Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-7

Az ideiglenes nemzetgyűlés 7. ülése 1945 szeptember 12-én, szerdán, 105 A javaslat szükségesnek tartotta azt, hogy mindenekelőtt elvi deklarációba foglalja egyébként magától értetődő alapgondolatait és kijelentse, hogy: »A nemzetgyűlés tagjait általános, titkos, közvetlen, egyenlő és közsegenkénti választójog alapján kell megválasztani.« (Taps.) Ugyanezt az elvi kijelentést tartalmazta már a nagybudapesti törvényhatósági» városi és községi képviselőtestületi választásokról szóló, korábban kibocsátott 7460/1945. M. E. számú {kormányrendelet is, amely a jelen törvényjavaslatihoz hasonló elvi és szerkezeti alapokra épült. Az általános választójog a demokratikus politikai élet egyik első és legfontosabb követelménye. A törvényjavaslat 4. §-a a nemzetgyűlési választójogot megadja minden riagyar állampolgárnak, aki életének 20. életévét betöltötte vagy a választás évében betölti és 1945 évi szeptember 1-én Magyarország 1937 december 31-iki határain belül lakik. Az életkort az egyes államok választójoga 20—24 év között határozza meg, de 18 évre is látunk példát.^ Mi a 20 éves korhatárt tartjuk alkalmasnak és igazságosnak — és meggyőződésünk az, hogy az új külföldi választójogok is a réginél alacsonyabb korihatárt fognak megállapítani **£ tekintettel arra a szerepre, szenvedésre és véráldozatra, amelyet népünk ifjúsága az elmúlt években magára vett. A javaslat 4. §-ának (3) bekezdése egyébként ! kivételesen megadija a választójogot azoknak a 18. életévüket betöltött férfiaknak is, akik a németek vagy a fasiszták elleni harcokban fegyveresen résztvettek. (Élénk helyeslés és taps a kommunista, a szociáldemokrata és a parasztpárton.) A választói jogosultságról szóló törvényjavaslatunk nem tartalmaz semmiféle különbségtételt a férfiak és nők választódoga között. (Élénk helyeslés és taps a kommunista és a szociáldemokrata párton.) Ezzel nagy haladást tettünk a demokratikus általános választójog útján. Nem kívánja meg a törvényjavaslat a választójoghoz sem valamilyen iskolai vágzettség, sem az írni-olvasni tudás bizonyítását. Az utóbbi évtizedek magyar történelme nem igazolta azt, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők minden esetben ' nagyobb körültekintésseí vagy józansággal hozták volna meg politikai döntéseiket, (Ügy van! Ügy van) —- Taps.) Az iskolai végzettség kikötése méltánytalanul sújtotta volna a magyar nép tömegeit, amelyek gyermekkoruk mostoha társadalmi, kulturális és közlekedési viszonyai miatt a szükséges iskolai végzettséget nem nyerhették el, vagy ha el is nyerték, annak bizonyítása nehézségekbe ütközik. Ha pedig az írni-olvasni tudlást szabnánk feltételnek» akkor meglehetősen hosszadalmas eljárást, — írásés olvasáspróbát — kellene igénybe vennünk avégből, hogy a választóknak igen csekély százalékát a választásból kizárjuk. Az álitalánosság elvéhez való legmesszebbmenő ragaszkodás mellett is egyes személyek választójogát korlátozni kellett. A dolog természeténél fogva ki kellett zárni az elmebetegeket, azután erkölcsi méltatlanság okából helyesnek látszott kizárni azokat, akik bűntett, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt, bírói határozat alapján előzetes letartóztatásban, vizsgálati fogságban vannak, vagy ^zabadságvesztési büntetésüket töltik, továbbá AZ IDEIGLENES NEMZETGYŰLÉS NAPLÓBA 4» akiket politikai jogaik gyakorlatának felfüggesztésére a bíróság jogerősen elítélt, — kivéve természetesen azokat, akik demokratikus szempontból rehabilitációt igényelhetnek — és azokat, akik erkölcsrendészeti ellenőrzés alatt ál" lanak. Még inkább ki kellett zárnunk azokat, akik a választójogra a magyar nép és a magyar állam ellen elkövetett bűneik miatt váltak érdemtelenné. Ezek közé tartoznak azok, akik népbírósági ítélet vagy eljárás hatálya alatt állanak, akik fasiszta magatartás miatt internálva^ vannak, akik a foldrefqrmren.delet értelmében hazaárulónak, háborús vagy népellenes bűnösnek minősülnek, akik a felosz^ látott fasiszta egyesületek vezetői voltak, akik némeít hitlerista szervezetek tagjai vagy támogatói voltak, akikkel szemben valamelyik igazoló bizottság súlyos ítéletet hozott, valamint az a csendőr, aki igazolásnak nem vetette alá magát), vagy nem igazolták. Az általánosság után a törvényjavaslat második alapelve az egyenlőség. Sokszor és sok helyen kísérleteztek a demokratikus és kevésbé demokratikus országokban a többszörös választó joggal, legutoljára Magyarországon is, ahol az 1938. évi választójog a maga külön iajstromos és külön egyéni kerületeivel,^ szavazásával és választójogával tulajdonképpen többszörös választójogot vezetett be. E kísérletek sehol sem voltak hosszú életűek, mert mindenütt megtörtek a közvéleményt formáló tömegeknek azon a jogos ellenvetésén, hogy a közvélmény formálásában és a közhatalom ellenőrzésében minden ember joga egyenlő, a valóságos vagy vélt kiváltságoknak pedig a vállalt feladatok és teljesítmények nagyobb voltában kell a maguk kiválóságának elismerését kiérdemelni. A harmadik alapelve a törvényjavaslatnak a választójog közvetlensége. Ennek kijelentése kizárólag az elvi teljesség okából szükséges» mert Magyarországon közvetett» elektorok útján törlténo választás rendszere sohasem volt ismert. Látszólag ellentmond ennek a javaslat 2. §-ának 1. bekezdése, amikor úgy rendelkezik, hogy^ a már választott és egybegyűlt nemzetgyűlés további tíz képviselőt választ tagjai közié az ország szellemi és közéleti vezető személyiségei közül. Ennek a rendelkezésnek azonban csupán technikai okai vannak. A Iajstromos rendszer folytán ugyanis nem lehetett volna e személyiségek jelölését más módon megoldani, viszont jelenlétük a nemzetgyűlésen második kamara nemlétében feltétlenül indokolt, A választás alapelveiről szóló deklarációban szerepel a titkosság és a községenkinti szavazás rendszere, amelyeknek gyakorlati következményei elsősorban a választás technikai lebonyolításában érvényesülnek, azonban- igen fontos elvi követelmények azért, mert ezek biztosítják a választás szabadságát és azt, hogy minden

1 szavazó technikailag hozzá is jusson ahhoz, hogy választójogát gyakorolja. A választhatóságot a törvényjavaslat nem fűzi semmiféle külön feltételhez. Minden választó válaszítíható, még ha nincs is rajta a választói névjegyzéken, ha egyébként a választás időpontjában a választójog teltételeinek megfelel. Egyetlen megszorítás, hogy a fegyveres testületek, a Honvédség és a rendőrség tényleges szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tagjai nem választhatók. Ezt a rendelkezést egyszerűen magyarázza az a szoros fegyelmi 14