Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
<>R Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1913 december 15-én, szerdán. való rendszer!) Az iparosok egymás körött felosztják a téglamennyiséget és ezzel meg; is szűnik minden ellenőrzés abban a tekintetben, vájjon a tégla valóban odakerül-e, ahol arra a legnagyobb szükség van. Sokkal helyesebb volna, ha a mezőgazdiaság építőanyagszükségletét nem az ipartestületek, hanem a kamarák utalnák ki, (Helyeslés a szélsöbaloidalon.) de azok sem az iparosoknak, hanem maguknak az építtetőknek, (vitéz Lipcsey Márton: Ez igaz!) Egészen röviden szeretnék foglalkozni a mezőgazdasági iparok kérdésével. (Halljuk! Halijuk! a szélsöbaloidalon.) Mostanában tg-y új iparág lendtült fel igen; szépen, mégpedig a. kisebb konzerváló, illetve szárító üzemek ipara. Tudjuk, hogy mezőgazdasági nagyiparra csak olyan; termékek gyártásánál van szükség, amelyek kis mennyiségben, kifizetődőén nem állíthatók elő. Idesorolhatók ,a cukorgyárak, kendergyárak, lengyárak és így tovább, mind az .a sokféle iparág, (amelyeik nálunk, sajnois, még ism éretlenek, de a külföldéin már hatalmas gyártelepeket létesítettek. Ilyenek például Amerika kukoricafeldiolgozó üzemei, amelyekben a kukoricából a legkülönbözőbb anyagokat, vegyszereket, kozmetikai cikkeket, filmeket, lakkokat, nyomdafestéket, biztonsági üvegeket, stb. állítanak elő. Azoknak a mezőgazdasági iparágaknak, amelyeik kisüzemi termieles mellett is racionálisan termelhetnek, nem volna szabad nagyüzemmé fejllődniök, mert kisüzemi] termeilés mellett sokkal jobban szolgálhatják a mezőgazdaságot, egyrészt annak a birtoknak az érdekeit, lamielyen létesültek, másrészt a környező kisgazdaságok érdekeit is. Tisztelettel kérek egy félóra meghosszabbítási Elnök; Méltóztatnak a kért maghosszabbítást megadni? (lg n!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Németh Andor: Ép tehát atzt kérem, méltóztasék ezeket a szárító üzemeket, amelyeknek bizonyára nagy jelentőségük lesz a jövőben a békében is, kifejezettem mezőgazdasági üzemekké deklarálni és ne» tessék engedni, hogy nagy gyárszerű üzemek -étesüljonek, amelyek nincsenek a mezőgazdasággal közvetlen kapcsolatban. T, Ház! A közellátási tárca tárgyalásakor csak pár szóval foglalkozhattam az ál tatán os közellátási helyzettel is. A pénzügyminiszter úr részletesen szólt itt a kalóriamennyiségekről. A szükséges kalóriam'einnyiséget szerinte közellátásunk biztosítja. Elismerj azt, hogy benne kevesebb a fehérje éisi a zsír, de mint mondotta, több a szénhidrát. Ezzel kapcsolatban* 70.000 és néhányszáz kalóriáról beszélt. Bármiképpen osztom is ezt a számot, akár 365-tel, hogy a napi mennyiséghez jussak, akár 52-vel, hogy a heti adaghoz jussak, akár pedig 12-vel, hogy a havi mennyiséghez jussak, sehogy sem kapom meg ezt a 70.000-res számot, Snakkönyvek szerint általában 3000—3500 kalória egy felnőtt ember kalóriaszükséglete. A Népszövetség közegészségügyi bizottsága pedig azt: mondja, hogy munka: nélkül a napi szükséglet 2400 kalória. Könnyű munkánál óránként 75 kalóriatöbb letet kell számítani, nehéz munkánál pedig 300 kalóriát. így is könnyű munkánál 3000—3500 kalóriái jön ki. Ez azt jelenti, hogy hetenként 21.000—25.000 kalóriát, havonként kereken 100.000 kalóriát, évenként pedig 1.000.000—1,400.000 kalóriát kell számítani. Ezek a számok