Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. ellen vélemény ékkel szemben, hogy mi, ha nem is nagy nép, de legalább is közép-, gerinc nép vagyunk. Ha jól emlékszem, 'így mondotta. Én ehhez azt akarom hozzáfűzni, — kü 1 önben beszédem későbbi részében is ki fogok térni erre ia kér'désre — hogy valóban- nagy nép lelhetünk, ehhez azonban még nagyon sok olyan nehézség-et kell legyőznünk, amely előttünk áll. Az, 'hogy nyugattal és kelettel szenibená'iLoüink, — aiminthogy így igaz. — sajnos, ma, nem azt bizonyítja, hogy nagy nép va gyünk, hanem azt, hogy megt or pántunk, annyi vért veszítettünk ebben az ádáz harcban, hogy bizony azok a népek, amelyek más kép fogták fel európai és középeurópai hiva tásuk.at, feljöttek mellettünk, keletről, nyugat ról, északról és ezeresztendős hazánkban, ha az auyagi erőket és a szellemi erőket számítjuk, ma talán kisebbségben vagyunk. Előttünk tehát ismét olyan harc áll, amelyet a jobb magyar jövendő érdiekében' a mellettünk és körülöttünk lakó, úgynevezett nemzetiségekkel meg kell vívnunk. Ha. erre a harcra felkészülünk és azt meg tudjuk vívni, akkor valóban elfoglalhatjuk Közép-Európában aizt a helyet, amely minket multunknál, hivatásunknál és Európa érdekében e'ddig is teljesített munkánknál fogva megillet. ' Itt mindjárt rátérek a nemzetiségi ^érdesre, amellyel kapcsolatosan Pándi képviselőtársam egy fiúriiei történetet mesélt el, amelyet nagy élvezettel hallgiattunk végig a Ház, minden oldalán. (Vájna Gábor: Hála Istennek!) Legyen szabad azonban megállapítanom, hogy a nemzetiségi kérdés nem olyan egyszerű,,mint annak a bizonyos Ernanínak az esete és őszintén szólvai nem is tudom;, hol keressem, vagy találjam meg az összefüggést a kettő között, (Pámdi Antal: Mindig a fején találja a szöget az illető, aki intézi!) Az valóban nagyon bölcsem intézkedett és a böles^intézkedés szükséges a mi részünkről is. Én ÚÍTV látom, meg is van részünkről ez a bölcseség, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ai körülöttünk, vagy mellettünk lakó nemzetiségek egyike-másika, legtöbbjei egy olyan évszázados ellenséges, rosszindulatú, gonosz szándékú propagandának lett ál'dozatává, amely megmérgezte egész beállítottságát, meggyőződését és gon'dolkozását a magyarsággal szemben. Nem tudom, mit lehet kezdeni azzal a rámán», vagy szerb sovinisztával, akit már akkor a balkáni kormányok neveltek fel, amikor még a régi Magyarország területén élt, nem tudom, mit lehet kezdeni azzal a román vasgárdistávail, vagy szerb vonaitkozásbiatn azzal a csetnikkel, akit az ő elvakult kormányuk valósággal ellenünk képezett ki az, elmúlt évtizedek folyamán. Ha jobban: kielégítjük őket, mint a magyarokat, -még akkor is • lesznek kérni és követelni valóik^ (Piukovich Jóasef: Semmi sem lesz nekik elég soha!) és sohasem lesz elég nekik az, aimit ai magyarok fognak adni. Hai tárgyilagosan szemléljük a f magyar nép szellemi szinvonalat, népi minőségét, ^ok helyen gazdasági, politikai helyzetét, azt kell megállapítani hogy elsősorban ezt a, népi magyarságot kell megerősítenünk, (Úgy van! Ügy vau! balfelől.) hogy felvehesse majd' a versenyt gazdasá,gi, szociális és szellemi téren a körülötte lévő nemzetiségekkel. Egyik délvidéki, talán Bogner képviselőtár s am felszólamlásában