Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
Az országgyűlés képviselőházának 355. körülötte lévő kis népekre. (Helyeslés.) A világpolitika útja-ma ugyanis az, hogy a kis nemzeteknek előbb-utóbb be kell látniok. hogy egvmás mellett van a helyük. A magyarság ezt belátja és a magyarságtól minden messzebb van mint a rövidlátó sovinizmus. Lehet, hogy nincs messze az ideje annak, amikor be fogják látni a, körülöttünk lévő népek is, de^ erre az időre és erre a lehetőségre fel kell! készülnie a magyarságnak éspedig fel keit készülnie; gazdasága tekintetben és fel kell készülnie; társadalmi vonatkozásban ; azonban legyen szabad hangsúlyoznom hivatásomból és szolgálatomiból kifolyólag is, hogy a magyarságnak mindenekelőtt egy lelki újjászületésen, egy szellemi megújuláson kell 'kerefi'ztülmennie, (Ügy van! Ügy van!) hogy azután, vállalhassa éé bírhassa azt az ütemet, amely a magyar birodalom gondol a táho'z elengedhetetlenül szüksége®. (HelyesUs és taps.) Az eíl'őbb említettem, hogy a harmincas éveknek, azoknak a bizonyos reformesztendőknek korszaka sok nagy magyar gondolatot tarmelt ki, azóta azonban a magyar gondolkozók klözül is sokan úgy látják; hogy ellankadtak és elhalkultak .azok a gejzinszerű szellemi feltörések és kitörések, amelyek annyira jellemezték a Gömbös-korszaktól a harmincas esztendők belső magyar életét. Én azt hiszem, bogy ezakrő'l a figyelmet pillanatnyilag a háború kérdései terelték más iránybav azonban azt is histoem 1 és soki-sok jel mutálja nekem és mindnyájunk számára, hogy a magyar társadalom ma egy nagy belső lelki megújulás, e^y orőösszeszedés folyamatában Van. Ne tévesszenmeg bennünket az, hogy ez a« eredetileg szellemi és lelki síkon megindult belső magyar forradalom, a minőség forradalma elhalkult, vagy talán politikai síkra 'tért át, mert közben a háború reánk zúdított: olyan problémákat, amelyeket vállalnunk kellett és nyugatról Dévénynél olyan politikai eszmék és áramlatok törtek be. amelvekre a magyarságnak feiltétlenül reagálnia kellett, reagált is s a magyar kormányzat azonnal megértette ezeknek parancsszavát és azokból az eszmékből, amelyek a harmincas évek elején kiforrottak, — a kormányzat dicsőségére legyien mondva — sokat megvalósított, vagy sokat meg főig belőlük valósítani. Vannak, akik az ütemet kifogásolják. Mi is szeretnők, ha gyorsabb ütemben menne az a reformpolitika,, (Hofcky Itároiy: Nem' mindig jó a gyors ütem!) azonban, nem lehet galoppban haladni, annál kevesbbe, mert a magyar életnek éppen a súlyos magyar történelmi fejlődés miatt sok olyan baja, mulasztása van, sóik olyan összetorlódás van a magyar életben, amellyel számolnia kell a mindenkori magyar kormányzatnak. Ezekre majd később ki fogok térni. Engedje meg a t. Ház, hogy most rátérjek arra a politiktai képletre 1 , amelyet a népi Ma gyarország jelszava vagy moindatíai fejez ki. Tudom, hogy ez a kifejezés sokak előtt nem kedves, Sokan azt vallják, hogy máris el va ni koptatva, sokan pedig egészen ezen az alapon állnak és ezen az alapon akarják az új Magyarországot felépíteni. En azonban .mean ennek az új Magyarországnak kontúrjairól, természetrajzáról akarok beszélni, íhanem magáról n népi Magyarországnak legelső és legfontosabb tényezőjéről, a népről Amit elmondok, legyen ülése 1943 december 15-én, szerdán. 