Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1943 december 15-én, szerdán, 67 földet megkapni. (Ügy v~n! Ű au van! al sz&sŐbaloldßlon.) 'Itit 'tehát szielíekciót csináltok. (Piukovich József: Tokaijhegyaljáni kik kaptok szőlőt!? Hány kisember kapott? — Maróthy Károly: Badacsonyban! a nyugalmazott főispánok!) Egy évvel ezelőtt ugyanennek a törvényjavaslatnak p tárgyalásiak or pártunk vezérszónoka igen részletesen szólott arról, milyen, nagy fontossága vami a jövő szempontjából szarvasmarhaáU ományunk feji esetésének. Nem is vitatható, hogy az elpusztított Európában még hosszxí éveken át igen nagy hjámy lesz tejben., vajbain és húsban. A külföldi lapokbán olvashatjuk, hogy éppom most fejeződött be az Atlantic-City-ben tartott konferencia, amely a háborúutáni felépítés és segélyezés kérdéseivel foglalkozott immár hetek ota. A legelső megállapítás ott is az volt, hogy a legnagyobb itniség még éveken keresztül iaz egész világon — tehát csodálatosképpen nemcsak Európában — a tej- és a húsellátás terén leszA rekvirálásiok azonban' igazán nem ennek a hiánynak a pótlására szolgálnak, erről itt már elég sok szó esett. Pártkülönbsegre való trlkintet nélkül mindenki rámutatott arra, hogy sz.airvaisima.rhaá'llományunik • f nemcsak mennyisiécrbem csökken, hanem m.iniő!4 5 igileg is romlik. Belátonm nem egy«zerű kérdés ez. amikor többnyire ennen a legrosszabb egyed a ]legrosszabb szarvasmarha az az egyetlen kis fehénfces. amelv a gazda esryetlen vagyona és air>elvet szociális szempontból nettől is 1 helves igénvbevi c nnt Ép'-oen ezért inkább az uradalmiaktól veszik idénybe a szarvasmarhákat, aminek következte ben a ió állománv pusztul ki. A kártalanítási alapokkal sem sikerült soka^ elérni, untért ipizok nem kötelezőik és a gazdák is idegenkednek ettől. Én ismét csak azt tudom ajánlani amiiít már a 'költsíégvetési tárgyalásakor is szóba hoztam, hogy tossiéfe megszüntetni a piaci rendnek azt a ktöttőségét, hogy a maximált árú igényibevétel mellet szabadárú vásárok is vannak. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalold alon ) Az egykéz a szükséges szarvasmarhamennyiséget v c| o"vei imleg a vásáron, (Tfehieslés a bal- és a széhőba^oidal'on.) A Tiszaiobbparti mezőgazdaiS'áp-i kamara jelentésében a legniagvobb csodálkozással olvastam hogv a-, most néhány naopn.i ezelőtt tartott 'közgyűlésen arról panaszkodtak 1 , hogy a megígér 1 nagymérvű szarva«mar'haflel vásárlás elmaradt, einnokfolyt'án a marhal ára erostem leesett és még a maximális áron alul is bármely mennyiségben beszerezhető. (Egy han\a a szélsőbaloldalon: Űgvis van!) Époen ezért "újra kiéri a közgyűlés ass intervenciós vásárlások megkezdését. Ez téliesen étr^hie+etljen és az abszolút rossz szervezésre vall. hogy amikor vannak' ilyen, vidékeik, .ahol hol dogok volnának, ha! elvinnék a szarvasmarhákiat (Fgy hang VoJfeWh Ni*ncs takarmány!), ugyanakkor vál'tozarlatni kulcs; és sablon szerint tovább rekvirálják a s'zarva^im'irhákat ott ahol jóformán gtemlmí leadni való felesleg nincs már. Egyébként is a közelláit ás 5 politikának a húsellátás tekintetében 1 arrn kellenis törefcpdnie, hogy a rövid rövekedési idejű és rövid életkorú álltatokból, tehát a sertésiböl stb.. biztosítsa a húsellátást, a szarvasm'arhaállomány ped'ig minél nagyobb számban, maradjon meg a háborúutáni időire. (Ügy van! Tfgy van « szMső