Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

78 Az országgyűlés képviselőházának S55. den ta mozgalom, hogy a végén azok, akik ezt ^ mozgalmat csinálták, megbánták, hogy azt megindították. (Egy hang a középen: Hogy lehet LÍ2Í a mm viszonyokba aJtícalmazni?) Nagyon egyszerűéin). Mi itt állandóan követeljük, hogv a magyar kormány térjen át a magyar szocialista alapra. (Derültség.) Tessék rátérni, ha a, kormány a nemzeti szocialista kormány- zaiot megvalósítja, lemondok a mandátum ómról, mert akkor én ' teljesítettem a hivatásomat. (Derültség. — Rátz Kálmán: Ekkora áldozatot mégsem lehelt hozni!) Ez nem áldozat, ez hivatás. Higgye el nekem ,aJ képviselői úr, hogy nekem a képviselőség igazán csak áldozat, mert ha én nem volnék képviselő, akkor valószínű •'eg jómódú kereskedő volnék, de el: kell hamy»*- _ goln'om mindent aÄÜ, miért a népelmért dolgozom. (Rassay Károly: De a mese szerint akkor megunnák önök is! — Derifiség.) Eta abban a pillanatban megszűntem működni, ha ők inemzeti szocialista kormányzatot valósítanak megmert akkor én a hivatásomat teljesítettem és visszavonulok. Az Erniami is teljesítette a hivatását. Rá kell térnem Peye

T Károly igen t._ képviselő társamnak a beszédére, nem egyes kitételeiről akarok szólni, (Ráta; Kálmán: Bár az sem katya!) hanem általánosságban. Ahogyan ő itfkoTábhan beszélt, olyan szerényebb, csendé sebb, halk hangon, csak szociális kérdésekről. — igazán nem politikai kérdéseket érintett, ha neim munkáskérdéseket — én olyan csendben hallgattam- mert a munkásokról beszélt és a dolgozó magyarok sérelmeit hozta' elő, amelyeket én is előhozok. Nem volt semmi okom arra hogy közbeszóljak, azonban most legújabban — ez szintéin Sztálingrád utáni hang — azt jelentette be, hogy igenis, a magyar dolgozók az 9 háta mögött állanak és ő képviseli a magyar dolgozókat. Engedje meg nekem Peyer igein f. képviselőtársiaim, hogy én csak egyei említsek meg neki. A magyar dolgozok ma szerint*

4 mind szociáldemokraták, — mondjuk így, meri kommunistapárt úgysem lehet — tehát mézzükhogy ezek a szociáldemokraták példának okáért mit csinálnak. Nagyon emlékezetes ető< tünk az az eset, amelyet elmondok. Csak azért mondom el, hogy lássák a képviselőtárs a inL hogy a mi munkánk nem meddő munka, mert nekünk köszönhető az, hogy a magyar munka.* •' ság között olyan szociáldemokraták vaunak. mint az a vagongyári munkás volt, aki re

1 jelentést tett- hogy a gyár ellen robbantást szabotázskísérletteit terveznek, aiminek erednie nyeképpen egy embert felakasztottak és sokat igen súlyosan elítéltek, ezt a munkást pedig a kormány megjutalmazta 10.000 pengővel I'N további jutalmakat is kapott. Én igen büszke vagyok az ilyen munkásokra, akik az Ő hálta mögött állnak és vi gyiázmak ama., hogy ne történjék meg az, ami -egyszer már t megtörtént. Nyugodt lehet Peyer képviselőtársam; hogy az ő szociáldemokrata munkásai között, akiket ő azoknak tart, fognak akadni olyanok, 'akik abban a7 esetben, ha ő megint 1918—19-et akair itt repró dukáilni, lefogják ési magyar nemzeti szo ciailista alapon elintézik. Elnök: Kénem a képviselő urat, ne ra ga.dtassía, el m agyát és a, képviselőház méltóságához illő kifejezéseket használjon. (Rátz Káflmán: Hazafias buzgalmában!) Páhdi Antal: Engedjék meg, hogy ez ah ülése 1943 december 15-én, szerdán. kálómmal egy magyar írónőnek egypár őit-tzinte sorát olvassam fel, aki úgy iátszik, végigjárta a magyar és a keres<ztény kálváriái abban a« időben is, amikor még a liberalizmus nagy on-mia gyón fennállott. Ez a nő többek között ezeket írja (olvassa): »Hiába, benne vol tunk még a, századvég ken ette! j esi, kétszínű, inaskodó levegőjében és a nélkülöző', tanáe»talian emberieket ,olcsó és egyoldaíHí erkölcsi tanácsokikai tömitek, mint ia töniőludat kukoricával;. A [szerencsétlen erajberiek pedig* megköszönték a nyújtott erkölcsi táplálékot és a.szo ci a lista párt felé orientálódtak. Nem a

