Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

80 Az ovszá&mulés képviselőházának 355. teni. Kért, hogy legyek olyan szíveis belevenni őt is a listába, hiszen, neki is van annyi pénze, hogy kifizet egy holdat, hogy legyem neki va^lami kis földje, amelyből regresszálhatja magát, «z árak őrületes emelkedése ellen kárpótolni kell őt. Bevettük őt is. Előrebocsátom, hogy most nem akarom kritizálni r az illetőt, aki ezt a földet kapta, mert vitéz ember s ha valakii vitéz, az kapja meg a jutalmát, ide azt hiszem, hogy másutt is lehetett volna, őt kárpótolni és nem kellett volna kihívni a népnek azt a gyűlöletét és haragját, amely ott történt, inert igenis ilyesmi következett be. Amikor nieim kapták meg a szőlőt, egyetlen: ember nem volt hajlandó abba a szőlőbe elmenni dolgozni, pedig rá vannak utalva, a munkára és így azi illető úr lengyel foglyokat volt kénytelen hozatni, hogy azokkal dolgoztassa meg a szőlőjét. Itt is azt látom, amit Makkai képviselőtársam említett: hogy vigyázzumk, a földet ne igen osztogassuk. Ezzel nem segítünlk a mai hangulaton és» sebeket nem gyógyítunk azzal, ha az Ígéreteket neim tartjuk be Itt van a házhely kérdés, amelyről interpellálnom kellett. Vagy húsz községiben már évek óta készen ivan az igénylés, készen vannak az iratok, a jegyző felküldte a gazdasági felügyelőséghezv onnan azonban visszaküldték. Igazuk van a jegyzőknek is, akik túl vannak terhelve most az élelmezési adminisztrációval, hogy nem képesek ilyen kérdésekben feladatuknak eleget tenni. Miért kell egy házhelyügyet olyan bürokratikusán elintézni, hogy a jegyzőnek tárgyalnia kell az igénylőve], azután tárgyalnia kell azzal a gazdával, akitől igényelni akarják a földet, majd tárgyalnia kell azzal a földibirtokossal is, aki majd cserében lead földet, hogy kárpótolja a kisgazdákat, akik házhelyekre földeket adtak. Ez rendkívül komplikált eljárás. Ne tegyük a jegyzőket házhely ügynökökké, mert nagyon nehéz két ember véleményét is összeegyeztetni; különösen ma, amikor a földárak emelkednek, lehetetlenség ilyen érdekhálózatot összeegyeztetni. Tessék kisajátítani a földet és igenis hatalmi szóval elintézni az ügyet. Amikor a nép egy tehénért 2—3000 pengőt kap. amikor egy lovat el tudnak adni 6000 pengőért, amikor egy tojás ára feketén 1-40 pengő, (Felkiáltások: Hol!) — az egész országban így van — tehát tudnak pénzt csinálni, ma pénzük van, hiszen a magyar; föld népe ivan olyan zseniális mint a zsidó, hogy nagyon jól tudja, hol kell regresszálnia magát, akkor tessék odaadni azoknak a kisembereknek az igényelt házhelyeket. Ha elmegy az a gazda vásárolni, egy ingért 100—120, sőt 200 pengőt kérnek, tehát kénytelen ő is így kalkulálni, hiszen tudja, milyen lehetetlen; dolog, hogy azelőtt egy mázsa (búzáért Öt inget kapott, most két mázsa búzáiért vagy három mázsa búzáért kaphat csak egy inget. Természetesen van ő is olyan számtani fenomén, hogy ő is tudjon számolni és az ő terményeit is megfizettesse. A helyzet tehát az, hogy igenis a faluban van pénz. Építkezni akarnak, tehát segítsük őket, hogy az építkezés mégindulhasson. Hogy mennyi hézaga van a törvénynek és a rendeletnek és mennyi nehézséget okoz esetleg az adminisztráció bürokratasága, milyen nehézséget okoz esetleg az idesres jegyző vagy a nemtörődöm gazdasági felügyelő, .ezt