Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Az országgyűlés képviselőházának 355, lemenjek voltak. Nemi aikanok rámutatni másra, csak arra, hogy Csáky gróf külügyiminisztersége alatt legalábbis a külpolitikában teljesem egyek voltunk," hadser egünk tekintetében pedig még egyebbek voltunk és ami a nemzet érdekeit illeti, e tekintetben egységesebbek nem is lehettünk. Bennünket egy szakadás egy miniszterelnöki kijelentés mem altérai. nem érdekei bennünket, hogy ő hogyan vélekedik, a mi szerető szívünk sugallata az, hogy aki velünk tart az országért, az velünk tart, ha mindjárt szakadást is emlegetnek. (EOy hamg a sséisőbüloldidorú: Nem vloit államférfiúi megnyilatkozás, az biztos!) Makkai képviselőtársam a nemzetiségi kérdésről is beszélt. Engedjék meg nekem, hogy én, aki egész életemet nemzetiségi területen töltöttem el, ehhez egy kis hozzáfűzést tegyek. Nemi helyes a nemzetiségi kérdésről állandóan beszélni, mert annyi dolog választ, éi heiiiiünket, miagyarokat^ nemzetiségi kérdés', vallási kérdés, faji kérdés és egyéb kérdés, tehát ne áizt keressük, ami elválaszt, hanem azt keressük, ami összefog bennünket. (Egy hang a szélsőba oldalon: Ez aß!) Ez a magyar memizet. Aki ezért a nemzeitért hajlandó dolgozni, szenvedni, harcolni, -azt fogadjuk be, öleljük a keblünkre, mert a mi történelmiünk bizonyítja, hogy a történelmi nagyjaink között I— nem akarom lekicsinyelni a régi magyarokalt, bár az Árpád-ház sarjai még hjia is uralkodnának (Egy hang a\ jobboldalon: Na!) — voltak, vannak és lesznek, akik jQtm a vereckei szoroson jot tek be. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De Kffiloy oií jö:t be!) Mélyen tisztelt Ház! Én a nemzeit'iségi kérdést illetően szeretném, ha itt több szívvel és kevesebb .paragrafussái dolgozaáaiüö. Ne higy jük el azt, hogy erős kézzel a nemzetiségi kérdést el lehet intézni. Nem mondom, kéül az is, mert vannak gyenge jellé miiek, vannak haszontalanok, de vámnak a magyarok! között is olyanok, akibet erős kézzel kell megfogni, mert nem nemzeti alapon állnak, azonban azt is meg kell mondaiTiom, hogy a jó szó sokszor többet használ. Van gyermek, akit jó szóval előbb lehet a fegyelemre és a munkára- serkcnâeni, mintha a nadrágszíjat vesszük elő. (Piukovich József: Az sem rossz ugyan!) Engedjék meg, hogy elmeséljék egy esetét az éíetemiből az igen t. Háznak. (Halljuk! Haéliuk! a ssélsőba oldalon,) Ez az eset Fiuméham já+szódott le. Én akkor fiatal, lelkes magyar voltam. (Piukovich József: Esett a hó!) Ott nem esett a hó, legfeljebb csak most, a háború alatft esik, merít' «ás időjárás megváltozott. Harminc évig voltam lent és mieim esett a hó. De estek némely események, Trianon előtt és Trianon után. Többek között, minit ismeretes, nekünk ott kormányzóságunik volt. A 'kormányzóságunknak volt egy politikai osztálya, és ennek a vezetőjéről meg kell emlékeznem, mert zseniális ember volt, aki a nemzetiségi kérdéshen oly- tapintattal és mégis erélyesen tudott eljárni, hogy azi eredmény szenzációs volt. E vezető volt dr. Orosdy miniszteri tanácsos. Az Isten éltesse, ha még él. Az eset a következő volt. Akkor ott felütötte fejét az olasz irredentizmus. Tudvalevőiéig a fiumei Operában minden esztendőben, vendégszerepelni jártak a milanói Scala művészei, tehát a világ legjobb művészei jöttek el tavasszal is. meg ősszel is, egy operaszezónra. Ennek "természetesen volt valami irredeintai íze' is, mert' azt a