Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1943 december 15-én

t szerdán. oldalárai nap-nap után elhangzottak, annak bizony nehéz most egységes felépítettségű beszédben elmondania gondolatait, inkább arra kell szorítkoznia, hogy bizonyos kérdésekhez kapcsolódjék hozzá. Meg keld azonban egyszer állapítanunk, hogy aiz itt feiimeriijjfc sok-sok kérdés ket csoportba osztható. Az egy% csoportba tartoznak azok a kérdések, amelyeket a háború hozott eiiötierbe és amelyek seaorosian hozzátartoznak ia háborúhoz, a hadviseléshez. Ezek a békeidőben egeiszien bagatedu-kérdéseiknek, viagy olyan kérdéseknek számítottak, ameiyeik legfeljebb egy interpelláció keretébe tartozüak. Ilyenek például a közellátás, az arkérdésnek.' a termelésnek ég konikrétebbül a taipnajk, a bőrnek, a szögnek, ia tojásnak és a feketepiacnak a problémái. Eizielkí olyan dolgok, amelyek régebben nem voltak parlamenti vitia tárgyai, ma azonban már fontosság és jelentőség tekintetében ölit állnak a nagy magylar sorskérdések mellett^ Ezeknek jó megoldáíSa nagyban elősegíti a belső front erősítését. A belső front ereje, a magyar -nemzeti társadalom lelki ellenállása, termelési szintje, komoly 'fegyelme mind elősegíti majd a magyar győzelmet akár a háborúban, akár » békében, mert a békét is meg kell majd nyernünk. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Engedje meg azonban a t. Ház, hogy ne beszeljek most ezekröu a üaoorus Kerdeseiíről es beszédein során legieijtíbb egy üo.ugot érintsek ezzel kapcsolatban. Beszeiek lazoxrol a kerdosekrou, iaimieüyekről azt látóim, hogy kissé elhomályosultak ia, mindennapi háborús kérdések taglalása köznen. Jiizeit az úgynevezett mixy magyar sorskérdések. Ali erdélyiek a harmincas évek erején boldog örömmel haligat'tuik es figyeltük, hogy itt mik történnek. Észrevettük, hogy a trianoni országban megindult ägy bizonyos szeiiliieimi forrongás, útkeresés, vívódás, viaskodági. sőt sokszor veszekedés és szemrenányás is. Megdöbbenéssel hallgattuk azokat a súlyos .öinimiarcangoiió magyar kritikákat, amelyek a magyar élet felé fordulva megmutatták

i annak sebeit, bűneit, nyomorúságait. E mellett azonban nagy reménységgel ég nagy öromnie! szemléltük azokat a terveket, amelyeket a magyar szellemiség, a magyar tudományosság és a miagya:

r szakkörök készítettek e'lő a jövő magyar élet kibontakoztatásai érdekében. Ezek mindenekelőtt azt célozták, hogy a magyarság forduljon önmaga felé és ismerje meg végre magát úgy, amint van, tehát ia szigorú, a tiszta, az objektív magyar valóságnak gazdasági, társadalmi, szeilïeimi, kulturális oldalion való feltárását célozták ezek a tervek. Nagyon helyesen, mert minden reforimimunkának, minden új lendületnek az az alapja, hogy egy nép számot vet önmagával, önmaga lehetőségeivel, önmaga helyzetével. Ennek a mozgalominak nyomában születtek meg azok a könyvek, amelyekkel kapcsolatban lehet vitatkozni arról, hogy igazuk van-e, vagy nincs igazuk, hogy helyesek-e, vagy jB&m helyesek. Ezek »Magyarország felfedezése« közös cím alatt jelentek meg s általában egy nagy hasznuk volt és van ma is, az, hogy a célt vajóbain mjdnem elérték, mert az egész magyar társadalom figyelmét felhívták önmagunkra, a 'magyarságra, a magyar sorskérdésekre és főképpen a magyar népre, a főidőim élő, lakó magyar faillu népére, ahogyan itt mondják: a parasztságra. _ Valóban felébredt társadalmunk elitjében a nép iránt a komoly felelősségérzés. Azután, felfigyeltünk népi értékeink döntő fontosságára, éppen a nemzet kultúrája, szellemisége tekintetében. Később rájöttünk arra, hogy f bizony sok oka van annak, hogy a mi kultúránk ma nem igazi és nem egészen magyar kultúra, nem úgy nőtt fel a gyökérből olyan természetes úton, mint .a fa, amelynek először a törzse s azután az ágai fejlödnek ki. Sokan azt mondják, — és lehet, hogy igazuk van — hogy horlalékkultúra a magyar /városok hevenyészett Kultúrája és érezzük is azt, hogy valamit tennünk kell. Már meg is indult a tevékenység ebben a vonatkozásban. Idézhetném itt a kultuszminiszter úrnak a Háziban elhangzott hatalmas beszédét, amelyet azért üdvözöltünk nagy lelkesedéssel mi erdélyiek, mert éreztük, hogy ezek a meglátások, ezek a gondolatok nagyon is hiányoztak mindeizideig a magyar kultuszkormányzatból. Ma nem elégszünk meg azzal, amit a kultuszminiszter úr felhozott, die örömmel üdvözöljük azt, hogy elindult ezen a téren. Sikert kívánunk neki ahhoz, hogy gondolatait a magyar nemzetnevelés, a magyar kultúra ápolása, a magyar társadalom nevelése terén siker koronázza. Sok kutató rádöbbent a magyar nép úgynevezett biológiai elesettségem illetőleg enerváltságára s ezt az egykében vélte felfedezni. Sokan azt mondták, hogy elvénült a magyarság. Engedje meg a t. Ház, hogy kifejezzük azt a hitünket és meggyőződésünket, hogy bizony nem vénült el a magyarság. Egy nép nem vénülhet el fizikailag, legfeljebb megtámadhatja alacsony színvonalú szociális helyzete, nem meg-felelő egészségügye miatt sok mindenféle népbetegség, — mint ahogyan me& is támadta ezt a magyar népet is — de ebből van kivezető út. Egy nép szellemileg és lelkileg megújul, ha lelkében és szellemében friss és időről-időre megkapja azokat a lelki és szellemi tényezőket, amelyek előrelendíthetik őt élethivatásának útján. így nem, vénülhet el egy nemzet. (Helyeslés.) A magyar nép talán azért látszik elvénültnek, mert történelme útján anynyi akadály állt előtte, hogy valósággal összeszorult, összezsugorodott nemzeti élete. (Hpkky Károly: Minden esztendőben újra kell építeni!) Úgy van. Én néni vagyok külpolitikus és nem vagyok szakember ebben a dologban, de hinni merem, hogy ennek a háborúnak a végén Isten ismét módot ad magyar népünknek arra, hogy ott folytassa középeurópai magyar hivatását, ahol a történelem ítélete és beleszólása valamikor a mohácsi ivész idején félbehagyatta vele. Közép-Európa kis népei ma szörnyű válságban élnek, sokkal nagyobban, mint a magyarság. Mi Trianonban megszenvedtünk és megbűnhődtünk és most ezek a népek körülöttünk szintén veszik és hordozzák a történelmi leckét és éryik az Isten meglátogatását. Belát óbb aknák és komolyabbaknak kell lenniök ezekben a súlvos időkben, amelyek most elkövetkezhetnek rájuk, viszont ezt a történelmi szituációt a magyarságnak fel kell használnia, hogy olyan helyzetet teremtsen nemcsak hatalmi szempontból, hanem gazdasági, szociális, kulturális szempontból is, hogy vonzerőt képviseljen a középen lévő magyarság és magyar birodalom a