baloîdahn. ) T. Ház! A különféle rekvirálásokkal kapcsolatban! talán meg .tehetne ki sérelmi annak a rendszernek, a bevezetését is, amiely külföldön sokhelyütt bevált, hogy a leadott állatok fejében a termelő a vételáron kívül a mezőgazdaság számára annyira szükséges iparcikkeket is kapjon; például szarvasmarhánként egy pár bakancsot illetve erre való utalványt, vagy szeget. (Váczy József: PatJkóvasat. ráfot!) Az ipareikíkhiányról már elléig sok szó esiellt itt a Házban s pártunk vezérszónoka például a bőrkérdéssel kapcsolatban mutatott rá arra, az embernek valahogy az az érzése, hogy a gyárakban is túl nagymérvű a tárolás. (Piukovich József: Okszerűtlen! — Váczy József: Nem tudjak kezelni!) Meixner Emil képviselőtársam pedig igen- érdeJkes adatokat sorolt fel arra, hogy a falvaikban a cipészeknél is aránylag mlilyeni óriási készletek tárolnak. Magam is tapasztaltam ezt választókerületemben és azt hiszem, valóban kissé indokolatlan ezs a túl nagy óvatosság s ezen a takarékosságon valamennyire lazítani kellene, mert a helyzet a falun ebben a tekintetben egészen katasztrofális. (Váczy József: A cselédek nem állnak munkába, mert nincs cipőjük!) Nem értem, miért nem történt intézkedés ezen a téren, hiszen még fatalpii bakancsot sem lehet kapni, pedig az iskolásgyermekek és a, mezőgazdasági munkásoknak és cselédeknek az a része, amelvnek munkája nem jár gyaloglással, mint r»éldáula hoírnárok, a'gépéezek. a traktorvezetők, a, fejő gulyásak, igen jól tudnák átmenetileg, kisegítésk^Twen a fataipú bakancsot használni, az év legtöbb hónarnában. T)e telj^son értbetetlen az is, hogy a: lábbeli és eq-yéh bőr^mk még a lesrális forgalomban is miért drágultak me.<r annvira. Ma. egv mr lAszprszám 30—40 mázsa gabona árába kerül. (Piukovíeh József* T>v van!) A nyersbőr ára alig emelkedett, érthetetlen tehát. vajVun hogyan áll elő ez az óriási áremelkedési, tövek óta nvázznk a sertéseket is és még sem látunk a bőrükből semmit, pedisr meimvit hallottunk a sertésbőr-eiuőről is. De a cipő-, a vas- és a' szegei látás mellett talán kevesebb szó esett a téglaellátás kérdéséről é« általában az építőanyagellátás kérdéséről. ÍBöres János: Egy dzsungel az anyaggazdálkodás!) ami' pedig rüllanatnyilag a hadi-, üzemnek nevezett m e^oga^da sálnak szintén egyik legnagyobb problémája. Megrongált.falií és tetejű, cseréd nélkül álló házak és istállók' vannak a, falvakban szerte az országban s no-yanakkor még mindig olyan építkezéseket, látunk- amelyeket fel esi égésnek tartunk. (Üav van! Úgy van! a szélsőből'oldalon. — Felkiáliá fink a, s "élsőb alól dalon: Pener Károly há~o!) Állítom, hogy egyetlenegy olyan épület éoítöanyagszüksérrlete, mint amilyennek az építése most kezdődik például a Vigadó mellett, egy egész vármegye építőszükséglctét fedezné. (Úgy van! half elől.) Tüfrészeu különös ebben a tekintetben az nnyagkintalás is. Nem ee-v esetről tudok, amikor például leégett egy ház teteje, a tulajdonos igényelt 3000 darab cserepet és hosszú utánjárás után 1500 darabot utaltak ki neki. amivel csak a tető felét lehet beeserepezni. (Mozaás.) Ez annyit jelent, mintha semmit sem adtak: volna. (Ügy van! Űay van! a széJsőbaloldalon.) Általában nem vált be az a rendszer, hogy az ipartestületek utalják ki a kisebb téglamennyiségeket. (Űgyáván! J'Tnti van! bal felől. — Váczy József: Nem vált be! Csapni11*