/ zsidók vonzóereje, hanem a részvétlen keresztény úri íelülieteisisíég taszítóereje szállította a lagér'Î ékesebb párt- és agitíációs anyagot a szociákiemclkratáknak.« (Rátz Kálmán: Ki írta ezt!) Majd elmondom. Ez a nő, aki dolgoízó nő és önállósítani akarta magát, önállósítási küzdelméből ai következő tapasztalatokat veti papírra (olvam:h »Már befektetésre sem volt pénzem, még ha kaptam volna is árut, nem volt niibőli vegyek. Bizományba, árut reménynek is szamárság, ezt csakis ®, menekült pólisiaikí kapták ést egy-egy idevaló megszorult zisidó, de keresztény kitől kapjon? Talán a kenesztény níagykereiskeidőtől, aki még a kész pénzért vásárló házaló árussal is úgy bánt, mintha férges koldussal lett volna dolga és fehlér kíeniény] ké-zelőljét

1 megrázva, éppen csakhogy csókra nem nyújtotta a kezét? A zsidók tényleg emberségesebbek, segítők és érdeklődők voltak, leeresizkedők és útbaigazítók az árut illetőleg és még kassza skontót is adtak, de elsősorban a faijtájiikbelieknek. Igaz, hogy az elutasító váHaszuik isi udvarias és sajnálkozó volt, de mit használ az, amikor az ember hallotta,, hogy ugyanakkor az utánam érkező zsidónak odaszólt: ma|ga várjon, amit regen rendelt, az most megjött. Hiába mondfeaan és kérdtem éni is, adofk rendelést. — Többet, nem fogadunk el. e<z kivétel volt. Ez Volt a kitérő válasz, és ökölbeszorított kézzel továbbment srz ember.« Ez a két kép, mélyen ti. Ház, amely két kép az ember szivébe .markol. Egy do gozni akaró magyar nő írta ezt le az egyik könyvében. (Fe'Máltások: Ki az?) Mollináry Gizella, írt vagy öt könyvet. (Rate Kálmán: Melyik regénye ez?) Itt van három könyv címe, hirtelen nem tudom, hogy melyikből olvastam; (Egy hang a közénen: Az egyikei ezêk közül el is Welfone kobozni!) Ez egy keresztény magyar nő, aki ezt-a kálváriát végigjárta, és aki helyesen' tapintott rá a dologra. Igenis, igaza van neki, nenn a zsidó szirének! fuvolahangja, volt az, amely odacsábította a keresztény magyarokat a szuciáldemokrata pártba, hanem az'a közömbösség, az a nemtörődömség, amely a magyar vezető társadalom részéről érte őket. Nemi törődött a magyar munkással senki, ugyancsak a magyar paraszttal sem törődött senki. Mélyen t. Ház! Engedjék meg, hogy egy kis csokrot nyújtsak át a parlamentnek azokból az intézkedéseikből, amelyeket kormányunk tett, vagyis jobban mondva, amelyeket nem tett. Makkai igen t. képviselőtársam azt .mondotta, hogy ne siessünk a földosztással. Itt tehát elárulta magát, mert ami Programm ja volt a nemzeti szocialistáknak!, azt a választáskor, ők mind felragasztották a falakra. Nekünk nem kellett egy programuiot sem kiragasztanunk, mert a villanyducokon, a házak oldalán mindenütt ott volt a kormánynak a teljes Programm ja, olyan programm, amelynek minden