Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
72 Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1943 december 15-én, szerdán a háború elmélyülésével egyre ifontosabbá válik) a kisipar. A kisipar tárnokatása., különösen a szükséges nyersanyagokkal való ellátása nem lehet másodrangú feladat. A kisiparostársadalom igani értékes része a nemzetnek, njemesak nemzetgazdaságiy termeEéspoitfctikafô, hanem nemzetpolitikai szempontból is, hiszen a múltban is bebizonyította, hogy nehéz időkben nemcsak munkával, adóval, de véráldozattal is és a tiszta magyarságnak soha mes: nem tagadásával mindenkoron és minden körülmények, között az örök és szent nemzeti feladatoknak, céloknak, a bátor, kitartó, kiálló harcosa és őrállója. Az irányított gazdálkodás idejét éljük és ezért a kisiparosság jövője attól füe;g, hogy a kormányzat, helyesebben, az iparügyi kormányzat milyen szerepet számit a kisiparnak s evégből hogyan látja el azt a szükséges nyersanyagokkal. A közszükségleti ipari cikkekkel való ellátás szempontjából, nemcsak a számottevő termelése, hanem a tárgyak karbantartása és javítása révéin is szükséges a kisipar támogatása és fejlesztése. A kisiparosok teljesen tudatában vannak annak, hogy .nyersanyaghiány van és nem is kérnek sokat abból, amiből ke^ vés van, c^ak a rendelkezésre álló anyagmenynyiségeknek a szükségletek szerinti arányos ési rendszeres elosztását kérik. Igen megnyugtató, hogy a kisiparosok részére juttatandó anyagmennyiség elosztása most az iparkamarákon keresztül, az ipartestületek útján történik, illetőleg mind több- és többféle anyagot; kapcsolnak bele ebbe a kitűnően bevált elosztási rendezerbe. Legyen szabad itt utalnom az előttem szólott ^Németh Andor igen t. képviselőtárísam beszédénieki arra a részére, amelyben felemlítette a cserépkiutalásokat; azt állítván, hogy «a ipartestületek útján nagyon nehezen törteink a kiutalás, illetőleg- nagyon nehéz ilyen úton anyaghoz jutni. Legyen szabad erre megjegyeznem, hogy tényleg nehezen lehet hozzájutni, dé csak azért, mert maguk! az ipartestületek is keveset kapnak. Hogy miért kapnak keveset? Érthető: kevés van. De amikor egy ipartestület ebből a zárolt anyagból egy-két vagonnal kap, ugyanakkor vidéki zsidó kereskedők még mindig 15—20 vagonhoz jutnak hozzá. Eat a gyakorlatból, tapasztalatból tudom és állítom, hogy így van. (Börcs János: A textilfrontom is ÍSY van!) Még mindig vannak, nehézségek számos iparban a nyersanyagellátás terén, mert a kusiparoßoln talán nem is kellőkép felszerelve, esetleg nem is jó helyre küldik az igénylési lapokat, csak azt lát,jak, hogy egyik-másik hozzájut anyaghoz, a többi pedig hónap okon keresztül hiába várja, utaznak Pestre, hazamennek, terhelik a hivatalokat, terhelik a forgalmat, költi ki a pénzt ég veszítik a drága munkaidőt. ' A kisiparosságnak nyersanyagokkal való ellátásánál, ellátásuk javításánál nem mindig csak a nyersanyag-mennyiségeik emelése, hanem a nyersanyagok helyes, arányos, rendszeres és gyors elosztása, is igen fontos tényező. Ez látszik onnan is, hogy egyes kisipari ágakban, amelyeknél a mennyiség aa utóbbi időben csökkent, de jó ellátási rendszert vezettek) be, az ellátási bajok enyhültek és így a helyzet javuknak mondható. Erre legyen szalbad példaként felhoznom af legutóbb kiadott vaselosztási rendeletet, mint amely egyike az utóbbi