85 szabad úgy elmondanom, mint a'népnek: a fia, aki azonban tanulhatott és egy falunak a lelkipásztlora^alki a faluval együtt él, ainnak sorsát vállalta és hordozza szegénységben és megalázottságban egyformán és aki valóiban alulról jött, — hogy meddig megy, azt nem lehet tudni, de a fallu szemével próbál látni, viszont; ahogyan M'akkai János mondotta, éppen mint a falunak a papja, a falunak néni mindig hízeleg és kevesebbszer hízeleg, hanem annál többször kemény szavakikal és bírálattal harcol a faluval és a magyar néppel. Én semmitől sean írtózoim jobban, mint attól, hogy állandóan simogassunk, állandóan hízelegjünk! népünknek (He\ijeslés. — vitéz Lipcsey Márton: Senkiinek!) és ezt igazolni fogom későblb, amikor népüknek; arra a bizonyos szellemi válságára fogok rámutatni, amelyre most át is fogok térni. Mindenekelőtt idézem: azonban Szabó Dezsőt- Lehet, hogy ez az idézet ismét elleuté. tes véleanényt! fog kiváltani, én azonban neim félek) ettől, haneim elmondom, hogy bizony mi Erdélyben Szabó Dezső írásain éltünk és azokat mind elolvastuk. Nem* vettük mind szószernt, de minket valahogyan önvizsgálatra, magyar önkritikára, konstruktív magyar látásra és élet szemléletre' Szabó Dezső tanított meg. Kérek félóra meghosszabbítást. Elnök, Méltóztat inak a meg-hossizabbítást I megadni? (Igen!) A Ház a meghosszablbításj hoz hozzájárul, PálfEy Károly: Nem Szabó Dezső érdekében, hanemi éppen a haladó magyar társadalom; érdekében felemlítem, hogy ma öröminuel olvastam az egyik újságban, hogy az a bizonyos Magyar Irodalompártoló Társaság, amely I tudtommal tavaly.alakiult meg magyar emberekből, magyar kisemfberek pénzén, (Mester j Miklós: Amelyet a magyar sajtó sajnos leesej pult!)— a sajtó lecsepülte, az ő baja — ÍO.OCO pengővel jutalmazta Szabó Dezsőt- (Helyeslés. — Mester Miklós: Éljen a Magyar Irodalomí pártoló Társaság!) Azt mondja Szabó Dezső I (o'^vass:j): »A magyarság ma úgy szolgál a leg| többet az emberiségnek, ha minden gondolaj Iával, minden akaratával és tettével Örök hare: ban ési sohasem visszakozva könyörtelenül és | megalkuvások nélkül önmagáért harcol, önmagáért dolgozik és él, ha önmagát szereti.« Ebből a látásból pattant ki az a politikai jelszó m — de ne legyen jelszó, — hogy: merjünk magyarok lenni. Mi a legnagyobb örömmel üdvözöljük a magyar kormánynak áát az igyekezetét, hogy valóban magyar mer és magyar akar lenni, mert tudjuk, hogy ez elé akaI (lályolk gördülnek. (Piukovieh József: A zsidói kat kisöpörni előbb, akikor beszélhetünk erről! - vitéz Lipcsey Márton: Hát hova seperjük I ki őket egyelőre'? Nem; tudod most kisepemi őikiet! — Piukovieh József: Bízzátok rám! -Elnök csenget.) A magunk felé fordulás- azért is szükséges, hogy felfedezzük hiányosságaiiinikat, orvosoljuk azokat, erőinket összeszedjük és felkészüljünk a nagy magyar feladatra, a magyar birodalmi gondolatra. Az első feladat, almely előttünk áll a magyar népi erő fokozása. Vissza kell adnunk mindlenek előtt a magyar népnek az önbizalmat, a jövendőjébe vetett bitet; ez egy csapásra megváltoztatná azt a 1 kétségbeejtő szaporodási arányszámot, amelyről Matolo^y Mátyás és Molnár Lajos képviselőtársaim beszédéből hallot'! ta/mí és amely valósággal ijesztően borul min-