tehát meg sem közelítik a pénzügyminiszter úr által említett 70.000 kalória körüli mennyiséget. Nyilván tévedett a miniszter úr ezzetl a számmal kapcsolatban. , Be vizsgáljuk most meg, hogy a jelenlegi Közellátás miként biztosítja a szükséges kalor tamiennyiséget. Pontos adatok állnak remíLelkezésre, melleknél számítá^biai vették a inapi cukor, kenyér, liszt, zsír, margarin, vaj, hús^burgonya és hüvelyes fejadagokat, de nem vettek figyelembe a, sporadikusan történő baroimlfi-, tojás- és komizervkiutalást, mivel ez 'nem folyamatos és természetesen nem vették figyelembe a szabadon kapható cikkeket, a sört, gyüimölcsiöti, stb. amelyek azonban leginkább j esak szénhidrátot és nem fehérjét tartalmaznak^ így napi kalóriamennyiségként 1775 kalória jön ki, ami tehát lényegesen; alacsonyabb, mint a szükséglet, de ez isi csak Budapesten van így, mert a többi városokban az adagok még kisebbek, ott tehát még kevesebb kalóriát adagol a közellátás. Még szomorúbb íU kép akkor, ha azt vizsgáljuk, hogy a kaloriatmeininyiség mellett mennyi ai fehérje, a zsír és a szénhidrát. Ebben a tekintetben az a szabvány, 'hogy a testsúly f minden; kilograímimja után egy gramm fehérjére van szüksége a felnőtt embernek, tehát átlag 70 grammot vehettünk). An/api zsíríszükséglet 65 gramm, a szénhidrátszükséglet pedig 425 gramm. Ehelyett az előbb említettek alapján számolva a mai fejadagok csupán 47 gramm fehérjét, 36 gramm zsírt és 325 grajmlm fzémjhidrátoit tartalmaznak. Ennélfogva a hiány 23 gramm fehérje, 30 gramm zsír ést 96 gramm szénhidrát. Nem áll tehát az sem, hogy a szénhidrátmennyiség több »volna, mint a szükséglet, ahogy ai miniszter úr mionidiotita. A legsúlyosabb a fehérjehiány, mert a zsír még pó" tolható mondjuk; szénhidra tokkal, de a fehérje nem. (Ugy van! Ugy van! kalfetől.) Arira, hogy a fehérjehiány milyen: nagy bajt okozhat, csak példaképpen említem meg. hogy német 1 tudósok szerint a német nép tizenöt év alatt sern tudta kiheverni ai múlt világháború szörnyű fehérjehiániyát. Kár volt tehát a; miniszter úr nak ezt a kalóriakérdést előhozni, mert ez egy általában meni válik a közellátási politika dicsőségére, viszont érthetővé teszi azt, hogy a közönség valóban, mindent elkövet, hogy a hiáníyzó kalóriákalt. akár zúgpiaeon is beszerezze. T. Ház! A kormány közgazdasági politikáján aki termeliéísii vonaítiklozásbíami legsúlyosabb íiibáia a munkabérkérdés terén mutatkozik. Erről is sok szó esett itt már miniden oldalon. A helyzet ma az, hogy a hatósági bérek mellett a mezőgazdasági munkás képtelen, megkeresni az é ! 'eti viteléhez és ruházkodásához szüksége* pénzt. Érthető tehát, hogy vonakodik a maximált bérek aniéllett munkába állná, (Felkiáltások a szélsőbald 1 dalom: Nem is megy 'el munkára!) különösen olyan vidékeken, ahol az iparfváílaVatoiknál sokkajl keoVezőbb -'elhelyezkedést találhat. Ezzel kapcsolatban' a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamarában igein érdeke?) megállapítás hangzott el. Hosszasan foglalkoztak ezzel a. kérdéssel, s azután így folytatják: (Olvassa): »Ezt nekünk« —- már tudniillik a szerencsétlen munkabérhelyzietet — »nemlcsak észrevennünk, de a; mezőgazdaságnak ezzel a legnagyobb problémájával a megoldás érdekében szembenézni is kötelességünk, bármily hálátlan» és kényes feladat. Azzial ugyanis jöjjön tisztába mindenki ebben az or-