pénzt, amelybe azok a művészek kerültek, úgysem tudta volna meg ülése 1943 december 15-én, szerdán^ 77 fizetni Fiúmé közönsége, tehát valószínű, hogy ^imotatáéban részesültek. Nem baj, örültünk neiíi, men wif^r* művészi estékbein! volt'részünk, amilyen estékben, Budapest oiperaközönségének is alig volt. Ilyen, előadások alkalmával egyszer előadták Verdinek Ernani című operáját. Nem jelentős opera, elég csinos zenéje van* a lényeg hemme iaz, hogy egy rablóvezér kalandját, élettörténetét dolgozza fel, és az egyik íelvonásban^ — ha jól emlékszem, a III. felvonásban — kijönnek a színre az összes rablók ós hozzátartozóik, és egy gyönyörű szép indulót énekelnek. Azt éneklik: »Tutti siamo d'una, famiglia«. »Mindnyájain egy osaiád gyermekei vagyunk.« Ezt az indulót azután az irredentisták felhasználták, és

1 ez .lett az; ő irredenta indulójuk. Mikor a szereplők kivonultak, mi magyar fiúk megdöbbeinéssel láttuk, hogy a rablók olasz lobogókat hoztak magukkal és rázendítenek, énekelnek, a közönség meg őrjöng. Feleszméltünk, hogy ez már neimj rendes do-Iog, e mögött valami rejlik. Hát természetesen mi is egy kis ellenmozgást csináltunk, hogy micsoda dolog ez, Fiúmé nem volt olasz, menjetek haza, hagyjatok bennünket itt, mi Fiúméba nem, mint hódítók jöttünk, ide hívtak bennünket, (mert Fiume önként csatlakozott a magyar anyaországhoz. Orosdy tanácsos úr meg is értette ezt, és igyekezett egy; kis féket alkalma'ami. Azonban, olyan tobzódás volt a városba»! és o'iyjain irredenta hisztéria', hogy elkeseredve láttuk, ennek nem lehet végetl vetni. Ugylanis Fiumében az a) szokás, mint minden olaszországi városban, hogy vasárnaíp délben és hétköznap este a, főtéren zene van. Volt a városnak is zenekara, amely mindem este és vasárnap délben gyönyörű koncerteket adott. Ezeknek a koncerteknek ai kezdetétől a vécéig örököseim taps és ordítás hangzott: Ernani. Er mami, Erinami!Akármit játszottak, nem, keílett nekik semmi, csak az, Ernani kellett! Gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, mert úgy látszott, hogy ez a tüntetés mindennap meg fog ismétlődni, az olaszok vérét fel fogja pejsdí-teni. Végre is Orosdy az ő bölcseségével ímeg. oldotta az Ernani-kérdést, és azt aklarom, hogy a kormány is hasonlóképpen oldja meg az ilyen kérdéseket. Kiállóit egy alkalommal a zenekar és kitette a proigramím táblát^ hogy ezt és ezt az indulót játsszák. Nagy ordítozás következett. A zenekar elkezdte a játékot, de 3—4 utemi ütáim abbahagyta. A tömeg hs agosan követelte az Ermainit. Erre visszafordult. a karmester, meghajolt és rázendített az Ernámra,. Hát uraim, olyan tombolást, oíyan őrjöngést még életemben nemi láttam. Összeölelkeztek az " emberek, csókolóztak, emgem is összeöleltek, pedig hát nekem igazán nem volt semimi közöm hozzá. Elöntötte a tömeget a szeretet hulláma. De most jöm az igazi Orosdy. Amikor végei volt az indulónak, ata olaszok tapsoltak és kiabálták: bis, bis, mert ők így mondják, hogy újra. A zenekar rázendített ismét à% Ernanira. Megkapták ötször, hatszor és a végén már kilenc óra lett, az, emberek éhesek: voltak, kezdtek hazamenni. Mikor szétszéledt a nép... a zenekar ismét rákezdett az Ernaria, Erre 'rohantak vissza és tapsoltak. A • végén már nem volt fizikai erejük a tapsoláshoz. Egy hétig Ernamít kaptak és a végén már nem kellett jenkinek az Ernani, már fájt a tenyerük és elég volt a ' dicsőségből. Ügy elcsendesedett az egész irve-