mindnyájan tudjuk, 'die én látom, Hogy nyakig vannak munkában, tehát segíteni ülése 1943 december 15-én, szerdán, kell rajtuk. Miért nem hívnak fel bennünket képviselőket, hogy menjünk oda a jegyzők mellé? Segítsünk: nekik dolgozni, hiszen féléven át, sőt háromnegyed éven át szabadságon vagyunk. Liposey testvérem bizonyára szíves örömmel kimenne és segítene nekik d'olgoizni. (vitéz Lipcsey Márton: Pompás ember vagy, testvér!) Ezekután áttérek a hadiügyiek csokrára. Sokat beszélünk és ígérgetünk és bizonybizony, amikor a cselekvésre kerül a sor, akkor nagyon szomorú képet találunk. Miért kell például annak megtörténnie, amit most el fogok mondani? Tavaly írtam az akkori honvédelmi miniszter úrnak e^y mosonmagyaróvári tiszti özvegy ügyébem Ez volt az első tiszti özvegy a mi városunkban, tehát szívügyem volt, hogy miméi előbb intézzék ©1 az ügyét. A férje magántisztviselő volt, nyugdíja nem volt, mert kevés volt a slaolgálati ideje, tehát az asszony ott állt mondhatnám minden nélkül. Havi járandóságát, amelyet kapott, amíg az ura a - fronton szolgálatot teljesített, hiszen főhadnagy volt, abban a pillanatban, amikor megkapta; az értesítést, hogy férje a harctéren elesett^ megvonták, de az özvegyi segélyt nem utalták ki. Hiába írtam én a miniszternek, hiába mentem a városházára a polgármesterhez, ügyét nem intézteik el, amíg aj végén Csatay volt az -a« miniszter, alki igenis választ adott levelemre és megírta, hogy a segélyt vissaamenőlear follVósította. (Éljenzés.) Köszönet ai miniszter úrnak, sajnos, hogy nem előbb l'e.tt miniszter, mert valószínűleg orvosolhatta volna. ezt a -súlyos sebet, amelyet ejtettek az özvegyen és amely, városszerte sajnálkozást idézett f elő irányában: és bennünket megfosztott attól a hittől, hogy iáét meg is tartják, amikoir ígérik, hogy az itthonmaradottakról: gondoskodunk. Amikor ilyen nehézségeken megy keresztül az ügy, akkor az ember mindig azon gondolkodik, hogy talán nem is a kormány a hibás, itt valami levegő, valami atmoszféra van, itt talán a végrehajtó közegek azok ai hatalmasságok,. akiket mi nem tudunk rendue tanítani, lehet, hogy ez az a kínai fal, amelyet nem tudunk áttörni, a jószándék megáll valahol és nem tudja érvénynejuttatni az igazságot, (Kóródy Tibor: A bürokrácia!) Itt van például Puskin egy hadirokkantam, majdnem minden évben elölről kezdődik az ugye, fizetik neki a pénzt, majd megvonják iái járadékot. Utoljára mápusban küldték meg neki, azóta nem kapja a járandóságát. Irt nekem, hogy járjak el,, az ügyében, miecrt az illetékesek, fülük botiját sem mozgatják, nem kapja meg a járadékot. Ennek az embernek az az érdemiéi, hogy a hadszínteret járta, de van nagyobb érdeme is: hét fia van, uraim és ennek az embernek nem lehet kijárni, hogyi megkapja azt a 30—40 pengős összeget havonta, amely nála életexiszteinciát jelent. Ezek azok a hasadékok, amelyek közöttünk vannak. De nehogy azt higyjék, hogy a csokornak vége van. Szíves türelmükéit kérem, hogy még néhányat elmondhassak. Itt van például egy dolog, ami szintén a kisemberek ellátását célozta. Győrött a polgármesterrel egyetértésben, az én közbenjárásomra is, ^y hízottlibaakoiót bonyolítottunk le ebben a városban, amelynek a környékén folyik a Duna,, Rába, Rábca, Marcal, tehát anyI nyi a víz, így sok a liba is. Tehát »sok libát