mondta: történjék bármi, ha az éer a földdel összeszakad is, de ő itt marad. (Viharos taps. — Egy hang: Ez magyar!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez is honvédelem! A helytállás, a nagy vihar idején való helytállás. Amikor a török világban a módosabbjaink — feltételezem — menekültek a veszély elől, a mi paraszt őseink a nádasokban bujkáltak, a mocsarakban és amikor elmúlt a fejük felől a veszedelem, visszatértek, a felégetett lerombolt falvakat úira felépítették és a mi részünkre^ a magyar nemzetet megmentették, fenntartották. (Ügy van!) Honvédelmezők voltak. Jobban megérd-miM a magyar parasztság a »történelmi osztály« címet, mint az az osztály, amelyik ezt most viselte. (Ügy van!'— Viharos taps.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Erről a naery viharról, amely átsodródott felettünk, szeretnék még