időkben kiadott legjobb rendeleteknek. Moet már en, ^^^^^^^^^^ a városi vagy falusi vasellosztó bizottság útjan jutnakl a vasutalványok a fogyasztókhoz, a gazdákhoz, akj.k ezt a vasmennyiséget bármelyik, tetszésük s,zerinti, liparigazoiváunyial rendelkező iparosnál dolgoztathatják fel, másreszt pedig az ipartestületében keresztül az illető szakcsoportok elbírálása alapján — a vállalt munkák, az alkalmazott segédek és tanoncok arányszáma szerint — oszijaík] el az anyagot az iparosok között. Eltekintve attól, hogy mindnyájan, keveslik a kiutalt mennyiséget — hiszen ez értihető is és azért van elosztás, merít kevés áll rendelkezésire — ezen elosztási rend*zer f ellen még panaszt nem hallottunk. Kereskedők részére is szükséges volt a vaselosztásiés jegyrendszer bevezetése, mert edd g az volt a helyzet, hogy ha egy kereskedőhöz, különösen egy vidéki kereskedőhöz, beérkezett vaskiutalás, az arra haladók, a z utcábani lakók yagy^ a jól értesültek megrohanták a» üzletet és pár óra alatt felvásárolták az egész vasanyagot. (Börcs János: Akár a trafikot!) A távolabb lakók így nein juthattak hozzá vasanyaghoz. Ez hónapokon keresztül így folyt, amíg ai vaselosztási rendelet ezt meg nemi változtatta és így a kedélyek ebben az irányiban megnyugodtakt. Minthogy itt kiutalásról és elosztásról van szó, legyen szabad e® alkalommal hivatkoznom Laky .Dezső t. képviselőt ár samnaki pénteken tartott beszédére, amelyben említette, hogy az anyaggazdálkodásnak van egy Achilles-sarka, tudniillik nincs egy olyan szerv, amely szeimimel kísérné a kiutalt anyiagok további útját a kiutaláson túl. A magam, részéről szintén igen j szükségesnek» és helyesnek tartanám, egy ilyen szerv felállítását, amint t. képviselőtársam is említette, hogy megfigyeljék: azok a kiutalt mennyiségek tény lieg ott használtatnak-e íel, ahoviai igényelték. Másrészt azonban konkrétumokból kénytelen vagyok megállapítani, hogy bár az anyaghivatal annalk rendje-módja szerint havonként kiutal bizonyos mennyiséget — a jelen esetiben, ipartestület részére való kiuta,íásról van szó — de az anyagmennyiség az ipartestülethez nem jut el. Tudomásom szerint az ipatri anyaghivaital^a bejelentett készleteket osztja el, tehát ha már van egy ilyen kiutalási rendszer, e kiutalásnak fedezetei is kell, hogy -legyeni. Az ipairi anyiagíhivatal kiutalás leszállítását szorgalmazva a tárolóknál, illetőileg a gyártóknál, azt ai választ adták, hogy ők még nem kapták meg ai nyersanyagot, amelyre a feldolgozáshoz szükségük van. Ilyen esetek nem fordulnának elő, ha ténylegesen volna egy szerv, almelly ellenőrizné a kiutait anyagok továbbá útját, mert az is egy további útja az anyagnak, hogy az tényleg el is jusson oda, ahová ki lett utalva. Az iparosok anyagellátására vonatkozólag áiltalábaín az a rendszer van érvényben, hogy az iparkamarák körzetében működő önálló iparosok, segédek, és tanoncok arányszáma szerint kapják meg az anyagokból az illető kvótát az iparkamarák. Amíg azonban Budapest'. 1 !! 20, Győrött 44, Szegeden 4 r >, Pécsett 41 lakosra jut egy mester, addig a keleti részeken, például a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara, területén — beleértve Kolozsvár városát í»,_ — 170 lakosra, jut egy mester ós így az oda, juttatott anyag a. többihez képest arányosan nem fedi a saükségletet. Ezért kívánatosnak tartanám,