olvastam, hogy milyen *Mse 1943 december 15-én, szerdán, 83 nagy különbség van a délvidéki magyarság és az ott élő különböző , nemzetiségek gazdasági helyzete között, (Piukovich Jclzsef: A magyarság proletár!) Szinte kétségbevonnám, ha nem ! délvidéki ember és nem azzal az elánnal és meggyőződéssel mondta volna, mint amellyel a tényeket ő itt a Ház előtt felsorakoztatta. A kormány intézkedéseivel szemben Pándi képviselőtársam által emelt kifogásokat nehéz lenne itt mind visszautasítanom. Nem is akarom. (Pándi Antal: Tények azok, barátom! Nem is lehet megcáfolni őket!) Alii lom, hogy én is tudnék felsorakoztatni egy ilyen kollekciót (Vájna Gábor: Ide vele! Hahjuk!aszélsőbaoldaion.) Ez nagyon érdekes, s beszédem közben egyet-kettőt szóba is hozok majd. Pándi képviselőtársam azt akarta kihozni beszédéből, hogy a kormány és az ellenzék között szakadék van és ezt he is bizonyította. Én nem akarom az ellenkezőjét bebizonyítani, de amint végighallgat tarai! kifogásait, úgy vettem, észre, hogy azok az an.omáliák és helytelen intézkedések, amelyek történtek és történnek', nem is mindig a kor rnány akaratával és tudtával történnek, hanem I részint a bürokrácia rövidlátásából származnak (Piukovich József: A végrehajtás tökéletlenségéből!) részben pedig abból, hogy sokan akarnak földet kapni, pedig mindenki nem kaphat abból a zsidóföldből. A Hangyával szemben olyan természetű kifogásokat hozott fel, amelyeket szintén tzóvá kell tennem nekem is. Mi, erdé.yiek azt tapasztaljuk, hogy a Hangya szövetkezetet és általában a szövetkezeti gondolatot miniszteriális heI lyekeu is kissé elutasító magatartással fogad ják„) (Pándi Antal: Annyi segélyt kapnak, hogy csoda!) Én megértem ezek után azt, amit Pándi képviselőtársam itt felhozott és megértem, hogy az itteni nagy Hangya, mint hatalmas szervezet, mint mammut-intézmény, nem mindenben szolgálja a szövetkezeti gondolatot, de megemlítem, hogy az erdélyi •kisszövetkezetek, amelyek összefogták annak az 500—000 lelkes falunak a népét (Pándi Antal: Az ellen nincs kifogásunk!) hogy önmagukat ellássák, az elmúlt román megszállás alatt nemcsak gazdasági vonalon végeztek jelentős munkát, hanem, a kulturális, a szociális, általában a társadalmi vonalon is. Volt j idő, amikor például a presbiteri ülést a pult mögött kellett lefolytatnunk, mert nem adtak engedélyt arra, hogy az egyházi ügyeket; megbeszéljük. Ott jött össze a falu kicsinye és nagyja* és így nőt a szívükhöz minden apró erdélyi szövetkezet. Mi is azt tapasztaltuk, hogy ezeket a Hangya szövetkezeteket nem fogadták olyan megértéssel, mint amilyen nagy szeretettel képviseltük mi az ügyeit az egyes minisztériumok bam Mes; kell azonban győznünk a magyar társadalmat és a magyar kormányzatot arról, hogy ezek igenis hozzátartoznak a szövetkezeti gondodat képviselete és szolgálata révén egy teljesebb, egy jobb és egy (Pándi Antal: Közösségi érzéshez!) igazibb közösségi magyar élet hoz. (Pándi Antal: Az itteni Hangya csípős vörös-hangya!) Ezek után rátérek a most szőnyegen lévő törvényjavaslat vitájára. Immár vég-e felé járunk annak a magas színvonalú vitának, amely ebben a Házban a költségvetés -beterjesztésével kezdődött. Aki végighallgatta azokat a színvonalas felszólalásokat, amelyek a Háa minden 13*