Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-7

10 6 Az ideiglenes nemzetgyűlés 7. ülése 1945 szeptember 12-én, szerdán. viszony, amelyben ezek tényleges szolgálatuk tartama alatt állnak és kell állniok. A közszolgálati alkalmazottakra vonatkozóan a javaslat általában nem tartalmaz korlátozásit Az elmúlt választási rendszerek a köztisztviselők választását meglehetősen sok részletszabállyal igyekeztek körülbástyázni, amelyek között kétségtelenül voltak elfogadható szabályok is. Az az óriási változás azonban, amely Magyarországon az ország és a köztisztviselő, a közhatalom és a köztisztviselő és bizonyos részben a nép és a köztisztviselő közötti viszonyban beállott, vagy a jövőben beáll, vagy kell, hogy beálljon, teljesen új helyzetet teremt. A kérdést az új helyzet jövőbeli gyakorlati tapasztalatainak alapján az eddiginél nagyobb szabadsággal, de" azért nem kevésbé gondosan később kell mérlegelés tárgyává" tennünk, az új nemzetgyűlés által meghozandó összeférhetetlenségi törvény keretében. Jelenleg a kormányzat nem tartotta indokoltnak más korlátozás bevételét, mint! a 22. §. egyik bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint főispán és bizonyos pénzügyi és vármegyei tisztviselők nem lehetnek a hivatali illetékességi területüket részben vagy egészben magában foglaló választókerületiben képviselőjelöltek. (Erdei István (szd): Helyes!) Ennek a rendelkezésnek tulajdonképpen csak gyakorlati és történeti okai vannak. Ezek azok a tisztviselői kategóriák, amelyekhez a magyar nép történeti emlékezete a legtöbb választási visszaélés emlékét fűzi. (Erdei István (szd) : Úgy van!) A jelen törvényjavaslat lényeges újítást jelent annyiban is, hogy teljesen -szakit az egyéni választókerületek rendszerével és helyébe minden vonatkozásban a pártok lajstromaira való szavazást vezeti be. (Taps a kommunista párton.) Az egyéni választókerületekre alapított többségi választás rendszeré nek jogosan vetik szemére» hogy igazságtalan és nem nyújtja az annak alapján összeült parlament a nemzet politikai akaratának hű és teljes tükörképét. Az egyszerű többségre alapított egyéni választásnál a kevés szavazattal kisebbségben maradt pártok országosan igen nagyszámú szavazatot, elvileg akár 49°/o-ot* is érhettek el anélkül, hogy képviselői megbízatást kaphattak volna. E súlyos fogyatkozáson óhajtottak segíteni különösen a kis demokráciák akkor, amikor az arányos képviseleti rendszert bevezették. Különösen indokolt ez a rendszer éppen ma Magyarországon, amikor a demokratikus pártok összhangjának és együttes kormányzásának a fenntartása kívánatos és a mandátumok elosztásának nagyobb méretű igazságtalansága ezt az összhangot veszélyeztethetné. A magyar politikai élet számára különben sem ismeretlen a. lajstromos választási rendszer, mert 1925 óta nagyobb városokban, 1938 óta pedig országszerte volt lajstromos választás. Javaslatunk szerint a választáson indulhat minden olyan párt, amelynek ezt a jogát az Országom Nemzeti Bizottság

75 elismeri. Felm/erült az a terv is, hogy a nemzeti függetlenségi frontban töníörült pártokat illesse meg a választásokon való indulás joga. Nyugodtan elmondhattuk volna, hogy ezeken a pártokon kívül talán vannak az országban pártok és pártalakulási törekvések, amelyek demokratikus szándékúak vagy legalábbis nem antidemokratikus szándékúak, de a magyar nemzeti függetlenségi front pártjain kívül Magyarországon nincsenek komoly demokratikus erők. (Szakasits György (szd): Ügy vatni!) Mimldeimellett a magyar nemzeti függetlenségi frontban és a kormányzó koalícióban tömörült pártok nem akartak erre az útra lépni s a kormányzat a pártokkal egyetértésben úgy határozott, hogy a választáson meglegyen az indulási lehetősége más demokratikus szempontból kifogástalan pártoknak is. Az a fórum, amelyet . ennek elbírálására a törvényjavaslat kijelöl, az Országos Nemzeti Bizottság. 1 Nyilvánvaló, hogy ilyen kérdést más, mint politikai fórum nem bírálhat el, viszont egy olyan politikai fórumot kerestünk, amely a kormányzattól való függetlenség garanciáját fel tudja mutatni. A javaslat az arányos választási rendszert fogadja el, azonban számol az arányos választási rendszernek azzal a veszélyével, hogy a választást túlságosan személytelenné teszi s a választók és a választottak közötti személyes kapcsolatot megszünteti. Ezért nem országos lajstromot állít fel, hanem az országot 16 választókerületre osztja fel úgy, hogy a választókerületek ne aprózódjanak túlságosan el, azonban meglegyen a választók és a választottak között a személyes kapcsolat lehetősége. A kerületi lajstromokon felül sor kerül országos lajstrom felállítására is, ahol a pártok országos végeredményei alapján kerülnek a mandátumok kiosztásra. A választókerületi választásoknál az öszszes mandátumok száma nincs előre megállapítva, hanem minden 12.000 érvényes szavazatra esik egy mandátum, az országos lajstromon választandó tagok száma viszont meg van határozva, éspedig 50-ben. A húszéves életkorra való tekintettel feltehetjük, hogy az országnak körülbelül kétharmada, mintegy 5— 5*5 millió fő lesz választójogosult. Ha ezek közül körülbelül 80%>, mintegy 4—4-5 millió lélek fog élni választójogával, arra lehet számítani, hogy az egybegyűlő országgyűlés választókerületi lajstromon választott tagjainak száma 350-nél valamivel több lesz, az országos lajstromon választott és behívott tagokkal együtt pedig 400-nál valamivel több. Jelentős újításokat tartalmaz a javaslat a választói névjegyzék összeállítása és a választások lebonyolítása terén. Két döntő szempont volt, amely itt a régi s önmagában nem elfogadhatatlan rendszertől való eltérést indokolta. Az egyik a gyorsaság szempontja. A régi rendszer, amely az összeírást elsőfokon a közigazgatási hatóságokra, érdemben pedig a törvényhatósági bizottság, illetőleg a városi képviselőtestület által kiküldött központi választmányokra bízta, az összeírás egész folyamatát egy esztendőre szóló programm keretében a közigazgatás folyamatos munkái közé iktatta. A gyors lebonyolítás követelménye lehetetlenné teszi, hogy az amúgy is túlterhelt közigazgatást ma ezzel a munkával terheljük. Ami pedig a központi választmányt illeti, az annak megválasztására hivatott törvényhatósági bizottságok, illetve városi képviselőtestületek még nem is alakultak meg mindenütt s a hoszszadalmas választási eljárás újabb tényező lett volna az eljárás elhúzódása irányában. A második szempont, amely miatt a javaslatban foglalt rendszert választotta a kormányzat, az volt, hogy a fenti gyakorlati okokon